Vízrajzi Évkönyv 8., 1895-1897 (Budapest, 1898)
Tartalom
48 AZ ESO JÁRÁSA A MAGYAR ALLAM TERÜLETEN. a levegöáramlatok a Magas Tátrához érkeznek, már párájuk jórészétöl megfosztottak és csak mintegy 8—900 mm. évi esöátlagot tudnak itt eredményezni. Mig a Tisza fölső medenczéjének hegyei, vagy a Moma-Kodru Jánczolata előtt a Nagy-Alföld egyönletű síksága terül el, melyen a levegöáramlalok akadály nélkül sikam Iának át s párájuk legnagyobb részét elhozzák e hegyekig, hol aztán erős lecsapódások történnek. Elősegíti ezt még e hegvlánczok igen kedvező iránya is, mert a délnyugati szelekre majdnem merőlegesen húzódnak. Ezért látjuk, hogy Szinevér-Polyánán, Német-Mokrán, Turbáton, Dombon mind 1300 mm.-en fölüli az eső évi átlaga és Monyászánál, a Plesu hegy körül valóságos csapadékczentrum képződik, hol az eső évi állaga az 1200 mm.-t meghaladja. Még egy érdekes jelenségre kívánom itt a figyelmet fölhívni, mely a Hernád völgyének sajátlagos fekvéséből származik. A Hernád völgye déli vagy délnyugati irányú és így az esős szelek könnyen fölhaladhatnának benne. De előtte emelkedik délnyugatról a Bükk-hegység, mely föltartóztatja az esős szeleket s a Hernád völgyében, föl egész Kassáig, kevesebb esik, mint a Bodrog és mellékfolyói vidékén. Ugyancsak a tengerszín fölötti magassághoz fűzött szabálynak mond ellent az a jelenség is, hogy az egyes mélyen bevágott völgyekben több esik, mint a fensíkon vagy hegycsúcsokon. Számos külföldi példa mutatja ezt. Minálunk egyedül az erdélyi Mezöség, ez a meglehetős egyenletes nagy fensík az, mely kiváló példát szolgáltat erre. Mócs község, mely a plató közepén magasan fekszik, kevesebb esőt kap, mint a mély völgyekben lévő helységek: Kolozsvár, Torda. Deés stb., hol átlag 100 mm.-rel nagyobb az évi csapadék. Sajnos, hogy térképünkön e körülmény nem volt kitüntethető, mert a fölsorolt helységek egvnémelyikén 1891-ig nem voltak még kellő számú észleletek. fíelgrand a mély völgyekben hulló több esőt úgy magyarázza, hogy az esős szelek arra igyekeznek húzódni, hol sebességük nem lassúdik, vagyis a völgy- utakba. Épen úgy, mint a kiáradt folyó gyorsabban folyik a mederben, mini az ártéren: a szelek is inkább a völgyekben nagyobb sebességűek, mint a platókon. Így történik azután, hogy ugyanazon idő alall több levegő s vele együtt több pára is megy át két-két egyenlő távolságú függőleges vonal közt a völgyekben, mini a platón. E fölhozott példák megértetik, hogy a csapadéki térképen az izohyéták meghúzásánál a lehető legnagyobb ügyelettel kell eljárnunk. Sonklar tábornok s utána Schenzl is igen nagy súlyt fektettek arra a föltevésre, hogy a völgyekben kevesebb eső esik. mint a hegygermezeken és fensíkokon, és ott, hol észlelő állomások nem voltak, fiktiv adatokat hoztak be csak azért, hogy a csapadéktérkép lehetőleg megközelítse a hegyrajzi térképet. Az isohyetákat igyekezlek lehetőleg párhuzamosan vonni a magassági rétegvonalakkal s a magasabb gerinczek és csúcsok körül, ha nem is volt észlelésadatuk, erősebb csapadékot rajzoltak he. Mi térképeinken az isohyetákat úgy húztuk meg, hogy nemcsak a magassági viszonyokra, hanem az esős levegöáramlatok irányára, a völgyek és hegyoldalak fekvésére is tekintettel voltunk. És őrizkedtünk mindenek fölött attól, hogy a fiktiv adatok behozásával térképeink értékét kétségessé tegyük. A Tisza felső vidékén, hol az észlelő-állomások a vízrajzi osztály vízjelzöszolgálata érdekében sűrűbbek, az isohyeták pontossága és megbízhatósága nagyobb, sőt néhol kényesebb igényeket is kielégítő. A Duna, Dráva, Száva medenezéjében és a tenger mellékén az állomások sokkal ritkábbak s itt az isohyeták pontossága is sokkal kisebb. Ami most az évi eső eloszlását illeti az országban (1. a IV. sz. külön mellékletet), úgy a következőket jegyezzük meg. A Kis- és Nagy-Alföldön általában az évi csapadék a 600 mm.-en alul van. Egyes helyeken, mint Komárom környékén, a Balaton északi részén a csapadék valamivel 500 mm.-en alulra száll. És van egy állomás, Pécska, hol csak 341 mm. a csapadék átlaga. Bár valószínű, hogy itt az észlelést hibásan teljesítették, mégis bevettük a térképbe és kimutatásunkba két okból: 1-ször, mert a pécskai csapadék havonkénti eloszlása megfelel az ország legtöbb állomása csapadékeloszlásának, t. i, hogy februárban itt is legkevesebb, júniusban legtöbb esik és nehezen tételezhető föl, hogy az adatokat, rendszeresen, tanulmány alapján hamisították volna; azonban megtörténhetett, hogy talán a csapadékmérö műszernek állandó hibája volt; 2-szor, mert a Pécskától délnyugatra közel- esö állomások, mint Ó-Besenyő, Ó-Kanizsa, Ada, némely évben alig kaptak 300 mm.-en felüli csapadékot. És így valószínű, hogy e tájon tényleg minimális eső- centrum van, melyet azonban térképünkön az adatok hiányossága miatt nem tüntethettük ki. A 600—700 mm. közt levő csapadék-zóna gyűrűként veszi körül az Alföldet; fölterjed a Hernád— Ondóvá—Tapoly—Laborcz mentén messze északra és- befoglalja az erdélyi medeneze nagy részét, melyben középen a Maros mentén és Csíkmegyében a gyergyói, fel- és alcsíki medenezékben, mint valami szigetek ékelődnek közbe a 600 mm.-en aluli zónák. Az ország legnagyobb része tehát 700 mm.-en aluli csapadékot kap. Az Alföldek, a fensíkok, az előhegyek nagy része mind a 700 mm.-es isohyetán belül esnek. Ennél nagyobb csapadékok csak a tenger közelében és a hegyek között találhatók. Egy nagy csapadék-középpont mutatkozik Fuzsine táján a tenger mellett, hol nemcsak a tenger közelsége, a hegyek magassága, hanem a hegyoldalak kedvező fekvése is, — amennyiben a délnyugati és déli esős szelekre merőleges — közrehat, hogy itt erős lecsapódások történjenek. Fuzsine táján, mint már említettük. 2490 mm. az évi átlag; az egész országban itt esik legtöbb. E nagy, 2 és fel méteres csapadékzóna áthúzódik még Krajnába is; délfelé Dalmáczia felé azonban megkisebbedik a csapadék. A tengerparti hegyektől befelé szinte lépcsők módjára, fokozatosan kevesbedik az évi eső. Másik ilyen csapadék-központot találunk a Nagy- Fátra táján, hol Ó-Hegvnél 1150 mm.-re megy fel az évi átlag.
