Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)
Tartalom
ERDŐS FERENCZ KIR. MÉRNÖK JELENTÉSE KÜLFÖLDI TANL'LMÁNYÚTJÁRÖL. 103 Kimutatja és bizonyítja, hogy a víz kivétele helyén normalis költségekkel létesített vízierönek üzemköltsége — a svájczi gyári törvénynyel megállapított naponkénti üzemidőt véve föl — 30, 300 és 500 lóerőre berendezett vízi müveknél magasabb vagy legjobb esetben közel egyenlő, mint a gőzerőre berendezett üzem költsége: a szénben gazdag Angolország, Csehország és Németország ipari vidékein. Kiszámítja továbbá, hogy a villamos erőátvitelnek mérsékelt berendező költsége és a Glaruszban más svájczi helyekhez viszonyított magas szénárak mellett, normalis költségekkel létesített, 5 kim. távolságra villamosán átvitt vízierönek üzemköltsége ugyanoly magasra rúgna, mint a gőzerő üzeme. A végrehajtott számítás egy lóerő órának árát mutatja centimesben évenkinti 3250 üzemóra mellett: A berendezés neme 50 HP. 300 HP. 500 HP. Gőzerő................. ................ ... ___ 7*47 4-72 4-00 Vízierő a helyszínen felhasználva 4-92 2-71 2-00 Vízierönek villamos átvitele ........... 9-18 501 4-06 E számok egymásközti viszonyának helyességét újabban szerzett adatok is megerősítik, a melyeket nagyobb számú, mind a három féle berendezésű oly svájczi gyártelepekről gyűjtöttek, a melyekről megbízható adatok beszerezhetők voltak. Az imént közölt, az óránkénti lóerőre vonatkozó költségek értékeit inkább még valamivel magasabbra kell venni, mert most Svájczban az évi normális üzemidő 3000 óra. Ez által a fenti arány a gőzerő javára megváltozik, mivel a vízimüveknél és a villamos berendezéseknél a költségek súlypontja a kamatozásra és amortisatióra esik, a melyek ellenében a jókarbantartás és kezelökiadások háttérbe szorulnak; míg ellenben a gözeröberendezéseknél a költségek túlnyomó része a szén beszerzésére esik. A vízierőművek létesítésének költségei nem ritkán 3—4-szerte nagyobbak, mint a velük egyenlő erősségű gőzerőéi és majdnem közel ugyanazon arány áll fenn a kamatozásra és amortisatióra eső hányadot illetőleg e két üzemmód költségére vonatkozólag. Hasonló arány mutatkozik az üzemköltségek összehasonlításánál a gőzerőre és a villamos erőátvitelre berendezett telepeket illetőleg. A gözeröberen- dezésnél 100 frt üzemi költségből átlag 23% számítandó kamatra és amortisatióra, ellenben 77% szénbeszerzésre, jókarbantartásra és kezelésre. Ellenkezőleg a villamos átviteli berendezéseknél ezek az adatok fordítottan érvényesek; vagyis 80% esik kamatra és amortisatióra és 20% jókarbantartásra stb., mindig évenkinti 3000 munkaórát tételezve föl. Azoknál a kevés üzemeknél, melyek nappal és éjjel dolgozhatnak, természetesen a vízierö és a villamos-erőátvitel használata megfelelően előnyösebb; ellenben hátrányossá válik ezekre az üzemmódokra az arány, mihelyt a munkaidő 3000 óránál alább száll. A svájczi vízieröknél az a körülmény, hogy legnagyobb részük nem állandó, nagyot nyom a latban. Még a legkedvezőbb vízesések, mint például azok, melyek a folyóknak tóból való kiömlésénél állanak elő, vagy olyanok, melyeket hatalmas források táplálnak. szintén ebben a hátrányban szenvednek. A 90 vízi műből, melyekről adatokat gyűjtöttek, csak 6 van olyan, mely kijelentette, hogy az év minden szakában egyenlő nagyságú erő áll rendelkezésére; a többinek évenkint hosszabb-rövidebb ideig redukált erövétellel kell beérnie, s üzemüket megszorítaniok, avagy éjjeli munkával, vagy pedig kisegítő gőzgépek felállításával a hiányzó vízi erőt pótolniok. Magától értődő, hogy ezáltal az óránkénti lóerő költsége megfelelően emelkedik. A tisztán vízimüveknél az évenkinti kevesebb számban kihasznált óra lóerő első sorban az egy óra lóerőnek effektiv költségét a 90 vízimüvekböl számított átlag szerint körülbelül 17%-kal emeli. Minthogy azonban a fontosabb üzemeknek termelésüket és szállítóképességüket alacsony vagy rendkívüli vízállásoknál is megszorítás nélkül fenn kell tartaniok, kénytelenek tartalék-gőzgépeket építeni, hogy a vízierö kimaradását gőzerővel pótolha-sák, a mely gözüzem a gőzgépeknek csak időszakonkénti alkalmazása következtében annál költségesebb. Az előbb említett vízimüvek közül 28-nak átlagából, a melyekre nézve ilyen kisegítő gőzgépek nagyságáról és üzemidejéről adatok beszerezhetők voltak, kiadódik, hogy a normális tiszta víziüzem óránkénti lóerököltségének középértékét, vagyis ama föltétel mellett, hogy a normalis vízierö, melyre a telep számítva lett, az évnek mind a 3000 óráján rendelkezésre állott volna, viszonyítva a vízi- és tartalék-göz- üzem összes költségéhez, az összes üzemnek óránkénti lóerő költsége utóbbinál több mint 5%-al emelkedik, a mi a vízi erő változandóságának a hátrányait tünteti elő. A mi az elektromos erőátvitel költségét, illetőleg az ilyen módon átvitt vízierönek hatásfokveszteségét, továbbá az elektromos létesítményeknek berendező és üzemi költsége következtében előálló megdrágulását illeti, úgy ezek ez idő szerint is a fentebb idézett számítások alapján meghatározott keretben mozognak. Noha a svájczi telepek között vannak olyanok, melyeknek létesítésük költségesebb volt mint az újabbi időben épített telepekéi, a melyeknél a technikának ezen a terén az utolsó években elért haladását is felhasználták, mégis azok az árak, melyeket az elektromos energia szolgáltatásáért fizetnek és azok az árak, a melyeket a legújabban létesített vagy még építés alatt levő elektromos központok ajánlatukban kérnek; egyenlő magasak úgy, hogy ezen az alapon kimondható, miképen ott, a hol elektromos úton átvitt vízi- erőhöz állandó erőforrás normális létesítő-költségekkel rendelkezésre áll s a hol ennek rendszeres és teljes fel- használása biztosítva van, ott a villamos erő a vízierő előállítási költségeihez mérten, kisebb távolságon belül, egész 30 km-ig, a gőzerővel svájczi viszonyok közt elő'nynyel versenyezhet. A hol azonban a vízierö nem állandó s az átvitt erőnek felhasználása egész éven át nincsen biztosítva, ott különösen kedvező körülményeknek kell közremüködniök, hogy a költségesebb
