Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)
Tartalom
GÁTSZAKADÁSOK HATÁSA A VÍZTÖMEGEKRE ÉS VÍZÁLLÁSOKRA. 47 son állandó mennyiségű víztömeg folyik el; tehát a kiszakadás szelvénye, illetőleg emésztése állandó (YI. vonal.) 5. /I kulmináczió általában abban az időbon áll be, a midőn az érkező víztömeg (I. vonal) napi +. változata egyenlő az oldalfolyás víztömegének + napi változatával. (IV., V., YI. vonal.) 6. A kulmináczió ideje es magassága semmit sem rádiózik, ha a kiszakadás elzárása után még növekszik felülről érkező víztömege, vagyis: a mikor az érkező viz kulminácziója előtt sikerül a kiszakadás elzárása. (IX. vonal.) 7. A knlmináczió ideje nem változik az esetben sem, ha a kiszakadáson állandó mennyiségű víztömeg folyik el, csak magassága mariul alantabb megfelelően a kifolyó víz tömegének. (YI. vonal.) 8. A kulmináczió ideje hamarább áll be, ha a kiszakadás szelvénye, illetőleg emésztése folyton növekszik, — magassága pedig alantabb marad megfelelően az oldalfolyás víztömegének. (IV., Y. vonal.) 9. A kulmináczió ideje későbben áll be, lia a kiszakadás szelvényének, illetőleg emésztésének folytonos fogyása oly lassú, hogy az érkező víztömeg napi külön- bözete hamarább válik egyenlővé az oldalfolyás víztömegének napi különbözetével, mielőtt az oldalfolyás teljesen megszűnt volna. — Л kulmináczió magassága ilyenkor szintén alantabb marad. Például: а VII. vonalban a napi különbözet: — 10 m!, az érkező víztömeg I. vonalának napi különbözete pedig a 13—14-ik napon : — 10 m3; tehát e napon kellett kulminálni a mederben maradó víztömeg VII-ik vonalának. 10. A kulmináczió a kiszakadás elzárásának idejében áll be, ha a kiszakadás elzárása az érkező víz kulminácziója után történik. Ilyenkor a kulmináczió magassága egyenlő az érkező víztömegnek az oldal folyás megszűnése idejében beálló 'magasságával. A fenti szabályok gyakorlati alkalmazására szolgáljon a következő példa: Ábrázolja például: a 2-ik ábrában az I. vonal az érkező, a Il-ik vonal pedig az oldalfolyás után mederben maradó víztömegek vonalát. Ezekből a vonalakból a kiszakadásnak következő története olvasható le. Az 1-el jelölt nap kezdetén oldalfolyás, mondjuk: kiszakadás történt, a minek emésztési szelvénye folyton növekedett a 4-ik nap végéig; az 5-ik napon azonban sikerült az oldalfolyást valamivel, például: a kiszakadás elzárásával kevesbíteni, úgy hogy az folyton kisebbedet! a 6-ik nap végéig; ezután a 7—11-ik napokon az elzárás munkája egyenlően haladt előre a felülről érkező víztömeg növekedésével, miután e napokban állandóan egyenlő tömegű víz folyt el oldalt; a 12-ik napon az elzárás munkája már gyorsabban haladt előre és a 14-ik nap végén az oldalfolyás egészen el lett zárva. — Az I. és Il-ik vonal közötti merőleges távolságok egyszersmind megmondják azt is, hogy időnként mennyi víztömeg folyt el oldalt? Nevezetesen, hogy az 5-ik nap végén volt a legnagyobb oldalfolyás, mikor 650 m3 folyt el a kiszakadáson másodperczenkint. Az előbbiekben közölt fejtegetések és szabályok csak a töinegvonalakra érvényesek ugyan egész pontossággal, de azért — a gyakorlati élet követelményeit kielégítve — alkalmazhatjuk a vízállás vonalaira is; mert a vízállások vonalából vont következtetések csak annyiban térnek el a tömegvonalétól, a mennyiben a több és kevesebb víztömegek egyenlő víztömeg-változásainak nem mindenkor felelnek meg egyenlő magasság-változások a vízállások vonalán; ilyenkor tehát némileg eltér a vízállások vonalából vont következtetés a szigorúan vett valóságtól; de miután a vízállások vonala is nagyon becses tájékozást nyújt a kiszakadás körülményeiről, sőt azt a magassági különbözetet, mely a kiszakadás következtében létre jön, a lehető legnagyobb pontossággal közvetetlenül kimutatja, — ennélfogva gátszakadások esetében magából a vízállások vonalából is kielégítő pontosságú következtetéseket vonhatunk le. Igen érdekes élő példát szolgáltatnak erre a tokaji szakaszon 1888-ban létrejött szakadások és magasparti átömlések, a midőn volt köztük olyan, mely a vizet csak rövid ideig vonta el a Tiszától, — több más olyan, a mely állandóan egyenlő víztömeget emésztett, és végre olyan is, a mely az áradás tartama alatt mindig több és több vizet vezetett el a Tisza medréből. Hogy ezen átfolyások hatását a fentebb előadott elmélkedések nyomán, úgyszólván lépésről-lépésre tanulmányozhattuk, azt leginkább annak az intézkedésnek köszönhetjük, a mely szerint nagyobb mérvű áradások alkalmával az állami mérczéken a vízállás 2 óránkint olvastatik le. Az 1888-iki árvíz Tokajtól Tisza-Dobig összesen 16 helyen ömlött ki a Tiszából, még pedig az első gátszakadás a kenézi mércze tőszomszédságában márczius 23-án délben történt Tisza-Dobnál, a hol a víz egy körülbelül 500 holdnyi zárt medenczét öntött el; márczius 24-én délelőtt átömlött a víz Tisza-Dada és Lök között több helyen, részint állandóan egyenlő, részint pedig folyton növekedő víztömeget vonva el a Tiszától; márczius 24-én délben Tisza-Eszlárnál ismét gátszakadás történt, mely megint csak egy mérsékelt kiterjedésű zárt katlant töltött be, — végül márczius 25-én Tisza-Lök déli részén támadt nehány átömlés, a mely, miután mintegy 5000
