Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

■2S

JELENTÉS HIRSCHFELD SÁMUEL MINISTEEI MÉRNÖK 1S89. ÉVI PÁRISI TANULMÁNYUTJÁEÓL.

csövek fent egyesítve vannak és az egyesítés helyén egy közös csappal felszerelve, melyen át a hydrostatikus és hydrodinamilms vízoszlopok egyszerűen felszivatnak addig, míg ezeknek magasságkülönbsége — h — elég kényelmes magasságra fel nem emelkedett.

b) A «bydrotachiméter».

Ez <^ak annyiban különbözik az előbbitől, bogy a bydrostatikai és hydrodinamikai magasságok különbségét nem közvetlenül a felszín fölé szívott vízoszlopok mutatják, hanem légnyomás közvetítésével egy folyadék- (esetleg fém-) manométer. (1. 6. ábra.)

Berendezése a következő:

Az AÄ légtartó edények el vannak látva egy a vízfolyás irányában álló vékony csőnyujtványnyal, illetőleg a vízoszlop magasságának kitett függélyes furattal; ezekbe csak annyi víz hatolhat (mert a belőlük kiágazó csövek mindenütt zárva vannak), a mennyi a hydrodina- mikus, illetve a hydrostatikus nyomásnak megfelel. Az ezen légtartókból kiágázó csövek egy U alakú üvegcsőben végződnek, melyben valami színes folyadék foglaltatik. Könnyen belátható, hogy a vízsebességnek kitett manométer-ágban az oszlop felszíne alacsonyabban fog állani, mint a nyugvó víz nyomásnak kitett ágban, úgy hogy a két ágban előállandó vízszínkülönbség (h) egyszersmind mértéke lesz a kétféle nyomás nagyságának.

Ezen berendezésnek egyik előnye abban van, hogy a nyomás különbségét nagyobb távolságra, tehát magasabb helyre lehet elvinni, mint szívás által; a másik pedig az, hogy a mutató csőnek csak az egyik ágában kell a vízszint leolvasni. Szükségtelen azonban kiemelni, hogy a csőösszeköttetésnek esetleges hiányossága itt sokkal érezhetőbben befolyásolja az eredményt, mint az előbbi műszernél, sőt azt lehet mondani, hogy csak abszolút légzáró csőkötés mellett lehet egyáltalán használható eredményt várni.

Ezen most leirt tachyméter négyféle összeállításban volt látható:

1. Két méternél kisebb mélységű folyókra a műszer egy szilárd rúdhoz volt erősítve.

2. Patakokra és kis szelvényű folyókra, ugyanolyan mint az előbbi, csak kisebb méretekkel (ú. n. zsebtachy- méter).

3. Nagyobb magasságokról, de csak felszíni sebességek megmérésére a műszer egy üres fémgömbre van szerelve.

4. Arra a czélra, hogy egyidejűleg megmérhető legyen —• mindenféle mélységben —- úgy a víz sebessége, mint annak mélysége és hogy ezenkívül még a fenék jelenlétét is konstatálni lehessen, szolgál a mélységmérő bydrotachiméter fenékérintővel.

Berendezése körülbelül a következő:

Egy fémgömb belsejében el van helyezve egy manometer M, melynek mutatója a víz mélységét pontosan megmutatja, de víz alatt. A mutatóval párhuzamosan egy fémpálcza van elhelyezve, melyet egy a vízből kiérő forgattyu segélyével mindig a manometer mutatója után lehet csavarni, míg avval egy fémpeczek közvetítésével érintkezésbe nem jön. — Ebben a pillanatban megszólal egy villamos csengettyű, jelezvén azt, hogy a fémpálcza elfordulási szöge épen egyenlő a manometer mutatójának elhajlásával, vagyis a víz mélységének megfelelő légnyomással.

A sebesség megmérésére szolgáló csövek a gömb külső felületére vannak erősítve és egy a gömb másik oldalánál levő kormánylapát ezen csöveket mindig a vízszálak irányában tartja.

A tárlaton kiállított mélységmérő tachyméteren az említett alkatrészeken kívül még egy Woltmann-féle szárny is volt applikálva, nyilván azon czélból, hogy a sebességek nagyobb biztosság okáért kétféle módon legyenek egyidejűleg megmérlietök. A szárny, mint Francziaországban szokásos, üres csőben mozog és ezen cső a gömb közepén átmenő kivágásban van elhelyezve.

Végül a fenék jelenlétének jelzése czéljából a gömb aljánál egy közönséges villamos érintkező (gomb) van alkalmazva, mely a golyó súlya alatt összenyomatván, a manométerhez tartozó villamos csengettyűt szintén megszólaltatja, mely a mélységet jelző csengetéstől abban különbözik, hogy ezúttal a csengetés folytonosan tart (míg t. i. a gömb a mederfenéken fekszik) és a manó- méterhez tartozó forgattyu elmozdítása által meg nem szüntethető.

c) A Woltmann-féle szárny.

Mint különálló sebességmérő eszköz a kiállított Woltmann-féle szárny lényeges újítást nem tartalmaz; ha csak azt nem tartjuk különlegesnek, hogy — mint az előző pontban említtetett — a szárny lapátjai fémcsővel vannak körülfogva, melynek az volna a czélja, hogy a vízszálak mind párhuzamosan jussanak a lapátokhoz és ezek mindenféle uszótárgyak behatásától meg legyenek óva. A szárny egyébiránt minden 50 forgásnál egy villamos folyamot indít az észlelőnél levő csengettyűbe.

A megmérendő vizek állapotához és a helyi körülményekhez képest kétféle szárnyszerkezet használtatik:

1. Két méternél kisebb mélységű vizekre a szárny