Vízrajzi Évkönyv 8., 1895-1897 (Budapest, 1898)
Tartalom
50 Л/ ESO JÁRÁSA A MAGVAK ÁLLAM TERÜLETÉIN. VII. Esős nyár és esős tél. Ez a zóna az I. és V. zóna között foglal helyet. Vili. Igen esős tavasz és száraz ősz. Ez a zóna is csak elvétve fordul elő a szárazföld belsejében. Általában azt lehet megjegyezni, hogy a kontinens belsejéből az Atlanti Oczeán felé így következnek a zónák: I., VII., V.; a Földközi Tenger felé pedig: !.. N.. III., IV. Л VI. és Vili. zónák kisebb jelentőségűek és csak foltonkint lépnek föl. Raul in Magyarország legnagyobb részét az I. zónába helyezi, vagyis a nyári maximum és téli minimum övébe. A Dráva mentél Horvátországban Eszékig a Il-be, vagyis a téltől ősz félé növekedő esők övébe; a Duna mentét Orsovától a Dráváig és Bosznia-Herczegovinát a lll-ba. a téli és nyári minimum és őszi maximum övébe; a tengerpartot а IV. zónába, a száraz nyár és erős őszi esők zónájába sorolja Azonban ez a fölosztás nem felel meg az 1882—91. évi decenniumból vonható következtetéseknek. És egyáltalán úgy látszik, hogy Raulin a Francziaországban uralkodó időjárást vette irányadóul egész Európára nézve s igyekezett, a Francziaországban érvényes zónák szeriül csoportosítani a többi országok időjárását is. Vagy az is megtörténhetett, hogy adatai, melyekre támaszkodott, megbízhatatlanok voltak. Az kétségtelen, hogy Magyarország legnagyobb része a nyári maximum és téli minimum övébe esik. De már a Dráva mentét nem lehet a téltől ősz felé növekedő esők övébe sorozni; épen így a Duna mente a Drávától Orsováig nem tartozik a téli és nyári minimum és őszi maximum övébe. Egyáltalán nagy óvatossággal kell eljárnunk a vidékek esöjárásának megállapításánál és csakis a föl- t.ünöbb és kétségbevonhatlan jelenségekre szabad súlyt fektetnünk. Már Kann Gyula dr. a bécsi meteorológiai és földmágnességi intézet igazgatója, az 1879. évben közreadott értekezésében, sokkal jobban írja le a magyar- országi csapadék eloszlásál. Magyarországot 9. illetőleg a két részre vágott Erdély összefoglalásával 8 zónára osztja. Az 1. zóna csapadék maximuma júniusban, minimuma januárban van. Ide tartozik az egész Erdély. Itt csak egy maximum és egy minimum van az egész esztendőben. А II. zóna absolut maximuma júniusba, relativ maximuma novemberbe, absolut minimuma januárba, relativ minimuma szeptemberbe esik. Ide tartozik a délkel éti Magva rország. A III. keveset különbözik az előbbitől. Az absolut maximum júniusba, a rerlativ maximum novemberbe, az absolut minimum februárba, a relativ minimum szeptemberbe esik. Ide tartozik a Nagy-Alföld. А IV. zónában három maximum van: júniusban (ide esik az absolut maximum), augusztusban és deczem- berben, a minimumok februárban (absolut minimum) és szeptemberben jelentkeznek. Ide tartozik a nagy me- dencze felső része. Az Y. zóna alig különbözik az előbbitől: csak az egyik relativ maximum nem deczemberbe, hanem novemberbe esik. Ide tartozik az északi felföld a Tátra kivételével. А VI. zónában a maximum júliusban, a minimum januárban (absolut minimum) és novemberben van. Ide tartozik a Tátra. A VII. zónában az absolut maximum júniusban, a tőle keveset különböző relativ maximum októberben, az absolut minimum februárban, a relatív minimum augusztusban van. Ide tartozik a délnyugoti dombvidék és Horvát-SzIavonország. Végül а VIII. zónában a maximum októberben, az absolut minimum februárban és egy minimum júliusban van. Ide tartozik az Adriai tenger melléke. E felosztás, bár a viszonyoknak eléggé megfelel, még sem nyújt kellő átnézetek A felosztás némely zónái igen nagy megegyezést mutatnak és mi nem tartunk czélszerünek oly subtilis megkülönböztetéseket, mint a minőket Hann tesz. Különben is az 1882—91. évi decennium adatai már némileg elütnek a Hann szabályaitól. A legáltalánosabb érvényű szabályt a csapadék eloszlására Gasparin állította föl, aki azt mondja, hogy Európa két zónára osztható: a nyári esők és az őszi esők zónájára. Amaz a continens belsejében, emez a tengerpartok mentén foglal helyet. Ez a felosztás illik Magyarországra is. E két jól megkülönböztetett zóna közölt azonban átmeneti zónák is vannak és véleményünk szerint az 1882—1891. évi decennium adataiból a következő felosztást lehet czél- szerííen tenni, (L. az 1. szövegábrát.) 1. A maximális őszi és minimális nyári esők zónája. A csapadék maximuma öszszel. októberben van. Október, november, deczemher igen esősek; A minimum július-, augusztus- és februárban van. A júliusi és februári minimum körülbelül egyenlő. Kiterjed az egész tengermellékére. Tipikus alakjául Fuzsine állomást vesszük föl. hol a havi viszonylagos esösséget* vagyis az esőnek per miilekben való havonkénti eloszlását a következő táblázat mutatja: A csapadék eloszlása Fuzsinén havonkint. per milleekben. Január Február Márezius Aprilis w .EL чrá' % Junius Julius Augusztus Szeptember Október November Deezember Egész év Ó6 tí 116 76 00 91 42 45 73 152 137 110 1000 II. Őszi absolut maximális, nyári relativ maximális és téli minimális esők zónája. Az eső maximuma még öszszel. októberben jelentkezik, de már a nyári minimum eltűnik s helyébe relatív maximum lép. A minimumot februárban találjuk. E zóna átmeneti és az I. zónát fogja körül: kiterjed Horvát-Szlavonország* A viszonylagos esösség (pluviosité relatíve) kifejezést először Alfréd Angol használja (Angot: Valeurs normales de la température, de la pression et de la pluie á Paris. 1890).
