Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)

Tartalom

102

ERDŐS FERENCZ KIR. MÉRNÖK JELENTÉSE KÜLFÖLDI TANULMÁNYÚTJÁRÓL.

adva az eszköz, hogy eme erőforrás a jelenleg külföldről behozott szén által termelt gőzerő helyébe lépjen; hogy továbbá a vízesések egységes, rationalis kiaknázásával a mostani szétforgácsolI, hiányos erő- termelés és a magánvállalkozásnak most ebből jutó haszonról való lemondás következtében az iparnak és kereskedelemnek a szükséges motorikus erőt a szövetség jelentékenyen kedvezőbb föltételek mellett bocsáthatja rendelkezésére ; s hogy a gözvasutak elmaradhatatlan államosításával az azokhoz szükséges üzemerö a vízierönek egységes kiaknázásával a legkedvezőbb módon biztosítható.

A petitio eme kívánalmainak megengedhetösége és czélszerüsége iránt a jogi kérdéseknek egész sorozata vetődött föl, a melyek megoldásához szükséges tájékozás beszerzése czéljából a szövetségtanács valamennyi kantonhoz többrendbeli kérdést intézett, a mik nagyobbára jogi természetűek. Ezek mellett azonban szereztek be adatokat a szóban forgó objektum terjedelméről és jelentőségéről is, a melyek alapján beható vizsgálódás alá vették a megokolásban foglalt föltevések helyességét műszaki szempontból, másrészt pedig, hogy ily módon előzetes tájékozódást szerezvén a vízierönek gazdasági jelentőségéről, ehhez mérten megállapíthassák mindazokat a teendőket és a műszaki fölvételek keretét, a melyeken belül mozogva, a kitűzött czél elérésére szükséges adatok beszerezhetők.

Ez utóbbiakra vonatkozólag részletesebben ismertetem a következőket:

A svájczi vizierők nagyságáról és jelentőségéről.

A mi elsősorban a Svájczban már kiaknázott és a még használatlan vízfolyásokból nyerhető vízierönek nagyságát illeti, igen nehéz arról a valóságot megközelítő képet szerezni

Az egyes kantonokban kiaknázott vízierökre vonatkozólag beküldött adatok részben tökéletlenek, részben pedig teljesen hiányzanak. Hozzávetőleges, becslés szerint, melynek alapjául az állami gyári felügyelőség által 1888 ban végzett statisztika szolgált: Svájczban 1891. végig hasznosított összes víziévé! 110,000— 120,000 lóerőre tehető. Ez iránt pontosabb adatokat gyűjteni csak akkor lesz lehetséges, ha a kantonok által kilátásba helyezett fölvételeket és a vízjogi katasztert stb. életbe léptetik és végrehajtják. Még nehezebb azonban ez idő szerint ítéletet alkotni a még ki nem aknázott vízieröknek nagyságáról, nevezetesen ezeknek arról az aránylag kis tört részéről, a melyek létesítésük költsége szempontjából, úgy mint a vízfoglalásának, a vízerö nyerésének és esetleges továbbvezetésének kötsége szempontjából, még rationalisan hasznosíthatók

A svájczi vizekben rejlő erőkről tájékozást nyújtó egyedüli munkálatot Lauterburg Róbert mérnök 1890-ben tette közzé. Ez azonban csak mint első kísérlet jöhet tekintetbe, s számbeli adatai, a gyakorlat útján szer- zendö adatok által, kivétel nélkül helyesbítésre szorulnak. Ezek az adatok, mint például a vízfolyások kisvízállása és minimális víztömege, csak több évi- folytatólagos észlelések folyamán szerezhetők be. Hogy mennyire bizonytalanok ebben a munkában közölt számbeli adatok, az abból is kitűnik, hogy a Lauterburg fölállította kétféle számítási eljárás szerint — a melyek közül az egyik a kis és közép-vízállásokra van állapítva, a másik a rendes kisvízállásokra, azaz a közönséges (minden esztendőben várható) kisvízállásokra vonatkozik, — a bvájczban 30 lóerőnél nagyobb, rendelkezésre álló vízierö összesen: 582,834 és 253,697 lóerő között ingadozik és a tapasztalat az utolsó években mutatta, hogy a táblázatokban kitüntetett «közönséges kisvízállások»-nái jelentékenyen alacsonyabb vízállások is fordultak elő; a mit a lenti mű megjelenése óta tényleg végzett vízemésztési mérésekkel is beigazoltak.

Az ilyen természetű vizsgálódásoknál azonban szükséges, hogy a vízierönek csak legalantabb minimumával számoljunk, mert különben a legalacsonyabb vízállások idejére kisegítő gőzgépek létesítését kell tekintetbe venni, a melyek aztán ilyen viszonyok mellett drágábban dolgozván mint normálisán, a hasznosított óránkénti lóerőnek átlagos költségét jelentékenyen emelik, sőt nagyon könnyen illuzóriussá tehetik a vízierö-üzem megtakarítását a tisztán gőzerőre berendezett üzem i el szemben.

Igaz ugyan, hogy fenti summában azok a vízesések nem foglaltatnak benne, a melyekből 30 lóerőnél kisebb erők nyerhetők; noha ezek is jelentékeny számot képviselnek az összes hasznosítható vízierű számbavételénél, de mivel nagyobb távolságokra való fölállításuk nem fizeti ki magát és csupán a helyszínén hasznosíthatók, tekinteten kívül hagyták. Ellenben benne vannak azok a vizierők is, amelyek a magas hegységek vízfolyásaiból nyerhetők s a melyek állandósága a klimatikus viszonyok miatt nagyon kérdéses és ugyanezért teljes kiaknázásuk és sikeres tovavezetésük ipari vidékekre is csak kisebb részükben lehetséges.

Ezekre való tekintettel az évenként várható kis- vízállásokból rendelkezésre álló 253,697 lóerőnek csak 2/5-ét, azaz 154,000 lóerőt vesznek számításba.

A már hasznosított vízierö a fentebb mondott statisztika adatai szerint 1888-ig körülbelül 54,000 lóerőre tehető, úgy, hogy a Lauterburg adataiból kiindulva, a még ki nem használt vízesésekben rejlő lóerők számát 100,000-re veszik föl. Ezek is leginkább a nagyobb folyók alsó szakaszain és nagyobb vízfolyásoknál a magas hegység völgylapályain oszlódnak szét; míg ellenben a középhegység vidékén nagyobb erőforrásra állomások már alig találhatók.

A vízierő viszonylagos értékének megbecsülésére alkalmas az a tanulmány, a melyet Jenny-Díirst Frigyes gyártulajdonos 1893-ban tett közzé a svájczi üzemerökröl, tekintettel az elektromos erőátvitelre, a melyben a glarn-i viszonyokra vonatkozólag a gyakorlat szolgáltatta tapasztalati számok alapján a gőzerőnek és vízierönek — villamos átvitellel és a nélkül — költségeit egymással szembe állítva, összehasonlítja.