Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
140 АЙ EURÓPAI MAGASSÁGMÉRÉS ÁLLÁSA 1889. VÉGÉN. különbséggel, hogy most (mivel a messzelátót 180°-kal a hossztengelye körűi megfordítani nem lehetett) a lécz- nek mind a két oldalát olvasták le, hogy ezáltal egymástól független két mérést nyerjenek. A műszert és a hátulsó léczet most is csak akkor volt szabad tovább vinni, ha a számítás az észlelések helyességét igazolta. A fenyőfából (Aarauban) készült léczek hossza 3 m., szélessége 6 cm., vastagsága 4 cm. mind a két oldalon be vannak osztva, még pedig az egyik oldalon fekete színnel czentimeterekre, a másikon pedig vörös színnel »/„о Saschen-okra. A függőleges állás betarthatására markolatokkal és gömblibellával vannak a léczek felszerelve, a gömblibellát csüngővei szabályozzák. A léczek aljára sárgaréz sáriik vannak húzva, melyeknek alja gömbölyűre van kivájva, és ezzel a vájással kerülnek a léczek a vasalzat közepére. Az új magasság-jegyekhez való hozzákötésnél reáirányítják a műszert a falra, ott a néző-vonal magasságát megjelölik, és ettől a jeltől lefelé vagy fölfelé a magasság- jegyig mértékvesszővel mérnek. A léczleolvasásokat 1881-ben vizsgálták meg Bernben, s ez alkalommal meghatározták egyszersmind a léczméter valódi hosszát is. X. Svédország. Svédországban 4 műszert használnak 8 léczczel, még pedig ugyanolyan szerkezetűt, mint a porosz országos felvételnél. A műszer szerkezetét épen azért nem írjuk le itt újból, csak azt jegyezzük még meg, hogy a messze- látó 40-szeresen nagyít. A mérésnél követett eljárás is ugyanaz volt, mint a porosz országos felvételnél, csakhogy itt némelykor középre állított libellával is dolgoztak. A műszer hibáinak az eredményből való kiküszöbölése végett mindig pontosan középről nivelláltak. XI. Sváj ez. A használatban volt 2 műszer és 2 lécz Kerntől valók. A csillagászati okulárral bíró messzelátók nyílása 32 mm., gyujtótávolsága 40 cm. és 42, illetve 43-szoro- san nagyítanak, a (mozgó) libellák szögértéke 3"—4" A műszerek egyébiránt az Ertel-féle rendszerből valók, 3 lábcsavaros alzaton nyugosznak és a libella pontos beállítására elevácziós sróffal vannak felszerelve. A messzelátók ágyazatukban át is tehetők, és hossz- tengelyük körűi 180°-kal meg is fordíthatók. A mérések első idejében az egyik műszer mozgatható vízszintes szállal és a hozzávaló mérő sróffal volt ellátva, abból a czélból, hogy vele a középső pókszál és a szomszédos centiméter sáv két széle közötti hézag megmérhető legyen. Alapos kísérletek útján azonban arra jöttek, hogy ezen hézag nagysága becsléssel sokkal pontosabban határozható meg, mint a mikrométer csavar segélyével. Ennek oka leginkább abban rejlik, hogy a mikrométer csavar kezelésénél a műszer néző vonalának magassága is valamennyire megváltozik. Ez okból azután már a második munkaévad előtt eltávolították ezt a berendezést, s pótolták azt egy függőleges és egy vízszintes szállal bíró diafragmával. A léczek fenyőfából valók, hosszúk 3 m., szélességük 8 cm. vastagságuk 2-2 cm.; hátulsó lapjukon körülbelől 5 cm. széles és 2 cm. vastag bordával vannak erős- bítve. A beosztás centimétereket mutat, felváltva fekete és fehér sávokkal; a sávoknak egyik oldalán a páros, a másikon a páratlan számok vannak felírva. A függélyes tartás markolatokkal és gömblibellával van lehetővé téve. A lécz alja fémsarút hord, mely legömbölyített alapú hengerben végződik; — evvel állítódik a lécz a nagy súlylyal biró öntött vas-alzatnak megfelelően kivájt mélyedésébe, illetőleg a magasság-j egyek megfelelő pontjaira. A mérés mindig «középből» hajtatott végre, lépésekkel kimért 100 méteres maximális néző hosszakkal. A műszereket mindennap (többnyire 3-szor) vizsgálták meg a kollimáczió hibájára, a csögyűrűk átmérőjének kerekségére és a libella tökéletességére vonatkozólag, az észlelt eltéréseket kiküszöbölték, a benmaradt hibákat pedig feljegyezték, hogy azokat a kották kiszámításánál figyelembe vehessék. A mérési művelet maga a következő: A műszernek nagyjából való vízszintessé tétele után ráirányítják a messzelátót a hátulsó léczre és majdnem pontosan középre állítják a libella buborékát az eleváczió csavar segélyével. Most leolvassák a libella állását, azután pedig a léczet mind a három pókszálról, végül ismét a libellát. Szabályul szolgált, hogy a műszerhez ezen leolvasások alatt nem szabad hozzányúlni. Ha az észlelő, számítás útján, a leolvasások helyes voltáról meggyőződött, akkor a léczet előre vitték, ugyanolyan távolságra, a mennyire az a hátraolvasásnál állott, és megejtették az előbbi módon az «előre» olvasást. A libellának nem pontosan középen való állásából szükséges korrekeziók végrehajtatnak minden léczleolvasásnál, a csőgyűrűk szabálytalanságából, valamint a műszerben benmaradt kollimáczió hibából eredők pedig csak később a végeredménynél vétetnek figyelembe. A léczbeosztásokat évenkint kétszer, sőt hatszor is megvizsgálták, részint Bernben, az ottani comparator segélyével, részint pedig Neufchatelben két pontosan bemért elsőrendű fixpont-magasság különbsége alapján. XII. Spanyolország. Egymásután 10 műszert és 10 léczet szereztek be Kerntől Aarauban, ugyanolyan szerkezetüeket, mint a svájezi mérésnél használtak. A messzelátók nyílása 36 mm., gyujtótávolságuk 37 cm. és csillagászati szemcsöveik 40-szeresen nagyítanak. A (mozgó) libellák beosztásonként 2”—4" hajlásszöget mutatnak, a buborékot pedig, mely reservoir
