Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)
Tartalom
26 JELENTÉS HIRSCHFELD SÁMUEL MINISTERI MÉRNÖK 1S89. ÉVI PÁRISI TANULMÁNYUTJÁRÓL. Mint ezen táblázatban kimutatott hibák nagyságából látszik, a naponkinti vízjelzés ez idő szerint nem nyújt még elegendő pontosságot; de ezen az utón tovább haladva, és a tanulmány folyamán ismételve érintett körülmények kipuhatolásával és figyelembe vételével nagyon valószínű, hogy az árvízjelzésnek ezen ideális czélja is a gyakorlatot teljesen kielégítő pontossággal bizton elérhető lesz. Az ezekben megismertetett tanulmány a következő szavakkal záródik: «Czélom nem volt végig menni mindazokon az állomásokon, a hol a vízjelzési szolgálatot be kellene rendezni, hanem csak néhány újabb alapelvet akartam bemutatni és azokat a gyakorlatból merített példákkal megvilágítani. A tanulmányom folyamán megállapított elveket a következő pontozatokban lehet összefoglalni: 1. A számítási módszerhez szolgáló mennyiségtani képletek előnynyel helyettesíthetők oly grafikai vonal által, melynek minden pontja egy más vízmagasságnak megfelel.* 2. A vízmérczéken észlelt abszolút vízmagasságokat gyakran helyettesíteni lehet a hullámmagasságok által. 3. A különböző évszakok általában befolyással vannak a vízjelzésre, és ezen befolyás mértékét megállapítva, képesek vagyunk azon korrekcziókat meghatározni, melyekkel az előrejelzések javítandók.** 4. Végül az előrejelzés ideálja: a naponkinti jelzés a tanulmányok jelenlegi állásánál csak nagyjából ejthető meg; de kétséget nem szenved, hogy újabb kutatások alapján ez is tökéletesíthető lesz.»*** I II. Fél év múlva bekövetkezendő árvíz előrejelzése. Érdekességénél fogva felveendőnek tartottam még Párisban tudomásomra jutott azt a kísérletet is, melynek czélja nem kevesebb, mint egy szajnai árvizet 5—6 hónappal a bekövetkezés előtt előrejelezni. A«Cosmos» czímü tudományos folyóiratban 1888-ban megjelent «Chateaublanc» álnév alatt egy czikk, mely a következő évszakban bekövetkezendő közép hőmérséklet előrejelzését tárgyalta. Ezen czikk annál nagyobb és jogosultabb feltűnést keltett, mivel az előrejelzett hőmérséklet nem egész l°-nyi pontossággal tényleg bekövetkezett. Felbátorítva az elért siker által a czikk szerzője nem* Allard eszméjét, mely szerint a felső és alsó vízállások összefüggése legczélszerübben grafikailag tüntethető fel, mi is elfogadtuk azzal a különbséggel, hogy Allard az összefüggés törvényét egyetlen egy síkbeli vonallal véli kifejezhetni, mi pedig ezt az összefüggést térbeli felületen fekvő rétegvonalak által fejezzük ki; de ezt is csak az esetben, ha az egymást követő árhullámok hatásai egymást nem zavarják. ** Igen becses megfigyelése Allardnak, hogy a különböző évszakok befolyással vannak a vízjelzésre. Ezt kisebb-nagyobb mértékben a Tiszánál is tapasztaljuk, és tekintetbe vétele mindenesetre pontosabbá teszi a várható vízállás előrejelzését. *** Az előrejelzés ily ideálját a vízrajzi osztály már 1890-iki tavaszszal tényleg gyakorolta a Tiszán, még pedig oly kielégítő eredménynyel, hogy 383 eset közül 274 esetben csak ± 10 centiméternyi határok közt tér el az előrejelzett vízállás a ténylegestől. Szerk. csak hogy ezen a téren folytatta tanulmányait, hanem ezt még kiterjesztette a bekövetkezendő árvíz magasságának előrejelzésére is, mint olyan tárgyra, mely a hőmérséklet jelzésénél már első pillanatra is sokkalta fontosabbnak látszik, s a gyakorlati életben is megbecsülhetlen értékűnek Ígérkezett. Valóban a közeledő árvíznek nem is 2—3 nappal való előrejelzése képezi ezen szolgálat ideálját, mert elvégre is hozzávetőlegesen már minden vízmenti érdekelt tudja, hogy a felsőbb vízmérczék állásaiból másod-, vagy harmadnapra milyen magas vizet várhat; de igenis az volna az eszményi vízjelzés, ha az érdekelteket az árvízveszélyre legalább annyi idővel lehetne előre figyelmeztetni, a mennyi elégséges nekik az árvédekezési intézkedéseket kellő nyugalommal foganatosítani; a védelmi anyagokat ezen esetben biztosabban, olcsóbban és nagyobb tömegekben lehetne összehalmozni, a védő- személyzetet jobban szervezni, de a mezőgazdaság körüli intézkedések is sokkal biztosabb alapra fektethetők, ha őszszel már tudva van, hogy a következő tavaszon vár- liató-e nagyobb árvíz, vagy nem, mint ha ennek lehetőségétől mindig tartani és megküzdésére mindig készen kell állni. Az árvíz előrejelzésének ezen ideális korszaka természetesen még igen messze van tőlünk; nagyon alaposan és sokáig kell még tanulmányozni evégből a hidrológiai és meteorológiai tüneményekben rejlő törvényeket, hogy biztos következtetéseket lehessen belőlük vonni, de az első lépés erre már meg van téve. Chateaublanc ugyanis a szajnai árvizek és az azokat előidéző esőzések összehasonlító tanulmányozásánál azt találta, hogy a szajnai nagy árvizeket mindig aránylag száraz esztendő előzi meg. így az utolsó két évtized nagyobb árvizeit megelőző (1871, 1874, 1881 és 1884) évek csapadékmagassága majdnem mindig 650mm. volt; a mi az árvizeket közvetlenül előidézett csapadék-magasságnak körülbelül csak 3/4 részét teszi. Tény továbbá, hogy a szajnai árvizek (miként azt már Belgrand konstatálta) mindig csak a hideg évszakban, vagyis november 1. és április 30. közötti időben szoktak fellépni. (1732 óta egyetlen egy kivétel volt: 1866-ban, midőn az árvíz szeptemberben állott be.) Ezen tapasztalati tényekből indul ki a kísérlet, és azt a kérdést teszi fel, hogy a legközelebbi hideg évszakban várható-e Párisban nagyobb mérvű árvíz, vagy sem? Evégből tanulmány tárgyává tette az 1871 óta beállott 4 árvizet, melynek magassága a pont royal mér- czéjén a következő volt: 1872 deczemberben 6'85 m. 1866 márcziusban 7'30 m. 1882/3 decz.—jan.-ban 7'00 m. és 1885 deczemberben 6'20 m. Megjegyzendő, hogy ezen a mérczén 5'15 m. vízállás már komoly árvizet jelent, 5‘80 rn.-nél az árvizet súlyos, 6'80 m.-nél pedig már veszélyes jellegűnek ismerik. A kérdés megoldására vezető kutatások eszmemenete a következő volt:
