Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

33

JELENTÉS HIRSCHFELD SÁMUEL MINISTERI MÉRNÖK 183!). ÉVI PÁRISI TANULMÁNY ÚTJÁRÓL.

hőváltozás sokkal kisebb volt, semhogy ebből igazságos ítéletet lehetne alkotni.

Érdekes volna mindazonáltal — ha csak kisérletké- pen is — ezt az elvet a vízállás továbbítására felhasználni, mely esetben egy vascsőben levő vízoszlop ugyanazt a szerepet játszaná, mint a thermometer-osőben a higany.

C.

ffidrometriai térképgyűjtemény.

A vízmérő eszközök bemutatásánál említettem, hogy Bittér főmérnök collectiójában látható volt még az általa (már 1880-ban) ajánlott térképezési módszer gyakorlati kivitelben.

Czélja ezen hidrometriai térképezésnek abban áll, hogy a különféle folyókról összegyűjtött vízrajzi adatok grafikailag és különféle színek használata által lehető legáttekinthetőbb módon feltüntettessenek; hogy ezáltal valamely folyó egyes szakaszaiban — vagy esetleg egész folyamrendszerben — egy és ugyanazon időben létező állapot közvetetlenül és könnyű módon átnézhető s helyi jelentőség szerint összehasonlítható legyen.

Hogy ezen különleges térképezési módnak fölötte nagy gyakorlati értékét jobban megítélhessük, legyen szabad egy kis visszapillantást tenni a hidrografiai adatok gyűjtésének és feldolgozásának eddig követett módozatára.

Eddig az egész feldolgozás — kevés kivétellel — abban állott, hogy a vízállások egyszerűen csak táblázatokba foglaltattak és jobb áttekinthetőség okáért grafikailag felrajzoltattak, alapul véve mindkét esetben az egyes vízmérczék 0 pontját, vagyis egy valamikor észlelt kis vízszín-magasságot. A naponkinti vízszínváltozást feltüntető kép kiegészíttetett még egyes nevezetesebb nagy és kis vízszínnek hossz-szelvénye által; s ha még hozzáteszszük azt, hogy a nevezetesebb nagy és kis vizek 0 fölötti magassága, valamint a havi és évi középvízállások külön kimutatásokban nyilvántartattak, úgy talán kimerítettük volna az adatgyűjtésnek eddig követett mindenféle módozatát.

Eltekintve már most attól, hogy a vízmérczék 0 pontjai maguk is az összehasonlításhoz meglehetősen ingadozó alapot nyújtanak, nem nyerünk tiszta képet, az ilyen módon összeállított adatokból, mert nem vagyunk képesek megítélni — legalább egyszerű rátekintés által nem — hogy az egyik, vagy másik mérczén leolvasott magasságok milyen helyi jelentőséggel bírnak; elérte-e a víz azon a helyen már a legnagyobb magasságot? árvízzel van-e dolgunk, vagy a mederben mozog az még? Mert sokszor megtörténhetik, hogy egy és ugyanazon kimutatásban foglalt vízmérczék egyikén ugyanaz a vízmagasság már súlyos árvizet jelent, mely a másiknál még a mederben lévő vízre vonatkozik. — Az árvizek levonulásának egyes mozzanatairól, az árhullámok mozgásáról, ellapulásáról vagy bármi okból történő alakváltozásáról az eddigi kimutatásokból mitsem lehetett kiolvasni.

Ha végül tekintetbe veszszük, hogy a folyam helyzeti fekvésére, mérczetávolságokra stb.-re vonatkozólag az

eddig követett elvek szerint készült kimutatások semmi felvilágosítást nem nyújtottak, könnyen belátható, hogy az adatgyűjtésnek és feldolgozásnak ez a módja meglehetős kezdetleges. — A helyi viszonyokkal nem ismerős egyén semmit sem lát belőlük, s félig-meddig tiszta képet is csak az alkothat magának, a ki a helyzeti és vízjárási viszonyokkal teljesen meg van barátkozva, s a kinek a szeme hosszú gyakorlat után a táblázatok számtömegétől már nem káprázik.

A Kitter-féle térképezés úgy segít ezeken a kellemetlenségeken, hogy térképül'] apokon a halavány színben nyomatott folyamszakaszokat különféle jellegű és különféle szinti vonalakkal befesti, úgy hogy pl. egy bizonyos folyamszakaszról, ha az teljes vonallal van kihúzva, rögtön azt tudjuk, hogy a víz ott áradásban van, ha ponto- zottan van befestve, akkor a víz apadásban van, ha pedig pontvonallal van ábrázolva, akkor azon a szakaszon kul- mináczió állott be. Ugyanezen jellegű vonalak azután színezésük által felvilágosítást adnak a víz magasságáról, annak helyi jelentőségéről stb.

Ugyanilyen áttekinthetően vannak feltüntetve a csapadékviszonyok, árvízlefolyási és vízemésztési adatok is.

Mielőtt azonban ez uj módszer szerinti térképezés bemutatására áttérnék, szükségesnek tartom felsorolni azokat az újabb fogalmakat, melyek ezen térképekben kifejezést nyertek:

1. Gőte liydrometrique: Hidrometrikus magasság alatt értendő a mércze 0 pontjától számított igenleges, vagy nemleges vízmagasság (tehát vízállás).

2. Hydromodule: Vízmodulus jelenti a legkisebb és legnagyobb vízszin közti magasságkülönbséget,

pl. ha C (hidrometrikus magasság) .= 6 70 m.

X pedig a legkisebb vízszin ... =—0'30 «

akkor jjl (vagyis a vízmodulus) ... ...= 7'00 «

3. Cote hydrograde: Vízmagasság nem egyéb, mint az észlelt vízszinnek a legkisebb vízszin: öl való magassága, kifejezve a vízmodulus 100-szorosában,

vagyis, ha C (hidrometrikus magasság) = 2'70 m.

C—Z ... ... ... ... ... =3 00 «

(] V

akkori/^/(azaz a hydrograde) = 100 ^ = 42'0 «

f(tehát a legnagyobb árvízmagasság hydrograde-ja = 100.)

r

4. Hauteur de Crue: Arhullam-magassag alatt értendő a maximális vízmagasság az áradás kezdetén létezett vízszintől számítva.

5. Cotes auxigrades: Hidrometrikus viszonyszámok jelentik a hidrometrikus és árhullám-magasságok közötti viszonylagos összefüggést az árhullám kezdőpontjára vonatkozólag kifejezve az árhullám magasságának százszorosában :

pl. ha C (hidrom. magasság) ... ... ... = 3'51 m.

CM az árhullám maximális magassága = 4'10 « C„ az árhullám kezdetének magassága = 0'40 «

akkor Atj (Cote auxigrade) = 100

c-c„ a

r

= 84-0 «