Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)

Tartalom

VÍZRAJZI MAGASSÁG-MÉRÉSEK.

53

Meg)egyeztetik a hosszmérés előre haladására nézve, hogy a lánczoló napszámosok csak 1 —2 állással előzzék meg a műszert, esetleg nj karó szükségessége vagy a munka beszüntetése miatt.

h) Midőn az I. méréssel annyira előre haladtunk, hogy a megmért vonal második mérése a nap, vagy esetleg a délelőtt hátralevő és még munkára alkalmas részét valószínűleg igénybe veendi, megszüntetjük az I. mérést, valamint a hosszmérést is, s elkezdjük a Il-ik mérést — ugyanazon nivó-karókon visszafelé haladva.

A Il-ik mérés folyama alatt, mely különben egészen úgy történik mint az I. mérés, minden műszer állásnál a nivó-karók magassági kiilönbözeteit, vagyis az előre és hátra leolvasás közötti különbséget összehasonlítjuk az I. mérés eredményével, s ha valamelyik állásban ezek között 1, vagy kivételesen 2 milliméternél nagyobb különbség van, a műszerrel újból fölállnnk, még pedig annyiszor, mig két olyan mérésünk nem lesz, melyek között a jelzett különbözet legföljebb csak 1 milliméter — ezeket megtartva, a többi léczmagasságokat a jegyzőkönyvben keresztülhúzzuk és többé tekintetbe nem veszszük.

i) Ha töltésen mérünk, a II. mérés alkalmával bemérjük a töltés vizfelőli és mentett oldali lábánál levő földszinti pontokat is, még pedig —- ha nagyobb hullámzások a talaj magasságában nincsenek —- csupán a műszer-állás szelvényében. A földszinti pontokon az e czéira készült fenyőrudakat azon napszámosok tartják, kik az I. mérésnél a hosszmérést teljesítették.

A földszinti pontok léczmagasságát a messzelátó mellett végig nézve olvassuk le és nem szükséges e miatt a rendes lécztávolságra beállított szemcsövet kimozdítani. A deciméteres pontossággal leolvasott léczmagasságokat beírjuk a jegyzőkönyvbe az A mintában látható módon.

k) Ha valamely körülménynél fogva attól lehetne tartani, hogy az I. méréskor bevert karók a II. mérés megtörténtéig elvesznek, az esetben — de csakis kivételképen — az I. és II. mérést egyidőben tehetjük meg, olyképen, hogy mindjárt az első mérésnél egymásután kétszer állítjuk föl a műszert, ügyelvén arra, hogy a lábcsavarok más helyzetben legyenek a 2-ik felállásnál, mint az 1-sőnél.

l) A munka félbeszakításánál az utolsó karót egy marék laza földdel beborítjuk, hogy annál könnyebben észrevehessük másnap ezen karó esetleges megmozgatását; ezenkívül minden munkakezdetkor a már be- | mért utolsó két pont közt újból fölállnnk a műszerrel s csak akkor folytatjuk tovább a mérést, ha ezek magassági kiilönbözete az uj mérés bizonysága szerint is nem változott; ellenkező esetben visszamegyünk addig, mig oly 2 karóhoz nem érkezünk, melyek változatlanul maradtak s innen folytatjuk tovább a mérést előre.

m) A kettős nivellálást ekként a Tisza jobb és bal partján külön-kiilön folytatván, minden 20—30 kilometer távolságban a két parti mérést összekötjük, hogy ezzel mérésünk pontosságának kitudása végett a kettős mérésen kívül körméréseket nyerjünk.

n) A jobb és balparti mérés összekötésénél a Tiszán

kellvén átnézni, a nagyobb lécz távolság miatt czéltáblás lóczet használunk; de itt is különösen ügyelnünk kell arra, hogy középen álljon a műszer, vagyis oly hosszú lécz-távolságot tüziink ki a műszer állástól a parton is, mint a milyen a Tiszán át van. A jobb és balparti mérés összekötésénél mind a két parton föl kell állni a műszerrel ugyanazon két nivó karó között, melynek egyike a jobb, másika pedig a balparton van, és mindkét parton kell teljesíteni az I. és II. mérést, úgy hogy átkötésnél, a nagyobb biztosság kedvéért, tulajdonképen 4-szeres mérést végezünk.

Ha keresve sem találunk — a két part nivó különbsége, vagy más akadályok miatt — alkalmas helyet arra, hogy az átkötésnél mindkét parton fölállhassunk a műszerrel, az esetben kivételesen csak egyik parton állítjuk föl a műszert, de így az I. mint a II. mérésre a legalkalmasabb időt választjuk ki s mindkét állásban külön megvizsgáljuk újból a műszert.

n) A felvételi adatok bejegyzésére szolgáló jegyzőkönyv alakját és rovatolását a következő oldal mutatja.

A jegyzőkönyv 1—2 ives füzetekből áll. Mindenik füzet utolsó lapján beragasztandó az 1 : 75,000-es katonai térkép vázlatos másolata azon szakaszról, melyre a jegyzőkönyv illető füzete vonatkozik s ezen térkép-másolatba vörös vonallalberajzolandó amérés vonala, a jellegző töréspontok kötöpontoktól való távolságának megjelölésével.

o) Munka közben csak a lécz leolvasás kíilönbözetei számítandók ki, mig a tengerszin fölötti magasság csak a jobb és balparti mérés összekötése alkalmával.

p) Mind a két parti mérésnél a legelső kiinduló ponttól kezdve minden kiegyenlítés nélkül külön-külön számítandó az I. és II. mérés.

q) Az átkötéseknél a jobb és balparti közép kották (I. és II. mérés közepe) között a kiegyenlítés nélkül számított különbözet ne legyen nagyobb + 3 mm.-nyi kök

zóp hibánál; közép hiba (h) alatt értvén h= képlet

szerint azon mm. számot, mely elő áll, ha az összekötő pont jobb és bal parti kottája közötti különbözetet (k) milliméterekben véve (vagy is a záró hibát) elosztjuk a kezdő pontból kiinduló körben bemért összes kilométerek (m) négyzet gyökével.

Két átkötés közötti szakaszon, illetve az egyes közbenső körök közép hibájául pedig legfeljebb + 5 millimeter engedhető meg.

A mérés pontosságának ezen két mértéke közül az első megakadályozza azt, hogy a munka előlialadásával a hibák össze halmozódjanak, a második pedig a közbenső körökben határt szab a záró hibáknak.

r) Ha egy körmérés befejezte után azt látjuk, hogy az eredmény nem felel meg a fenti követelménynek, azon esetben a hibásnak vélt szakaszon esetleg egészen a legközelebbi felső átkötésig a mérés mindkét parton ismétlendő.

s) Az egy közbenső körre, vagyis a két átkötés közötti szakaszra vonatkozó fölvételi adatok egy-egy jegyzőkönyvbe vezetendők, t. i. külön-külön a két partról és ez a két jegyzőkönyv ellenőrzés végett mindjárt beküldendő a központba.