Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE. 65 kevésbbé végbe mehessen működés közben is. Csak a papirszalag- hajtó motorhoz szükséges erőforrásnál volt érezhető az állandóság hiánya, mert itt az áramnak az egész (4—5 perezig tartó) észlelés alatt megszakítás nélkül kellett működnie. A mennyire a körülmények megengedték, iparkodtunk az elemek számának megszaporitásával a szükséges villam mennyiséget biztosítani, de csakhamar elérkeztünk azon határhoz, melyen túl az elemek- j ben létrejövő belső ellenállás a lánczolatosan kapcsolt elemek elektromotorikus erejét ellensúlyozta, sőt túl is lépte, miáltal a műszerekbe jutott villámos mennyiség természetesen még kevesebb lett, mint ama határon belül vett elemnek száma mellett ; lett volna. Ezen a bajon némileg segítendő egy kis müfogással éltünk. Tudván ugyanis azt, hogy a hidrogénfejlesztés az elemben annál élénkebb, minél több villammennyiség keringhet az áramkörben, megnehezítettük az áramkör vezető képességét azzal, hogy a motor áramkörébe igen nagy ellenállást (hosszú és vékony sodronyt) iktattunk be, ezáltal a vegyfolyam kevésbbé intenzív lett, a polarizálás lassabban ment végbe és a 10—12 elemből álló mótor-telep mindig kiszolgáltatta a 4—5 percznyi észlelés alatt megkivántatott villamos mennyiséget. A Leclanché elemek kezeléséhez és konzerválásához szükséges teendők már most az előadottakból önként következnek ; ugyanis: 1. Törekedni kell az elem belső ellenállását a lehető legminimálisabb fokára redukálni, mivégből a folyadékot mindig sóval telitett állapotban kell megtartani, azaz az üvegedény fenekén mindig oldatlan szalamiasó legyen, a czinkpálczák pedig lehetőleg tisztán tartandók. 2. A gyors polarizálás meggátlása (tehát az állandóság emelése) érdekében először a fölösleges czinkfogyasztást kell megakadályozni azzal, hogy a czinkpálczákat időközönként (minden hónapban egyszer) higanyréteggel vonjuk be (foncsorozzuk), a mi legkönvebben kivihető módon úgy történik, hogy egy kevés nedves homokba nehány csepp higanyt keverünk és ezen keverékkel bedörzsöljük a pálczákat addig, mig fényes felületet nem kapnak és másodszor a depolarizálás elősegítése végett a szén és barnakőkeveréket tartalmazó agyag hengerbe fennt (az oldatból kiálló részében) köröskörül, valamint az ezen edényt elzáró szurok- vagy gyantarétegbe is néhány lyukacskát furunk (ez utóbbiakba a beolvadás meggátlása végett czélszerü egy-egy üvegcsövecskét dugni) és a telepet száraz és léghuzamos helyen tartjuk. 3. A kapcsoló csavarok mindig tisztán tartandók. H i mindezek daczára a telep gyengülni kezd és a galvanometer segélyével meggyőződtünk arról, hogy nem egy vagy két elem az, mely rozzant állapota folytán az egész telep működését megzavarja, akkor az agyaghengerek felbontandók és borsónagy- ságnyira tört 4 rész barnakő- és 6 rész coaks-keverékkel újra megtöltendők. 8. Az áramkörök kapcsolása. A VII. tábla 1. ábráján fel van tüntetve az uszóhidon használt műszerek és elemek összekapcsolásának vázlata, melynél — könnyebb áttekinthetés végett — az az elv követtetett, hogy az egyes áramkörökhez tartozó sodronyvezetékek különféle fajta vonalakkal vannak jelképezve. így az Írógép motorjához tartozó vezeték teljesen kihúzott vastagabb vonallal van kijelölve, a szárnyat és ennek jelfogóját magában foglaló áramkör útját szakadozott vastagabb, a helyi telepet és írókart magában foglaló vezetéket pedig szakadozott vékonyabb vonal ábrázolja; az óra és jelfogóját átfutó áram sodronya vastagabb — a jelfogóból kiinduló s a forgószámlálón és időt iró delejen átmenő helyi vonal pedig vékonyabb pont-vonallal van feltüntetve, végre a forgásszámláló által minden 50 másodperczben zárt áramkör útja egyes pontokból álló vonallal van megjelölve. ь) A mérésnél követett eljárás. Az általános részben jeleztük már, hogy a mérés kivitelének részletes tárgyalása úgy fog legczélszerübben megtörténni, ha felveszünk egy ideális keresztszelvényt, mely az előfordulható legkülönfélébb körülmények figyelembe vételével megállapittatván, a sebességméréseknél felmerülhető mindenféle kérdés megvilágítására és a követendő eljárás megismertetésére alkalmat fog szolgáltatni. A X. táblán fel van tüntetve a példának felvett keresztszelvény és a körülötte levő folyamszakasz helyzetrajza. A fentebb előadottak tekintetbe vételével kiosztott sebességmérési függélyek helyei a keresztszelvényben római számokkal vannak megjelölve. Az ábrából is kivehető mederalakulási viszonyokhoz csak azt kell még megjegyezni, hogy a hajózás és tutajozás ezen folyamszakaszon oly élénknek tételeztetik fel, hogy egy 60-—70 m. széles ut mindig nyitva tartandó. Ezen utóbbi körülménynek tekintetbe vételével a sebesség- mérést 4 darabban kell végrehajtani, nevezetesen: az I., II., III. és IY. függélyek egy a viz szélétől a meder balpartja tájáig kifeszitett sodronykötél mentén mérhetők meg, az V—VIII. függé- lyeket szabad beállással, innen a meder jobbpartjáig ismét szelvénykötél mellett és végre a jobbparti hullámtéren — minthogy ez sürü fűzfákkal benőve képzeltetik — a mérést már nem lehet a pontonról folytatni, hanem csak ladikról. Mindenekelőtt a balparti meder széle közelében 4 horgonyra felállítjuk a kötéldereglyét és innen kihúzzuk a beosztott sodronykötelet a balparti viz szélén túl levert karóig. Az alatt mig I a sodronykötélt átfeszitjük, belejtezzük a vizszint, vagy ha az a szelvény felvételével együtt most történt volna meg, akkor csak az ideiglenes vizmérczét verjük le, a vízállást most (és munkaközben is 2 óránkint) leolvassuk és a jegyzőkönyvbe bevezetjük. Az uszóhiddal már most a kötél alá állunk, a kötélkapcsoló csigákba a szelvénykötelet beveszszük és ezen csúsztatva addig megyünk, mig a fiiggély helyének megfelelő távolságig el nem jutottunk; itt a kapcsoló készülék be lesz csukva és most már csak az uszóhid helyes (a szelvény irányára merőleges) állását kell megvizsgálni. Szélcsendes időben a merőleges helyzet elérése semmi nehézségbe nem ütközik, az uszóhid — nagy hosszaságánál fogva — rendesen maga helyezkedik be úgy, hogy a korlátvason végignézve, a szelvényben kitűzött 2—2 parti zászló egybeesőnek lássék (a mi a legegyszerűbb bizonyítéka a helyes iránynak). Megtörténhetik azonban, hogy a legcsendesebb időben is az uszóhid egy állandó kis elhajlást mutat; ennek az oka nem lehet más, minthogy a vizszálak nem mozognak merőlegesen a szelvény irányára és ezek fordítják el az uszóhidat. Ennek ellensúlyozása végett csak a kormány lapátot (timont) kell egy kissé 9 Évkönyv m. 1888.
