Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)
Tartalom
JELENTÉS HIRSCHFELD SÁMUEL MINISTERI MÉRNÖK 1889. ÉVI PÁRISI TANULMÁNYÚJÁRÓL. 15 árhullámaikat is a lehető legkülönfélébb időtartamok alatt juttatják le az Alföldre. Míg továbbá a Szajnának és mellékfolyóinak aránylag elég kötött talajban mélyen beágyazott medrük van, melyet helyzet és mélység tekintetében alig változtatják meg, addig a Tisza és mellékfolyói egy önképezte alu- viumban mozognak, melyben helyzetüket és mélységüket napról-napra megváltoztatják és ezenkívül még a mesterséges szabályozási műveknek is folytonosan fejlesztő hatása alatt állanak. Ha tehát a Szajnára lehetséges és indokolt volt 100 éves vízállási adatokat venni fel az előrejelzési képlet hogy a már egyszer megállapított képleteket, a folyamrendszer fejlődésével, időről-időre át kell változtatni mindaddig, míg olyan megállapodott viszonyokkal nem lesz dolgunk, mint Francziaországban a Szajnánál. De ha még olyan végleges állapottal lesz is dolgunk a Tiszánál, a vízjelzés már földrajzi és éghajlati okoknál fogva is aránytalanul nehezebb feladat lesz a Tiszánál, mint a többször említett franczia folyamnál. Jobb összehasonlíthatás kedvéért érdemesnek tartom a mellékelt helyzetrajz- és liosszszelvény-vázlatokra való hivatkozással az ottani föld rajzi-geológiai és magassági viszonyokat itt röviden leírni: 2. ábra. alapjául, nálunk — a folyton változó viszonyokra való tekintettel — ezt követni még akkor sem volna szabad, ha ilyen hosszú időkről szóló adatok rendelkezésünkre állnának is; — mert kétségen kívüli dolog, hogy kevesebb, de megbízható, s a folytonos változások által teremtett uj állapotra vonatkozó adatok felhasználásával sokkal jobb eredményt várhatunk, mintha még oly sok adatból indulunk ki, melyek a folyton változó medernek régi állapotára vonatkoznak. Ebből az is következik, hogy nálunk nem szabad — úgy mint a Szajnánál — egy egyszer megállapított előrejelzési képlettel évtizedeken kei*esztül dolgozni, hanem el lehetünk készülve, A Szajna vízgyűjtő völgye Francziaországnak majdnem egész északkeleti részét foglalja el. Ezen négyszögalakú terület, melynek egyik (délről északkelet felé menő) oldala a Cőte d’or hegylánczolat által képeztetik, egyrészt a Loire, másrészt a Maas vízválasztója által határolva a termékeny Picardie felé nyílik. Ezt a főirányt követik úgy a Szajna, mint annak legjelentékenyebb mellékfolyói és csak a párisi síkságba érve, kanyarodnak el északnyugat felé, hogy egy tömegbe egyesülve Havre-nál az Atlanti tengerbe ömöljenek. Az ezen völgyet délről, délkeletről és keletről határoló hegységek, geológiai összetételükre nézve: tarka