Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)
Tartalom
ERDŐS FERENCZ KIR. MÉRNÖK JELENTÉSE KÜLFÖLDI TANULMÁNY LTJÁRÓL. 105 hasznosítható viziero fogalmát definiálni (a mit mellesleg megjegyezve még eddig másutt nem kíséreltek meg) és ezután ennek a definitiónak megfelelő vízeséseket fölkutatni és megértékelni. Valamely vizierö ratio na Hsán hasznosíthatónak tekintendő, mihelyt a kiaknázására fordított költségek — vagyis a mibe a foglalás, esetleg az erő átvitele alkalmazására kijelölendő helyen kerül oly üzemet engednek meg egyenlő vagy kedvezőbb föltételek mellett, mint a minő más rendelkezésre álló eszközökkel lehetséges. Ebben a körülírásban azonban egy változó tényező van, a mennyiben az üzem fogalma, az üzemerö technikai czéljainak rendeltetése szerint más és más lesz. Az értékviszony például gőzerő- és a vizierönek elektromos átvitele között más lesz, ha valamely gyári üzemet évi 3000 üzemórával veszünk, mintha valamely ipari telepről van szó, melynél nappali és éjjeli üzem kívánatos és megengedhető, avagy valamely városi szivattyú-telepről, kapcsolatosan világítási berendezéssel, van szó. Első sorban tehát megállapítandó: miféle üzemi czélok vehetők kilátásba s azután lehet szó arról, hogy azokról az elemekről, melyekből a megengedhető létesítési illetőleg üzemi költségek összegeződnek, normáliák állíttassanak föl. Ezekhez a normáliákhoz sorolandó még a vízfolyások osztályozása: állandóságuk, hordalék vezetésük stb. szerint, úgyszintén megjelölendök azok a helyek, a hol a kiaknázott, vagy az átvitt erőnek lehetséges alkalmazása kilátásba vehető. E normáliák által a vízfolyások egy része helyzetük, a terepviszonyok stb. következtében egészen vagy részben a bevonásból a priori kizáratnak, a többinél pedig a meglevő, de még ki nem használt vízesések veendők és értékük szerint megbecsülendök. Erre a czélra mindenekelőtt a minimális víztömegek és változó esés mellett a minimális esés ismerete szükséges, másodsorban pedig kipuhatolandó a terepiek alkalmassága: a víz foglalására, a hozzávezetés és elvezetés létesítésére, a vizierötelep berendezésére, úgyszintén esetleges erőátvitelre, hogy ekként a rendelkezésre álló összes esésnek rationalis elosztása lehetővé tétessék s csak ezután lesz lehetséges a költségeket megbecsülni hasonló létesítmények után, analogia alapján. Az értékelés helyes meghatározásához e két alapelemnek elseje, tudniillik a minimális vízmeny- nyiség ismerete szerezhető be legnehezebben, minthogy ez csak közvetetten mérések által határozható meg, a melyeket, hogy az eredményekre némi biztossággal számíthassunk, évek során át folytatni kell. A svájczi építészeti főfelügyelőség hydrografiai hivatala már több éven át azzal foglalkozik, hogy Svájcz egész területén a czélnak megfelelő módon kiterjesztett hálózatban vízmérczeállomásokat állított föl s azokról az észlelések eredményeit összegyűjti és földolgozza; továbbá számos, pontos vízmérést eszközölt s ezidöszerint az egyes vízfolyások vízgyűjtő területeinek rendszeres részletezésén dolgozik, a melyek ugyanarra a czélra hivatvák, illetőleg a közvetlenül teljesített megfigyelések és mérések ellenőrzését és az illető vízfolyás bármely pontjára az interpolatiót lehetővé teszik. Ezek az összetartozó munkálatok végeredményképpen pontos adatokat fognak nyújtani a minimális vízmennyiségek változása és a praktikusan fölvehető minimális vízállások magasságai iránt. Ehhez azonban még több évi megfeszített munka szükséges. Föl sem tehető, hogy ezzel a munkával, jelentékenyen nagyobb költség nélkül, sokkal rövidebb idő alatt ugyanazon pontosságú eredmények szerezhetők be. S mivel a kérdés! a Svájczban még hasznosítható vizierók megállapítása, habár igen nagy fontosságú, mégsem sürgős, ennek következtében az adatok gyorsabb beszerzése végett, lényegesen nagyobb költségek fölhasználását nem találják megokoltnak. De a kutatások gyorsítása, jelentékenyen rövidebb idő alatt, azért sem érhető e), mert a munka természete lehetőleg egységes kezelést és ellenőrzést követel. Az az idő, melyre a rationalisan hasznosítható áj rizierők vizsgá- lásához szükséges munkálatok végrehajtására a vízrajzi osztálynak szüksége van, a munka másik részére nem megy veszendőbe. Mert tervbe vették, hogy ez alatt az idő alatt kidolgozzák a nagy gondot igénylő munkaprogrammot, valamint fölállítják a normalékat: a vízfolyások osztályozására és a tekintetbe jövő vízesések elosztásához és értékesítéséhez szolgáló elemek megállapítására; s főképpen mindazoknak az alapoknak az előkészítését, melyek e munkálat elkészítéséhez szükségesek s jórészben elvégezik a helyszíni kutatást és fölvételt olyan vízesések elosztására, melyeknek tekintetbe vétele már eleve biztosítva van. Czélszerüségböl javasolják, hogy az ilyen munkálatok végrehajtásával megbízott hivatal egyszersmind az egyes kantonok kataszteri eredményeinek összevonásával is bizassék meg. Miáltal egyszersmind a kantonalis vízi kataszterből kiadódó vízjogi statisztikai gyűjtóállomás is létesülne, mely nemcsak a kantonok, hanem a vízgyűjtő területek és vízfolyások szerint rendezett statisztikát szolgáltatná. Mindezek végeredményéül teljes statisztikát nyernek a kihasznált vizierőkről, valamint fölállítják a technika mai állásához képest a rationalisan kihasználható vizi- eséseket, mi mellett a munkaprogramm megállapítását és a munka felügyeletét külön bizottságra bízzák, melyben az illetékes hatóságok és iparok megbízottá in kívül specialis technikusok is részt vesznek. Az itt általánosságban ismertetett vízrajzi fölvételek és vizsgálatok körül követendő eljárásról s a munka keresztülviteléről és közzétételének módjáról a szövetségtanács 1895-ben az alább következő részletes munkaprogrammot dolgozta ki, a mely szerint a munkálatok már folyamatban vannak. Svájcz vízviszonyainak vizsgálata a még hasznosítható vízierő meghatározására. A szövetségi gyűlés 1895. junius 4-én kelt határozatával a szövetségi tanácsot megbízta Svájcz vízviszonyainak megvizsgálására vonatkozó javaslat kidol14 Évkönyv IX.
