Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)
Tartalom
JELENTÉS HIRSCIIFELD SÁMUEL MINISTER! MÉRNÖK I88Í). ÉVI PÁRISI TANULMÁNYUTJÁRÓL. 31 folytonos hullámzásban tartatik. — Közlekedő csőszerkezettel lévén dolgunk, természetes, hogy a /> csőben is hullámzásnak indul a folyadékoszlop, de ennek kilengése már csak alig ugyanannyi millimétert tesz ki, a mi kétségkívül az összekötő cső vékonyságában leli okát; mert ezen cső további meg- vékonyításánál а В csőben mutatkozó hullámzást még s kisebb mértékre lehet szőri tani, sőt egészen el is lehet azt tüntetni. Az ezen természeti tüneményen alapuló gyakorlati készülék, mely egy-egy példányban Marseille, Nizza, Cette, Port-Vendres és Saint-Jean de Luz kikötőiben •már tényleg működik, az itt álló vázlatrajzban ábrázolt elrendezéssel bir. A tenger partján a falba egy közönséges vascső van erősítve, mely alul a legkisebb vízszín alá, fent pedig a legmagasabb hullám fölé ér. — Ezen vascső aljához egy valamivel tágabb Q edény van erősítve, mely utóbbi egy máztalan porczellán- henger Г által két részre van osztva. — Apor- ezellánhenger, a mellett, hogy parányi likacsai már maguk is majdnem semmivé teszik a bejutó víz hullámzását, még homokkal is körül van töltve, hogy az előállandó vízszín teljesen megcsendesíttessék. A Q edény és a partfalhoz erősített vascső közé még egy vékonyabb vascső van közbeiktatva, — ennek felső vége /1-nél egy átlyukasztott vaslemezzel van elzárva, hogy a csőben előállandó vízmagasság megmérésére használt mérték vesszőnek kezdőpontjául szolgáljon. Az egész csőrendszernek felső nyílása, hogy a por és eső távol tartassák, egy csapófedéllel van elzárva. Ш 1 i. ábra. A csőben álló vízoszlop magasságának megmérése végett egy beosztott mértékvessző sülyesztetik le, mely egy tentaképző anyaggal bevont papírszalagot hord. — A mérőrúd óvatosan addig sülyesztetik le a csőbe, míg a П lemezre nem ér; eközben a papírszalagnak vízbe érő része színét megváltoztatja, — megfeketedik. IV. Villamos hőinérsékletjelző. A mérnöki és csillagászati műszerek csoportjában ki volt állítva egy Morin által szerkesztett — s Berthélemy által elkészített hőmérő, mely az általa mutatott hőmérséklet fokát villamos utón továbbította és egy megfelelően berendezett galvanométeren láthatóvá tette. Bár nem tartozik szorosan véve tanulmányom keretébe, mégis elég érdemesnek tartottam ezen műszernek rövid leírását is felvenni jelentésembe, mert azt hiszem, hogy az itt alkalmazott elvet a vízállásoknak villamos utón való továbbítására is fel lehetne használni. A készülék szerkezete igen egyszerű: Nem egyéb az ugyanis egy közönséges higanyther- mométernél, melynek edénye körülbelül 8 köbcentiméter higanyt tartalmaz, 20 cm. hosszú, */2 mm. átmérőjű mutatócsöve pedig 0-tól 30°-ig terjedő beosztást hord; így egy fokbeosztás hossza körülbelül 6 mm. lévén, elég érzékeny hőmérőt képez. A higanytartó edény falán át igen vékony platina-huzal van keresztülhúzva, mely a mutatócső felső végénél ismét kijön és itt úgy, mint a higanytartónál lévő másik vége kapcsoló csavar alá van szorítva. Ezen csavarokba kapcsoltatik a villamos áramkör vezetékének két huzalvége. Működése azon alapszik, hogy az ezen l platinahuzalon átmenő villamfolyam kisebb ia ábra. vagy nagyobb ellenállásra talál, a szerint, a mint kisebb vagy nagyobb darab platinahuzal van az áramkörbe csatolva, vagyis a mint a higanyoszlop magasabb, vagy alacsonyabb állást foglal el a csőben. A villamfolyam két nagyobb méretű Leclanché-elem- ből nyeretik, mely fajta elem nyilván azon czélból vétetett, mert a hőmérséklet változásával csak keveset változik ennek- belső ellenállása. A villamos áramkörben fellépő ellenállás megmérésére — vagyis a hőfok leolvasására — egy Depréz d’ArE 14. ábra. sonval-féle galvanometer használtatik, melynek beosztása úgy van készítve, hogy a hőmérő fokbeosztásával tökéletesen összevágjon. A mennyiben pedig valószínűleg igen nagy nehézségekbe ütközik a galvanometer beosztását már előre úgy eltalálni, hogy ezen feltételnek tökéletesen megfeleljen, azért van az áramkörbe —- sodronytekercs alakjában - még egy kiegyenlítő ellenállás is beiktatva. A körfolyam az ide vázolt rajzból látható: /7-nál van a hőmérő, E-nél a közbeiktatott ellenállás, 7-nél a villám- telep és G-nél a galvanometer. Ezen készülék használhatóságáról (mivel még egészen uj) ez idő szerint hiányzik mindenféle tapasztalat. Először is a telep állandósága az, melyről hosszabb ideig tartó kísérletek utján lehetne csak dönteni, megfelel-e a kívánt czélnak (a mi igen kérdéses), másodszor pedig több mint valószínű, hogy a platinasodrony maga is — mint a legtöbb villamvezető közeg — jelentékenyen megváltoztatja vezető képességét — tehát ellenállását — mihelyt a hőmérséklet változik, pedig ennek állandóságára van tulajdonképen alapítva az egész eszme. Közvetlen tapasztalatom szerint ugyan csak dicsérő- leg nyilatkozhatom ezen készülék működéséről, mert a hányszor megnéztem, sohasem találtam a hőmérő és a galvanometer között több mint 1° különbséget; de megfigyeléseim száma és az ezen megfigyelések közt beállott