Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

A SZEGED VÁROS MELLETTI TISZA-MEDER ALAKULÁSÁNAK NYILVÁNTARTÁSA ÉS TANULMÁNYOZÁSA.

65

A 0 vízszín alatti legnagyobb mélységre nézve, a II-ik kimutatás alapján a következőket emeljük ki.

1887- ben a 0 vízszín alatti legnagyobb átlagos 531 cm. mélységnél nagyobb volt a mélység az 1., 4., 5., 6. és 7-ik szakaszban, ellenben kisebb volt a 2., 3., 8. és 9-ik szakaszokban.

A legnagyobb mélységet egybevetve a 0 vízszín szélességével, az tűnik ki, hogy a Maros-torok alatti 1. sza kaszt kivéve, ott volt a legkisebb mélység, a hol a szélesség legnagyobb és viszont, a legkeskenyebb helyeken volt a legnagyobb mélység. — Még pedig a 0 vízszín alatti legnagyobb átlagos mélység (1194 cm.) az 5-ik szakaszon fordult elő, a legkisebb átlagos mélység pedig (317 cm) a 2-ik szakaszon.

1888- ban a megelőző évi állapot lényegében nem változott meg, a mennyiben ugyanazokban a szakaszokban fordultak elő az átlagos 582 cm.-nél nagyobb és kisebb mélységek, mint az előbbi évben; csak a mérték változott meg némileg, a mennyiben a 2. és 3-ik szakaszokban még kisebb lett a 0 víz alatti legnagyobb mélység, a többi szakaszokban mindenütt növekedett. — Ez évben a 0 vízszín alatti legnagyobb mélység (1219 cm.) az 5-ik szakaszban a legkisebb mélység pedig (270 cm.) a 2-ik szakaszban mutatkozott.

1889- ben csak annyiban változott mega 0 vízszín alatti legnagyobb mélység, hogy az 1-ső szakaszban 255 cin.-rel megfogyott a mélység, a minek következtében ebben a szakaszban is kisebb lett a vízmélység az átlagos 566 cm.-nél; ellenben a 9-ik szakaszban63 cm.-rel növekedett a víz legnagyobb mélysége és ezzel kissé mélyebb lett az átlagosnál; különben a legnagyobb (1170 cm.) és a legkisebb (291 cm.) mélység ez évben is az 5-ik, illetőleg 2-ik szakaszban fordult elő.

A 0 vízszín alatti legnagyobb mélység fejlődésében nem mutatkozott határozott irányzat; mert általában véve: az 1888-ik év mélyedését az 1889-ik év féltöltése többé-kevésbbé kiegyenlítette. Kivételt képez ez alól az 1-ső szakasz, a hol nagy mértékben, 247 cm.-rel, megfogyott a legnagyobb mélység; ellenben a 4. és 9-ik szakaszokon a víz legnagyobb mélysége mindkét évben növekedett, úgy hogy 155, illetőleg 203 cm.-rel volt nagyobb 1889-ben mint 1887-ben.

A vízsodor irányának tekintetében azt tapasztaljuk, — föltételezve, hogy a víz sodra a meder legmélyebb pontjait szorosan követi, — hogy:

1887-ben az 1-ső szakaszon, inkább a Tisza hatását követve, a balpart felé irányult a víz sodra; — továbbá: a 2-ik szakaszon mintegy 300 m. hosszban megmaradt a balpart mellett, de ezután a jobbparton is kezdődött egy külön sodor, a mely folyvást növekedett erejében,

míg a balparti sodor ennek megfelelően gyengült, úgy hogy az ujszegedi sarkantyúnál a vízsodor már egészen átvetödött a jobb part mellé. — A 3-ik szakaszon a jobb partról ismét átvetődött a víz sodra a balpart mellé, de mintegy 600 m. hosszúságnál a jobb part mellett is képződött egy gyengébb sodor, és így e szakasz végén már ismét két sodra volt a vízfolyásnak. — A 4-ik szakaszban a jobb part melletti vízsodor folyvást erősbödött és a balparti sodor mindinkább a jobb part félé húzódott, úgy hogy mintegy 300 m. hosszúságnál mind a két vízsodor egyesült a jobb part közelében. — Az 5-ik szakaszon a víz sodra egészen a jobb part mellé vonult és azt a Stefánia-sétány elejénél közelítette meg leginkább, a hol a meder legmélyebb része mintegy 15 méternyi közelségre húzódott a part mellé. — A 6-ik szakaszon a víz sodra még mindég a jobb part mellett haladt ugyan, i de lassanként kissé eltávozott tőle. —■ A 7-ik szakaszban a víz sodra a folyó közepére vonult. — A 8-ik szakaszban a vízsodor mindinkább a balpart felé húzódott, úgy hogy a 2-ik lejárónál már a balpart mellett folyt. — A 9-ik szakaszban mindvégig megmaradt a balpart mel- I lett a víz sodra.

1888- ban csak annyiban történt a víz sodrában változás, hogy a 3-ik szakaszon a víz sodra nem vonult át a jobb parttól a balpart mellé, hanem megmaradt a jobb part mellett az egész szakaszban; —- továbbá a víz sodra a közúti hídnál közelítette meg leginkább a jobb partot, ehhez mintegy 13 méternyire húzódván; — végül: a a vasúti híd környékén a víz sodra középről a jobb part felé közeledett. Egyéb helyeken lényeges változás nem történt a víz sodrában.

1889- ben a Maros-torok alatt a víz sodra a balparttól eltávozott a jobb part felé, valószínűleg annak a nagymérvű iszapolásnak következtében, a mely 1889-ben a Maros torka alatt létrejött. Továbbá: a közúti hídnál a víz sodra mintegy 28 méter távolságra elhúzódott a jobb parttól, valószínűleg az ott megindított part-biztosító munkák következtében. Yégiil: a vasúti híd körül a víz sodra vissza helyezkedett a folyó közepére körülbelül úgy, a hogy 1887-ben volt.

A vízsodor irányára nézve azt látjuk ezekből, hogy nem maradt meg mind a két évben egy helyben változatlanul. Azt látjuk továbbá, hogy a víz sodra legközelébb nyomult a jobb parthoz az Arany János-utcza és a közúti hídon alól fekvő tér alsó széle közötti vonalon. Végül azt látjuk, hogy az a pont, a hol leginkább megközelítette a Stefánia-sétány kezdeténél 1887-ben a jobb partot, 1888-ban kissé alább húzódott a közúti hídhoz, de a megkezdett kőhányás következtében 1889-ben visszatért az 1887-ki állapotba.

Évköüyv. IV. 1889.

9