Vízrajzi Évkönyv 7., 1893-1894 (Budapest, 1897)
Tartalom
A VÍZRAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1894. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL. 9 noha alkalmazásukra, a vizek csekély magassága miatt nem igen került sor. 5. Ezeken kívül a vízrajzi osztály saját kebelében a vízjelző szolgálatot úgy rendezte, hogy az e czélra alkalmazott egyének kizárólag csak a vízállások és csapadék-adatok nyilvántartásával és feldolgozásával, valamint az árvizek előrejelzésére szolgáló tanulmányok megejtésével, és az árvizek tényleges előrejelzésével foglalkoznak. Ilyképpen a a vízjelző szolgálat a csapadék eloszlását és a folyók vízjárását napról-napra folyton éber figyelemmel kíséri, úgy, hogy egy esetleges áradás nem okozhat meglepetést és a szükséges intézkedések megtételére mindent készen találhat. IV. Vízrajzi magasságmérések. 1. A Bunamenü magasságmérések alapjául szolgáló fixpontok elhelyezésével a múlt évben Szlankamenig jutván, 1894-ben onnan folytatva Ó-Palánl váig összesen 24 darab fixkövet épített be a vízrajzi osztály, még pedig egynek kivételével mind a Duna bal partján. A Duna jobb partján azért nem építettünk fixköveket, mert Horvát-Szla- vonországban Szlankamentől Zimonyig, a dunamelléki községekben bronztáblákot raktunk be a templomfalakba, — részint pedig azért, mert Zimonytól lefelé a Duna jobb partja, idegen földön, Szerbiában fekszik. Beépítettünk továbbá: a szlankamen—báziási szakaszon, különösen a jobb, vagyis a horvátországi oldalon 21, a baloldalon pedig 4, összesen 25 fixpontul szolgáló bronztáblát; ezeken kívül utólagosan még a bogyiszlói református templom falába is építettünk egy bronztáblát. A fixpontok lerakását Báziáson alól már nem folytattuk, mert Báziáson alól az aldunai vaskapu szabályozási m. kir. művezetőség már a megelőző években elegendő számú fixköveket helyezett el. Ekként a Budapest alatti vonalon a szükséges fixpontokat elhelyezvén, most már a Budapest fölötti szakaszra fordítottuk figyelmünket, és miután a Dunának Dévény és Budapest közötti szakaszán előzetesen kiszemeltük mindazokat a helyeket, a hová kő, illetve bronz fixpontokat szükséges elhelyezni, megkezdtük itt is a fixpontok lerakását; és 1894-ben elhelyeztünk: a Dunának Dévénytől Komáromig terjedő szakaszán négy fixkövet, a melyből három a jobb és egy a bal oldalon fekszik. Ezek a fixpontok mintegy kiegészítéséül szolgálnak a Felső-Duna szabályozási művezetőség által létesített fixpont-hálózatnak; a győri Kis-Dunánál elhelyeztünk két fixkövet, mindkettőt a jobb oldalon; a Vág-Dunán hat fixkövet, kettőt a jobb és négyet a bal oldalon; végül a Dunának budapesti szakaszán is, a Margit-hídtól az összekötő vasúti hídig 16 fixpontot helyeztünk el, a melyekből nyolcz a bal oldalra és nyolcz a jobb oldalra esik. Röviden összegezve: 1894-ben a Duna mentén 36 fixkövet és 42 bronztáblát, összesen: 78 fixpontot helyeztünk el. 2. A dunamenti fixpontok elhelyezése után 1894-ben megkezdtük az 1893-ban elhelyezett fixpontoknak adriai tengerszín fölötti magasság- mérését, melynél ugyanazon eljárást követtük, a mit a tiszai magasságmérésnél már helyesnek tapasztaltunk és a „Vízrajzi Évkönyvek" V. kötetében részletesen megismertettünk; miért is erre most bővebben ki nem terjeszkedve, csak a végeredmények elősorolására szorítkozom. A budapest—szlankameni, 462-8 kilométer hosz- szúságú szakaszon megnivelláltunk kétszeresen a fővonalban 1011-9 kilométer hosszúságú vonalat, az oldalméréseknél 127-6 kilométert, és a kilométer köveknél 329-2 kilométert, összesen: 1468-7 kilométert; mely mérés 16 körmérésre oszlik. Ez alkalommal megmértük 163 új, 89 régi fixpontnak és 307 kilométer-kőnek adriai tengerszín fölötti magasságát; a mérés után pedig azonnal megkezdtük a fölvett pontok magasságának kiszámítását, a mit azonban ez évben be nem fejezhettünk. V. Vízsebességmérés. A vízrajzi osztály 1894-ben inkább a Tiszánál óhajtotta volna ugyan a vízsebességméréseket folytatni, illetve a tiszai maximális vízállású méréseket befejezni; de miután a Tiszán ez évben csak középszerű magasságra emelkedett a víz állása, és ily magasságban már elegendő számú méréseink vannak, ennélfogva a Tiszán ez évben nem végeztünk sebesség- méréseket, hanem csak a Tisza kisebb mellékfolyóiban a czélból, hogy e kisebb mellékfolyóknak minimális vízemésztését megállapíthassuk; a mit azonban szintén nem érhettünk el teljesen ez évben, mert a mérések idejében nem találtunk minimális vizeket; de azért mégis több hasznos adatot szereztünk be a minimális vízemésztések megállapításához. Megmértük ez év október és november havában a vízsebességét: az Ung folyón Ungvárnál 1-szer, — a Latorczán Munkácsnál 2-szer és Csapnál 2-szer, — a Hernádon Hernád-Németinél 2-szer és Hidas- Németinél 2-szer, a Sajón Bánrévénél 2-szer, és Alsó- Zsolczánál 2-szer, — végül a Zagyván Mihálv- teleknél 3-szor, összesen nyolcz helyen 16 különböző vízállásnál teljes fenékig terjedő méréssel. Ezeken kívül az aradi m. kir. folyammérnöki hivatal egy-egy fenékig terjedő vízsebességmérést végzett a Marosban az aradi és makói szakaszokon. Az 1894-ben végzett vízsebességmérések eredményei az alábbi kinmtatásbanf oglaltatnak, föntartva az előbbi évek évkönyveiben erre vonatkozólag tett megjegyzéseket. Évkönyv VII. 9
