Vízrajzi Évkönyv 8., 1895-1897 (Budapest, 1898)
Tartalom
AZ ESO JARASA A MAGYAR ALLAM TERÜLETEN. 47 nié mondott ki,* hogy két közel fekvő csapadékmérö állomás adatai között a viszony körülbelül állandó — a kellő pontosság rovása nélkül lehetett belőlük az átlagokat megállapítani. E 163 csapadékmérö állomás 10 évi adatait dolgoztuk föl aztán, hogy belőlük az ország csapadék- viszonyaira következtessünk. Súlyt fektettünk arra. hogy az adatok mind egy idöcziklusból származzanak, mert az átlagoknál csakis a homogén adatokat, lehet egymással helyesen összehasonlítani. Hiszen világos, hogy különböző idők észleletei nagy különbségeket mutatnak, mert az esős és száraz idöczikliisok váltakoznak egymással s egyik hely a másiknál esösebb- nek vagy szárazabbnak tűnnék föl, amint adatai az esős vagy száraz időszakból származnak. így pl. Schmzl kimutatása szerint Budapesten a csapadék átlagos évi mennyisége 1842-töl 1884-ig 480 és 788 mm. között váltakozott, pedig az átlagokat legalább is 7 év megfigyeléseiből képezték. És éppen ezért egyik hibája a Schenzl-iéle térképnek, mely Magyarország csapadékviszonyait láttatja,** hogy az adatok, melyekből Schenzl térképét megszerkesztette, nem homogének s volt olyan állomás, melynél 42Vo év adatát vette he s voltak mások, melyeknél csak egy év adata állott rendelkezésre. Mi az 1882-től 1891-ig terjedő 10 évi cziklus adataiból meghatároztuk a 163 állomásra vonatkozólag az évi, félévi, negyedévi és havonkénti csapadék átlagait. továbbá az évi és évszaki esős napok számának átlagait, kimutatásba foglaltuk és 24 darab színes térképen ábrázoltuk őket. Megpróbáljuk itt ismertetni a nyert eredményeket s feltüntetni a mutatkozó törvényszerűségeket, megjegyezvén Belgrand szavaival, hogy a közepeknek nincs mindig tudományos értékük, és hogy veszélyes dolog belőlük nagyon finom szabályokat fölállítani. Általában azt szokták mondani, hogy valamely vidék vagy ország esötérképe többé-kevésbbé hasonlít hegyrajzi térképéhez. Miden kimagasló csúcs egy eső középpontot, minden síkság és völgyidéi egy eső minimumot képez. De e szabály az eső eloszlásának csak igen hozzávetőleges képét adja. Ha megnézzük Magyar- ország térképét, mely az eső évenkénti átlagos eloszlását mutatja, azonnal látjuk, hogy a hegyrajzi viszonyokon kívül még igen sok más tényezőnek is nevezetes befolyást kell gyakorolnia az eső járására. A maximális eső nem a Magas Tátrában, a minimális eső nem Orsovánál. a magyar Dunavölgv legmélyebb pontján, vagy a tenger mentén jelentkezik, bár általában a hegyeken több eső van. mint a síkságon. Sokkal jobban megközelíti az eső eloszlásának törvényét a DausseBelgrand-féle szabály,*** hogy valamely helyen a csapadék mennyisége a tenger színe * Belgi'and-Lemoine : Étude sur le régime des eaux du bassin de la Seine pendant les crues du mois de septembre 1866 (Annales des Ponts et Chaussées, 1868). ** Dr. Schenzl: A magyar korona országainak csapadék viszonyai. Kiadja a met. és földdel, m. kir. központi intézet, 1885. *** Hausse : De la pluie et de Tinfluence des foréts sur les cours d’eau. Ann. des Ponts et Chaussées, 1842. Belgrand : Notice sur le régime de la pluie dans le bassin de la Seine. Annales des Ponts et Chaussées, 1865 és La Seine. fölötti magassággal egyenes és a tengertől való távolsággal fordított arányban van. E szabályból következik egy másik, melyet Vignon * állított föl, hogy a tenger és a vízgyüjtömedencze széle között van egy zóna, hol a legkevesebb eső esik. E szabályoknak megfelelöleg a tengerparton s főként a tengermelléki hegyeken, a Karszlon, igen hő a csapadék és Fuzsinén, mely az országban a legesö- sebb hely, az évi átlag a 2490 mm.-t éri el. Az Alföld felé a csapadék megkisebbedik, közepe táján eléri 500 mm.-en aluli minimumát, aztán a nagy síkság szélei felé ismét elkezd emelkedni s a Kárpátokban, a rae- dencze szélén már bő csapadékot találunk. E jelenségek magyarázata igen egyszerű. A tenger fölött és a tengerhez közel fekvő Jevegörétegek közel vannak a párával való telítés határához és itt a levegőnek csak igen keveset kell lehűlnie, hogy eső essék. Más részről a hegyek alkalmasak arra, hogy a párával telt szeleket föltartóztassák, mely körülmény a lecsapódásra kedvező. Furnié és Веной kísérletekkel beigazolták, hogy a levegöáramlatok éppen úgy, mint a a folyók, olt ejtik le hordalékukat, hol sebességük valamely akadály folytán megkisebbedik. Ez a magyarázat azonban megérteti azt is. hogy nem egészen igaz. hogy az eső nagysága valamely helyen egyenes arányban volna e hely tengerszín fölötti magasságával. Mert a völgyek különleges iránya, a Jevegöáram- lalok járása néhol egészen különleges csapadékeloszlási eredményeznek, mely a fentebbi törvénynek homlokegyenest ellentmond. Sokkal igazabb ezért az Ernest Cézanne fölállította szabály**: «Az eső meny- nyisége annál nagyobb, minél gyorsabban kénytelen a levegöáramlat valamely akadályba ütközve fölemelkedni.» így tehát nem a tengerszín fölötti magasság a föok; ez csak kedvező esetleg, melynek következtében az esős szél az öt megállító hegyoldalba ütközik. Minálunk a párával telt levegöáramlatok iránya általában déli és délnyugati s azok a völgyek, melyek e szeleknek nyitva vannak, azok a hegyoldalok, melyek velük szemközt feküsznek, több csapadékot kapnak, mint a más irányú völgyek vagy hegyoldalak. így pl. Turbát tengerszín fölötti magassága 806 m., évi csapadék átlaga 1353 mm.; míg a hegy másik oldalán, az esős szélnek kevésbbé kitett Apsinecz tengerszín fölötti magassága 850 m., évi csapadék átlaga 909 mm. Fájná tengerszín fölötti magassága 770 m., évi csapadék állaga 953 mm., míg a kedvezőbb fekvésű Kőrösmező tengerszín fölötti magassága csak 652 m. és évi csapadéka 1184 mm. Még számos ily apróbb példát lehetne fölsorolni, de sokkal érdekesebbek azok az esetek, melyeknél a dolog nagy vonásokban mutatkozik. A Magas Tátra erős kiemelkedésével hivatva volna arra, hogy a legtöbb csapadékot fogja föl. Azonban előtte, mint valami kulisszák, többszörös sorban emelkednek a hegy- lánczok, melyek az esős szeleket föltartóztatják, a párákat lecsapódásra kényszerítik úgy, hogy mikor * Vignon : Note sur quelques observations météorologiques fait«« á Montsauche. (Annales des Ponts et Chaussées, 1853.) ** Suroll-Cézanne: Étude sur les torrents des Hautes-Alpes. II. köt.