Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)
Tartalom
14 JELENTÉS HIRSCHFELD SÁMUEL MINISTERI MÉRNÖK 1880. ÉVI PÁRISI TANULMÁNYUTJÁROL. tartom a beszerzett adatokat olyanformán feldolgozni, hogy az oly tanulmányt képezzen, melyből a mi viszonyainknak megfelelő dolgokat esetleg közvetlenül átvehessük, a kizárólagosan csak francziaországi viszonyoknak megfelelő intézményeket pedig — mint reánk nézve tisztán akadémikus értékkel birókat — csak tudomásul vegyük. Miként a fentebb felsorolt kérdések tartalmából látható, főczélom volt az árvízjelzési szolgálatnak inkább tekhnikai alapjába behatolni; és e végből oly időpontra visszamenni, midőn az intézmény úgyszólván még csak szervezés alatt állott. Főképen a vízjelzés alapképleteinek megállapítására vonatkozó kérdés az, melynek megoldásánál az intézet fennállásának első korszakára kellene visszamenni; mert előre feltehető volt, hogy ezen több mint 30 éves intézet ma már annyira sablonszerűleg vonatkozólag megjelent — két tanulmányt ezen jelentésembe felvenni szerencsés lehettem. Mielőtt tanulmányom programmjául tekinthető — fentebb elősorolt — kérdések érdemleges tárgyalásába bocsátkoznék, szükségesnek tartom a Szajna völgyének geológiai és vízrajzi viszonyait röviden leírni, hogy az ottani körülményeket párhuzamba lehessen állítani a Tiszavölgyben fennállókkal, és ez által könnyű legyen azonnal rámutatni azokra a berendezésekre, melyeket elvben követni, sőt talán egyszerűen átvenni indokolt lenne és viszont kizárandóknak ajánlani olyan dolgokat, melyek esetleg csak nagyterjedelmü és fárasztó kutatások megtételére adnának okot, de czélhoz nálunk nem vezetnének, holott a Szajna völgyére nézve czélszerűeknek bizonyultak, sőt talán elkerülhetlenek is voltak. Egyike ezen mellőzendő elveknek, mely a Szajna végzi teendőit, hogy ott aligha lesz lehetséges oly nyomra akadni, mely a kitűzött czélhoz biztosan elvezet, és mely azon régi időben mérvadó volt körülményeket mind felderíteni képes volna. Mindezen körülmények és tapasztalati tényezők felől az árvízjelző intézet jelenlegi főnöke Lemoine György főmérnök úr (mint Belgrand kor- és munkatársa) lett volna legilletékesebb, hogy felvilágosítást adjon; — de Párisban tartózkodásom alatt nevezett főmérnök távol lévén, vele sajnálatomra nem találkozhattam. Helyette Babinet mérnök úr a legkészségesebben szolgált mindenféle felvilágosításokkal és magyarázatokkal; de épen az alapképletek eredetére nézve alig nyerhettem tőle több részletet, mint a mennyi a kiadmányok utján már köztudomásúvá vált. — Neki köszönhetem azonban azt, hogy az épen azon időtájban — árvízjelzési szabályokra völgyéről összeállított helyzetrajz és hossz-szelvény-váz- latok megtekintésénél azonnal szembe ötlik, mindjárt az alapképlet összeállításában rejlik. A párisi vízállás előrejelzésére ugyanis egy képletbe foglaltatnak össze a Szajna- völgynek 400 km.-nvi - - sőt nagyobb — távolságokban szétszórtan fekvő vízmércze-állomások adatai. Ezt nálunk megkísérlem is háladatlan dolog volna, mert míg a Szajnáról és mellékfolyóiról tekintetbe vett nyolcz vízmércze- állomásról a víz, — a lejtési és távolsági viszonyoknál fogva, — majdnem ugyanazon idő alatt érkeznek le Pá- risba, és még ■— a források földrajzi fekvésénél fogva — a mellékfolyók egyszerre is szoktak feláradni, addig a Tiszát tápláló mellékfolyók az égalj mindenféle irányából és mindenféle magasságokból eredve, nemcsak hogy rendkívül váltakozó időben szoktak feláradni, hanem még egyenlőtlen lejtési és helyzeti viszonyaiknál fogva