Vízrajzi Évkönyv 7., 1893-1894 (Budapest, 1897)
Tartalom
8 A VÍZRAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1894. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL. valamely vízmércze-állomásnak a vízjelző szolgálat keretébe való vonása csak külön kérelem, felhatalmazás és utasítás alapján történhetett meg, most az új szabályzat értelmében ez igen egyszerűvé vált; ugyanis: a vízrajzi osztály, vagy a folyammérnöki hivatal egyszerűen a szükséges űrlapokkal ellátja a távíró hivatalt, és a táviratozás már azonnal megkezdhető. 2. A jégviszonyok észlelésére és jelzésére nézve eddig fennálló utasítások nem voltak oly teljesek, hogy némelykor tévedések ne származhattak volna belőle; különösen a jelzéseknél megengedett rövidítések szolgáltattak okot tévedésekre. Pedig a jégviszonyok pontos és helyes ismerete igen nagy fontosságú, különösen a Dunánál, hol a legnagyobb vizek éppen a jéggel kapcsolatban állnak elő. Ezért a vízrajzi osztály utasítást dolgozott ki a jégviszonyok észlelésére és jelzésére. Ez utasítás leírja azon jelenségeket, melyek a jégjárással kapcsolatosak; leírja továbbá azon módokat, a mint e jelenségek észlelendők, és megszabja azon kifejezéseket, melyeket a jégviszonyok jelzésére használni kell. Végül a tévedések elkerülése czéljából a jégjelzésére szolgáló szavak rövidítését eltiltja. 3. Jelentékenyebb folyóink vízjárásának átnézetét oly módon bővítette ki 1894-ben a vízrajzi osztály a horvát országos kormány építészeti osztályának megkeresésére, hogy a Horvátországot érdeklő főbb folyók vízjárása is részletesen úgy ábrázoltassék rajta, mint a többi hazai folyók vízjárása. E czélból a horvát és boszniai folyókon, valamint a Mura és Szávának az ország határain kívül eső részén levő, már előbb elsorolt vízmér- czéket a vízjelző szolgálat keretébe bevonta, és vízjátékukat megállapította, hogy így vízjárásukat a napi átnézeteken föltüntethesse. Azonban nemcsak ez az egyedüli változtatás, melyet az igények fokozódásával a vízrajzi osztály 1894-ben a napi átnézeteken tett. Szükségesnek mutatkozott ugyanis a légköri csapadék adatait is kapcsolatba hozni a folyók vízjárásával, hogy így a kettő közötti összefüggés könnyen szemlélhető és az esetleges következtetés megtehető legyen. Arra törekedett tehát a vízrajzi osztály, hogy a már meglevő árvízjelző állomások napi értesítéseit valamely módon a vízjárások átnézetes térképén föltüntesse. E végből elsőbben is a vízjárások átné- zetének lapját megnagyobbította és a légköri csapadék s hőmérséklet adatait kimutatásba foglalva külön közre bocsátotta. E kimutatások azonban még mindig igen hiányos képet adtak a csapadék eloszlásáról, különösen két okból; először, mert a csapadék-állomások csak a Tisza vízgyűjtőjéről küldtek értesítést, és másodszor, mert az adatok kimutatásszerű összeállítása nem volt eléggé átnézetes. A főtörekvés tehát ezután oda irányult, hogy a csapadék-jelzések necsak a Tisza medenczéjéből, hanem az ország minden részéből legyenek megszerezhetők, és hogy a csapadék mennyisége a kimutatásszerű összeállítás helyett a vízjárások átnézetes térképén bizonyos módon ábrázoltassék. Az első czél elérésére az országos meteorológiai intézettel folytatott tárgyalásokat a vízrajzi osztály, és arra a megállapodásra jutott, hogy mindaddig, míg a Duna medenczéjében is nem szerveztetek a vízrajzi szolgálat részére csapadékmérő állomások, addig ideiglenesen a már létező s a meteorologiai intézethez naponként távirati értesítést küldő összes hazai meteorologiai állomások adatait naponkint az intézet vízrajzi osztályának tudomására hozza. A második czél elérésére hosszabb kísérleteket tett a vízrajzi osztály a csapadék mennyiségének és eloszlásának ábrázolására nézve, míg abban állapodott meg, hogy a naponkénti csapadékot legczélszerűbben isohyétákkal lehet kitüntetni, és a hóréteg helyenkénti vastagságát számokban megadni. De hogy a csapadékra vonatkozó jelzések a térképen ne zavarják a vízjárásra vonatkozókat, czélszerűnek mutatkozott amazokat fekete színben, emezeket pedig az eddig is használt vörös színben nyomatni. A csapadék jelzésére vonatkozó próbák már annyira előrehaladtak, hogy 1895-ben a vízjárások átnézetes térképein a csapadék eloszlását is már szemlélhetővé tehetj ük. 4. Az árvizek előrejelzésére 1894-ben nem sok alkalom kínálkozott, mert sem a Dunán, sem a Tiszán nem igen voltak nagy árvizek. Mindazonáltal 1894-ben is e téren jelentékeny szolgálatokat tett a vízrajzi osztály. Nevezetesen: a februári, márcziusi, júniusi és az október—novemberi tiszai árhullámok levonulásánál megadta a kul- minálás helyenkénti magasságát. Miután a vízjárások átnézetes térképének naponkénti szétküldésével a vízrajzi osztály amúgy is bő tájékozást nyújt a helyenkint várható vízállásokról : ez évben teljes erejéből főképp oda törekedett, hogy a levonulásban levő árhullám tetőzésének magasságát — habár csak kisebb pontossággal is, de minél távolabbi időre lehetőségig jelezhesse előre az illető érdekelteknek. E tekintetben különösen a júniusi és októberi árhullámok mutatnak példákat. A júniusi árhullámnál ugyanis sikerült 1 — 7 nappal előre jelezni a kulminálás helyenkénti magasságát 0—26 cm. közötti pontossággal, úgy hogy a hullámtéri birtokosok veszélyeztetett javaikat idejekorán megmenthették az elpusztulástól. A vízrajzi osztály több helyről kapott is értesítést, hogy jelzései alapján a birtokosok némely terményeiket levágathatták és ezeket, valamint lekaszált szénájukat behordathatták. Ennél kevesebb pontosság éretett el az októberi jelzéskor, midőn 1—6 napi előrejelzésnél 0—52 cm. közötti pontosság éretett el. A kulmináló vizek magasságának előre jelzésére szolgáló módszert a vízrajzi osztály 1894-ben kidolgozta a Duna, Körösök és Maros folyőkra is,
