Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)
Tartalom
48 GÁTSZAKADÁSOK HATÁSA A VÍZTÖMEGEKBE ÉS VÍZÁLLÁSOKBA. holdnyi területet elárasztott, tovább vonult az alsó szabolcsi nagy ártér felé. Mindezen oldalömlések hatása a taktakenézi állami vízmérczéről leolvasott vízállásoknak itt közölt rajzából is felismerhető (3-ik ábra). Megjegyezzük azonban, hogy tűL QpicA'xe XS. miután e rajz a vízállásokat ábrázolja, a vízállásokkal pedig nem egyenlően változnak a megfelelő víztömegek, ennélfogva a vízállásokból kiolvasott hatás is nem oly biztos, mintha azt a víztömegek vonalaiból következtettük volna. A kenézi vízállások rajzát mindenekelőtt ki kellett egészíteni azon vonallal, a mely szerint a kenézi vízállások alakultak volna, ha semmi oldalkiömlés nem támadt volna. Ez annyival könnyebben volt végezhető, mert árvízjelzési tanulmányainkból tudtuk, hogy a Tokajnál elhaladó árhullám 12—13 óra alatt érkezik le Kenézre és ott olyan vízmagasságot idéz elő, mely L63 méterrel alacsonyabban áll a «0» fölött, mint Tokajban. Ezen tapasztalati szabály segélyével lett megszerkesztve a kenézi mérczénél várható volt vízállás, mely a mellékelt rajzban pontozott vonallal van megjelölve. Mindenekelőtt azt látjuk ezen rajzból, hogy már- czius 23-án délben a dobi (tótfüzi) szakadás pillanatában a kenézi mérczénél a víz megszűnt áradni (a), sőt nem sokára jelentékeny apadásnak indult, a mint a szakadás annyira fejlődött, hogy az érkező víztöbbletnél nagyobb tömegű vizet volt képes oldalt vezetni. Délután 6 órakor (b) megszűnt az apadás, mert akkor állott be az érkező víztöbblet és a szakadás emésztő képessége között az egyenlőség. Ej fél tájban (c), midőn a felfogó medencze már megtelt, a víz ismét áradni kezdett, még pedig azon hirtelenséggel, mely szükséges volt, hogy a kiszakadás nélküli vízmagasságot ismét elérje: de csakhamar vége szakadt ezen hirtelen emelkedésnek (d), meid akkor érkezett ide a Dada és Lök között meginduló magasparti (//) átömlések hatása, mely eddig még csak mérsékelt mennyiségű vizet vezetvén el a Tiszától, a vízállás vonalát párhuzamosan tartotta az eredeti (pontozott) vonallal mindaddig, míg Lök körül a nagyobb terjedelmű, de szintén csak korlátolt medenczébe szolgáló (II) átömlés nem támadt, A löki katlan megtelése után (fi) a vízállás ismét hirtelen kiszakadás nélküli vonalba akart felemelkedni (m), ebben azonban akadályozva lett az Eszlárnál 1 2 órával előbb történt nagymérvű (111) gátszakadás hatásának oda érkezése által. Ezen (111) gátszakadás hatása alatt a víz hirtelen leapadt (n) és hat óra múltával — az eszlári medencze megtelése után — a vízszín ismét emelkedni (no) kezdett; ezúttal azonban kissé enyhébben, mint a hogy a kiszakadás nélküli vonal szerint emelkednie kellett volna, mert a dada-löki vonalon támadt magasparti átömlések a felülről folyton jövő áradás következtében valószínűleg kiterjedésben mindinkább nagyobbodtak és a löki legutolsó szakadásokkal együtt az érkező víztöbbletnél nagyobb víztömeget vontak el véglegesen a Tisza medrétől. — Ezek volnának a qualitative tett következtetések, melyeket a tárgyalt esetben a vízállási rajzból levonni lehet. Quantitás tekintetében szintén képesek vagyunk a közölt rajzból következtetni azt, hogy mekkora lett volna a legnagyobb vízmagasság a kenézi mérczén, ha semmi oldalkiömlés nem történt volna? Ez ugyan már valamivel nehezebb kérdés az előbbinél, de ha 10 15 cm.-nyi pontossággal megelégszünk, akkor a rajz erre is azonnal megfelel: A várható magasság-többlet ugyanis nem más, mint a tényleges vízállás és a kiszakadás nélküli pontozva jelölt vízállási vonalak
