Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
52 VÍZRAJZI MAGASSÁG-MÉRÉSEK. fejünket le s föl mozgatjuk is; mig ellenkező esetben a szál mozogni fog a léczen, vagyis parallaxis van, aminek megszüntetésére a szemlencsét addig húzzuk ki s be, mig a szál mozgása a léczen megszűnik; egy szóval a szemlencsét és szemcsövet addig igazítjuk, mig úgy a léczet, mint a keresztszálakat egészen tisztán nem látjuk. Hogy a libella érintője párhuzamos-e a messzelátó optikai tengelyével, ennek megítélésére többféle mód van, aszerint a mint a messzelátó kivehető vagy nem. — Itt csak egy általános módot közlünk, mely akármelyik műszernél alkalmazható. Mindenek előtt meg kell vizsgálnunk, hogy a keresztszál vízszintes, illetve íüggélyes-e? E végből a műszer tányérját gondosan vízszintessé teszszük és a messze- látót — egy távol álló határozott pontra irányítva — vízszintesen, dletve függélyesen mozgatjuk; hogyha ezen mozgások közben a czélpont a szálon maradt, akkor a szál vízszintes, illetve függélyes; ellenkező esetben a diafragma csavarkáival megigazítjuk a szálak fekvését. A keresztszálat vízszintessé, illetve függélyessé téve, hozzá kezdhetünk a tulajdonképeni rektifikáláshoz. Szilárd kemény talajt választva munkahelyül, leveretünk két nivó-karót egymástól olyan távolságra, mely megfelel a mérésnél használandó legnagyobb távolságnak; ezután felállunk a műszerrel egyik (A) karó fölött oly formán, hogy a szemlencse a karó függőleges vonalába essék, most a messzelátót a másik (B) karón álló lécz felé fordítva és a szemcsövet beigazítván a libella buborékját pontosan középre állítjuk, s leolvassuk a lécz- magasságot (l), minek megtörténte után lemérjük (szintén milliméternyi pontossággal) a szemlencse középpontjának magasságát (m) «A» karó fölött. Most a léczet «A» pontra állítva a műszerrel átmegyünk « />» pontra s ugyanazon- művelet utján megkapjuk «/1» pontra l és «В » pontra m értékét. A nem teljes párhuzamosságból eredő hibát ж-пек véve m -\-m' l +1' x = ^-----------Y~ vagyis: a műszer-magasságok fél összegéből levonva a léczmagasságok fél összegét, a netaláni különbözet adja az X hibát, tehát ha x — 0, a libella érintő síkja párhuzamos az irány-sikkal; ha pedig x — vagy -f- értékű, akkor az iránysikot a léczen annyival kell magasabbra emelni, vagy mélyebbre sülyeszteni a parány-csa- varral, és a libella buborékját megfelelőleg középre kell hozni a libellán levő igazító csavarkákkal. Hogy a rektifikálás alaposságáról meggyőződhessünk, ez eljárást a libella megigazítása után ismételjük mindaddig, mig az x értéke nagyobb 1 milliméternél. 4. Nivellálás. a) Miután a tiszai fixpontok a Tiszának mindkét oldalán vannak elhelyezve, ennek következtében mind a két parton végig kell menni a nivellálással, de úgy, hogy a jobbparti mérést más mérnök más műszerrel végezze, mint a balpartit, hogy ezzel az egyéni hiba — a mennyiben nem tételezhető föl, hogy mind a két mérnöknél és műszernél egy irányú lenne — teljesen kitűnjék a két parti mérés csatlakozásánál. b) Tekintettel a föladatunk által megkövetelt szigorú pontosságra, minden pont magassága legalább is kétszeres méréssel határozandó meg. Ez a két mérés ugyanazon kötőpontokon át, ugyanazon napon, de egymással ellenkező irányú s különböző időben teljesítendő, vagyis általában az I. mérést előre menve délelőtt, а II. mérést pedig visszafelé délután végezzük. c) A mérés vonalául — tekintettel arra, hogy a töltés-magasság fölvétele is kívántatik — ott a hol védőtöltések vannak a töltés korona, ellenkező esetben az utak választandók; és ezen vonalak a katonai térképre berajzolandók. d) A leszedhető messzelátóval biró nivó-műszerek- nél minden nap és minden munka megkezdésnél, legalább is a messzelátó átfordítása által meg kell győződnünk arról, hogy rektifikálásra nincs-e szükség? A fix- messzelátóval biró műszerek megvizsgálása, — ha rázásnak nem voltak kitéve, •— hetenként egyszer is elégséges; különben pedig mindannyiszor rektifikálandók úgy a műszerek, mint a léczek, valahányszor arra legkisebb szükség mutatkozik. e) Az I. mérés megkezdésekor mindenek előtt megállapítjuk az illető műszerre nézve azon távolságot (lécz- távolság), melyben a léczről még egy milliméternyi pontossággal tudjuk a magasságot (léczmagasságot) leolvasni ; azután két munkást előre küldve a mérés vonalában e meghatározott távolságokat, a drótkötéllel kiméretjük, s az illető helyeken ásóval kis hancsikokat készíttetünk, ezen kívül minden második lécztávolságnál a hancsik mellett kötőpont gyanánt nivó karót üttetünk a földbe, a mely karó tetejébe azután egy kis patkószöget veretünk. A nivó-karó helye a töltésen lehetőleg 1 m.-re legyen a koronaéltől azon okból, mert a mérés vonalában mindenütt szilárd talajt kell választanunk a karók helyéül. f) A műszert két kötőpont között középen állítjuk föl. g) A műszer fölállításának ideje alatt a lécztartó 2 napszámos is föláll az önleolvasó léczczel a műszer mögött levő első, illetve a műszer előtt levő második nivó-karóra; a műszer pontos felállítása után a messzelátót az első léczre irányítjuk; beállítván a libella buborékját a legnagyobb pontossággal középre, leolvassuk a lécz magasságát, s azt beírjuk a milliméter kivételével a jegyzőkönyv «hátra» rovatába, minek megtörténtével újból megnézvén a libellát, leolvassuk a léczmagasságot s annak utolsó számjegyét is beírjuk, egy tekintetet vetve megint a buborékra. A «hátra» leolvasás beírása után a messzelátót a 2-ik léczre irányítjuk, és ezen léczről is hasonló módon leolvassuk a magasságot, beírván azt a jegyzőkönyv «előre» rovatába; ezen utóbbi leolvasás alatt a hátulsó léczes előre menvén a 3-ik kötőpontra, a bejegyzés után a műszert a 2 és 3-ik kötőpont közötti álláspontra vitetjük, s ott elvégezve a fent előadott műveletet a méréssel tovább haladunk.
