Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)
Tartalom
JELENTÉS HIRSCHFELD SÁMUEL MINISTERI MÉRNÖK 1889. ÉVI PÁRISI TANULMÁNYÚJÁRÓL. 27 A Szajna völgyében beálló árvizek lassan keletkeznek. Rendesen nagyobb és gyakran igen hosszú ideig tartó esőzések előzik meg. Az esőzések, mint tudjuk, ha száraz talajra találnak, abba beszivárognak, tehát a folyamok vízszínváltozására csak kis mértékben járulnak hozzá ; ellenben ha a talaj már telítve van, úgy a csapadékvíz legnagyobb része a völgyek alsó szakaszára fut le és ott a folyóvizek felszínét tetemesen felmagasítja. Ezen okból első és legfontosabb dolog volt a talaj nedvességi fokát bírálat alá venni. Az 1887 -ik esztendő összes csapadéka 620 mm. volt; ez tehát elég száraz volt arra, hogy a fentebb mondott tapasztalat szerint reá nedvesebb évet várni lehessen. Az 1888-iki esztendő csakugyan nagyon csapadékdús nyarat hozott, de a sok csapadéknak nem igen volt nyoma a folyók vízszinében, a mi azt mutatja, hogy a sok esővíz a földbe beszivárgott, tehát a talaj telítve lett. Ebből már most egész bizonyossággal az következik, hogy az elmaradhatlan őszi és téli esőzések után az át nem bocsátó talajon eredő mellékfolyók vizeiket mind a völgyek alsó szakaszain fogják felhalmozni, mert mindenütt telített talajra fognak találni. Egy szóval a föld nedvességi foka szerfölött kedvező egy kivételes árvíz előidézésére. Összehasonlítva most az 1872—1888 közötti időszak jelentékenyebb árvizeinek keletkezési viszonyait, képes volt Chateaublanc a következő egyszerű törvényt felállítani : //= 12*7—X, melyben у jelenti a pont royal mérczéjén előállott víz- sziumagasságot, x pedig deciméterekben kifejezve a csapadékmagasságot, mely a megfelelő hideg évszakot megelőzött esztendőben leesett. Meg kell azonban jegyezni, hogy a felállított képlet nem használható általánosságban a hideg évszak maximális vízmagasságának kiszámítására, mert az 5 méteren aluli vízmagasságokat épenséggel nem adja meg; az 5'5 m. és 8\5 m. magas árvizek kiszámítására azonban igen alkalmasnak látszik, a mennyiben az 1872, 1876 és 1881. évieket majdnem egész pontosan, az 1882-iki és 1884-ikieket pedig 50 cm. pontossággal megadja. Ezen képletet már most a fenforgó esetre alkalmazva, lesz ?/= 12*7—6'2—6'50 m., a mi azt mondja, hogy az 1888j9-iki hideg évszakban a Szajnában igen súlyos árvíz várhaló. Teljes pontosságra ezen eredmény a szerző szerint sem tarthat igényt, mert az egész csak kísérlet volt és az ez idő szerint még igen kevés észlelési adatokra tá- maszkodhatik; de mindenesetre hasznos figyelmeztetésül szolgáland arra, hogy nem mindennapi árvíz várható, melynek pontos magasságát annak idején a szajnavölgyi árvízjelző intézet lesz hivatva meghatározni. Tekintve már most azt, hogy ezen «előrejelzés» 1888 szeptember elején történt és egy olyan súlyos árvizet helyezett kilátásba, mely 1742 óta csak 21-szer fordult elő és ezen hosszú időszakban is minden szabályszerűséget nélkülöző legkülönfélébb időközökben jelent meg, elképzelhető, hogy az illető körök milyen feszültséggel néztek a «jóslat» beteljesedése elé és milyen nagy volt az általános meglepetés, midőn a Szajna vize 1889. február 24-dikén — tehát 5 hónappal az előrejelzés közrebocsátása után — a pont royal mérczéjén pontosan 6'50 m. magasságban kulminált! u. Vízműt ani felvételekre szolgáló készülékek a világtárlaton. Hidrometriai felvételekre szolgáló eszközökben a párisi világtárlat nem igen bővelkedett. Uj dolgokat, különösen vízsebességmérési műszerekben semmit sem lehetett látni, nagyobbára régibb szerkezeti! és már használt állapotban lévő eszközökkel találkoztam, melyek azt sem mutatják, hogy feltalálásuk (és evvel egyidejűleg történt megismertetésük) óta valami jelentékenyebb módosításon vagy tökóletesbítésen mentek volna keresztül; pedig épenséggel nem lehetne róluk azt mondani, hogy erre már nem szorulnának reá. A mennyiben tehát majdnem csupa olyan műszerekkel van dolgunk, a melyek többé-kevésbbé mind ismertetve lettek már a különféle szakközlönyökbqn, ezúttal arra szorítkozhatorn, hogy e tárgyakat inkább csak név- szerint felsoroljam és legfeljebb csak ott megyek be szerkezetük rövid leírásába, a hol az a könnyebb megért- lietés kedvéért okvetlenül szükségesnek látszik. I. A Ritter-fele gyűjtemény. Első helyen említendő fel itt a Ritter főmérnök által exponált gyűjtemény, mely áll: különféle sebesség- és mélységmérő műszerekből és a vízmütani adatok feldolgozását és térképezését magában foglaló atlasból. A vízsebesség- és mélységmérő, azaz általában a hidrometriai műszerek 3 csoportra voltak felosztva, úgymint: 1. Vízsebességmérök; 2. vízmélységmérők (sondirozók) és 3. vízmagasságmérők (vagyis vízállásmutatók). 1. Sebességmérő műszerek. A víz sebességének megmérésére szolgáló eszközök, a felvételeknél fenforgó viszonyokhoz képest háromféle alakban voltak kiállítva és pedig: a) Egy Pitot-féle cső 2 m.-nél kisebb mélységekre. h) Egy «hydrotachiméter», tetszőleges mélységű vizekre; de mindkét esetben arra számítva, hogy a víz zavaros és úszó tárgyakat hajt és Cj Egy Woltmann-féle szárny, tiszta vízben való használatra. a) A Pitot-féle cső. Ennek — az eredeti Pitot-csőtől eltérő — különleges szerkezete abból áll, hogy a tulaj donképeni csövek a mellékelt vázlatrajz szerint TT hajlékony fém-csövek által meg vannak hosszabbítva annyira, hogy a vízoszlopok teteje az észlelés szeme elé legyen hozható (mert az észlelő rendesen hídon áll). E végből az M mutató 4*
