Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)
Tartalom
118 ERDŐS FERKNOZ KIR. MÉRNÖK JELENTÉSE KÜLFÖLDI TANULMÁNYÚTJÁRÓL. (magasság) különbsége megfelel annak a fölmagasltásnak. melylyel a Rajna hulláma l ' állomáson az О és U közötti három mellékfolyó összhatása következtében föláradt. Hasonló módon ábrázolja az R'jj’ B{1^ görbe a rajnai hullámnak az R állomással egyenértékű lefolyását U-ban; így tehát az Av Cv B{ és /t(P C B%] görbéknek egyidejű magasságkülönbsége megadja azt a fölmagasítást, melyet a Rajna árhullámában Z7-ban az R és U állomások közötti Z2 és Z.A z. mellékfolyók alkottak. Másrészt pedig az Bf és Л™ (?$ Bf görbéknek egyidejű magassági külön- bözete a rajnai árhullámnak — a Xt mellékfolyó által — t/-ban történt fölmagasítását tünteti föl. Épp úgy következik az B^ és 1ц1 О:u) görbék magassági különböze- téböl a rajnai árhullám fölmagasítása a Z2 mellékfolyó által U állomáson. S végül az A{] Cv Bv és R(u’ C,(g> В a rajnai hullám fölmagasítása X3 által U állomáson. Hasonlóképen végezhető a szétbontás U helyett bármelyik közbe- igtatott állomásra: S vagy R-re, a miből aztán példának okáért kitűnik, hogy a Zx mellékfolyónak ugyanabból a vízállásából folyólag Д-ben a rajnai hullám fölmagasítása nagyobb, mint 5-ben; 5-ben pedig nagyobb, mint t7-ban; vagyis látnivaló, hogy a mellékfolyó bizonyos vízállásából folyólag a rajnai árhullám fölmagasításának mértéke annál kisebb, minél jobban távolodik a hullám a mellékfolyó torkolatától. Ennek a jelenségnek magyarázata abban a változásban keresendő, a melyet valamely hullám tovaterjedése alatt mozgás-energia veszteség következtében szenved s a melyet összeségében az árhullám ellazulásának szoktunk nevezni. Az árhullám szétbontásának imént előadott módja tehát annak a meghatározására is használható, hogy valamely mellékfolyó által alkotott rajnai hullám föl- magasitása a főfolyamban minő távolságra terjeszkedik, egyáltalában meddig érezhető még, tehát a mellékfolyó távolhatásának meghatározására is alkalmas. Ez emelkedő mellékfolyó vízállással nagyobbodik, áradó 4. ábra. Rajnavízzel kisebbedik; általában azonban—legalább a Rajna kis mellékfolyóira nézve — bizonyos határok közti folyamszakaszra terjed ki s íölterjedése vízelleni irányban a mellékfolyó duzzadásának visszahatásában található föl. Az árhullám ily módon való szétbontásának eredményét néhány tényleg észlelt esetre vonatkozólag táblákban foglalt rajzokkal is ismertetik. A Rajnai vízállásokhoz hozzátartozó mellékfolyó vízállások meghatározása. A kérdés, a mellékfolyó X állomásnak ama vízállása felöl, mely bizonyos időpontban az U alsó állomáson a Rajna fölmagasítását adott mértékben előidézte, legközelebb a mellékfolyó vízállás leérkezési idejének meghatározására vezet, vagyis annak az időtartamnak a meghatározására, melyre a mellékfolyó bizonyos vízállásának szüksége van, míg X-töl E-ig előre halad. Ha ez az idömérték meg van állapítva, akkor ezzel levezethető az az időpont, melyben az U Rajna vízállásához hozzátartozó mellékfolyó vízállásnak X-ben be kellett állania; az által, hogy ezt az idömértéket mindenkor az U Rajna vízállás beálltának idejéből levonásba hozzuk. Ennek az időtartamnak közvetetten meghatározása csak akként végezhető, hogy ha a mellékfolyók különböző magasságú árhullámainak tetőpontjait, a mellékállomás és az alsó állomás között tovaterjedési idejűkre vonatkozólag vizsgálat alá vesz- szük, s a megállapított eredményeket általánosítjuk; vagyis a mellékfolyó áradó és apadó vizére is alkalmazzuk, a melyekre nézve a tovaterjedés ideje hasonló egyszerű módon nem határozható meg. A mellékfolyó árhullámai, föképen egyidejű magas Rajna-hullám mellett, rendszerint jelentékenyen ellaposodnak s olykor már a mellékfolyó-torok alatt aránylag kis távolságban mint önálló hullámtetözések eltűnnek s mint ilyenek a legtöbbször le sem érnek az alsó állomáshoz.
