Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)
Tartalom
ш ERDOS FERENCZ KIR. MÉRNÖK JELENTÉSE KÜLFÖLDI TANÚ LM ÁNYÚTJÁRÓL. befektetésnek megfelelő magasabb kamatozási és törlesztési részletek fedezetet találjanak. Természetesen lényegesen kedvezőbbé alakulnak a viszonyok, ha a vízi elektromostelep éven к int 3000 óránál hosszabb ideig, tehát részben vagy teljesen éjjel is üzemben tartható. Ezek az eredmények, melyeket több elektromos átvitelű telep vizsgálódásából nyertek, közel megegyeznek más gyakorlati tapasztalatpkon és számszerű adatokon alapuló véleményekkel. így például az a szakértői bizottság, melybe Neuburg városa a Pré-au- Clée-i elektromos mű terveinek megbírálására és véleményadásra a külföld és Svájcz legelőkelőbb elektrotechnikusait meghívta, kiszámította, hogy a Pré-au- Clée-ban önmagában nem drága vízieröböl nyert 1000 lóerő az előttük fekvő tervek szerint körülbelül 13 kim. távolságra 79 egész 83% hatásfokkal, óralóerön- ként 8'6 egész 106 centim áron Neuburgba szállítható, évenkinti minimális 3000 üzemi óra mellett. Ez olyan ár. mely például a házi iparból a szokásos gáz- és petroleum-motorokat még nem zárja ki. Habár az előbb mondottakból a vízierő értékének viszonya a gözüzemhez kitűnik és félre nem ismerhető, hogy a mai viszonyok mellett még sok esetben gazdasági szempontból utóbbinak előnye kétségtelen, még sem hagyható figyelmen kívül a vízierők jelentősége a nemzeti töke termelésének módja szempontjából. Ebben az irányban végzett számítások szerint a motorikus erőre fordított költségek az összes gyártási költségnek 3‘2%-át teszik. Ez a svájczi ipar nyomott helyzete mellett mindenesetre nagyon is számba jövö törtrész, a melynek alábbszállítása bármely elérhető móddal az ipar fejlesztésére és versenyképességére jelentékeny befolyással lenne. Nemkülönben nagy jelentőséggel bir a vízierö a világítás és közlekedési ügy szempontjából, főleg a magashegység völgyeiben, a hol a szénbeszerzés költséges. Mindezek a vizsgálódások eredményeként annak fölismerésére vezettek, hogy mennyire szükséges és kívánatos, miképpen a vizierökben rejlő nagy nemzeti vagyon a közjó javára hasznosíttassék s hogy menynyire kívánatos, sőt elengedhetetlen, miképpen a reali- sálható vizierök jelentőségéről, terjedelméről és értékéről pontos fölvilágosítás nyújtassék. A szövetség a vizierök hasznosítására eddig is különös gondot fordított, a mennyiben egyfelől vizi építkezésekre 1893-ig 47,705.663 frc. subventiót szavazott meg, a melyből közel 30 milliót már kifizettek, s nagyobbrészt oly korrektiókra, szabályozó müvekre és begátolásra fordítottak, a melyek túlnyomólag ipari czélok előmozdítása miatt váltak szükségessé. Másrészt az építészeti főfelügyelőségnek hydrographiai hivatala évek óta oly munkálatokkal foglalkozik, a melyek a svájczi vizek esési viszonyainak ismeretéhez a szükséges alapot szolgáltatni hivatvák. Ezeken kívül a czélba vett vizsgálódások alkalmából a szövetség föladatának tekinti, a vizek hasznosítása ügyében két irányban közbelépni. Első sorban rendezi a vízjogi viszonyokat és az engedélyezési jogokat, tekintettel a vizi jogosítványok gyakorlására és vizi érd átvitelére-, elektromos energiával vagy más eszközökkeL Másodsorban megindította ama fölvételeket, melyek alapján a vizierök terjedelme, értéke, közgazdasági szempontból föltüntethetö. A szövetség állásfoglalása a svájczi reális vizi- művekről szervezendő, teljes, megbízható statistika iránt. A végzett kutatásokból nyilvánvalóvá lett, hogy a vizierök hasznosítása sokféleképpen meg van nehezítve, de éppen ezért sokszorta nagyobb gondoskodásra van szükség, hogy az országnak biztosíttassák az az előny, mely a nemzeti termelőeszköz eme lényeges részének, helyes és takarékos fejlesztésével rationalis módon elérhető. Mert ha az erre vonatkozó becslések szerint a Svájczban eddig hasznosított és még hasznosítható vizierök nagysága mindössze 370,000 lóerő, melyben benfoglaltatnak a 30 lóerőnél kisebb vízesések is és évi 3000 óra üzemidő mellett az óránkénti lóerő költségét — mivel tisztán vizieröröl van szó — 5 centimes el számítják, akkor a vízesésekből nyerhető erő évi üzemköltsége mindössze 55,500.000 francot tesz ki. Ebből az összegből Ítélhető meg legjobban a tárgynak jelentősége. Ezek a semmiesetre sem magasan tarlott számok pénzügyi szemponlból is megokolják mindazoknak a törekvéseknek jogosultságát, a melyek megvalósításával a vizierök effektiv állapotáról tiszta kép szerezhető; parancsolólag követelik, hogy a vizierök jobb kihasználására, fokozására dolgozni kell. Mert minden javítás a víz hasznosítása körül közvetlen megtakarítást jelent a nemzeti jólét számára, s a hasznosítások minden szaporítása ennek a nemzeti vagyonnak további részét haszonhajtóvá teszi és hozzájárul, hogy a megfelelő költségösszeget magában az országban hozza forgalomba, a helyett, hogy az szén fejében a külföldre kivándorolna. Az alap, mellyel abba a viszonyba — mely a fenti számokkal csak jelezve van — a valóságnak megfelelő bepillantás nyerhető, egy megbízható statisztikában rejlik. Ezt a statisztikát a szövetség, mint a közgazdaságnak legfelsőbb őre s mint közvetlen részese ama folyamszabályozásoknak, mellyel ezeket a viszonyokat benső kapcsolatuknál fogva első sorban szolgálni hivatvák, maga veszi kezébe. A legtöbb kantonban a vízjogi katasztert részben már munkába vették és előreláthatólag rövid idő alatt elkészítik. E kataszter elkészítésével a kihasznált vizieséseknek ez időszerinti állapota meg lesz határozva és lehetővé tétetik az egyes kantonok készítette vízjogi kataszterekből összegyűjtött adatok alapján a vízjogi statisztikának erre vonatkozó részét elkészíteni, illetőleg nyilvántartani. Nehezebben oldható meg a kérdés a még ki nem használt viziesések nagyságát illetőleg. E kérdés megoldása körül a nehézség kétféle természetű. Mindenekelőtt szükséges egy még ki nem használt vizierö nagyságának megvizsgálásához a ’
