Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
14 A VÍZRAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1888. ÉVI MŰKÖDÉSÉBŐL. A vízállásokat egyrészt azért közöltük csak 1876-tól fogva, mivel az utolsó árvizek ez év után következtek be sűrűén; másrészt pedig mivel az 1876-dik év előtti feljegyzések nem min- denik mérczénél vehetők oly megbízhatóknak, hogy azokat közleni lehessen. A tényleg leolvasott vízállások azonban sok esetben különböznek a vizmérczék rendezése alkalmával az 1842-dik évi kis- viz vonalába visszahelyezett 0 pontoknak megfelelő vízállásoktól ; hogy tehát a tényleg leolvasott vízállásokat össze lehessen hasonlítani a rendezés szerinti 0 pontokra vonatkozó vízállásokkal, minden év első napján közöltük a vizmércze állomásnak a Dunába való torkolattól számított távolságán kívül a vizmércze 0 pontjának a rendezés — vagyis az 1888-dik év január 1-je utáni magasságát és azt a különbözeiét, a melyet az illető év ténylegesen leolvasott vízállásaihoz hozzá kell adni, vagy azokból le kell vonni, hogy a rendezés szerinti vízállásokat megkapjuk; a következő lapon pedig az illető év legnagyobb, legkisebb és közép vízállásait mutattuk ki. A Tisza vízállásainak nyilvánosságra bocsátott közlésével, mindenkinek lehetővé lett téve, hogy belőlük a saját czéljaira szükséges egybevetéseket és következtetéseket megtehesse; — de a vízrajzi osztály is ezzel abba a helyzetbe jutott, hogy a vízállások egybevetéseit azok alapján megkezdhette, és felülről lefelé szakaszról-szakaszra folytathatta. A vizmérczék helyzeti fekvéseinek tekintetbe vételéből azonban kitűnt, hogy a Tisza folyam legfelső vizmérczéjén — Márma- rosszigeten — jegyzett vízállásokból, miután ott a nagyobb mellékvizek még nincsenek együtt — az alább várható árvíz nagyságára következtetni nem lehet; az ottani vízállások közlése tehát csak arra való figyelmeztetésül szolgálhat, hogy esetleg árvíz is lehet alantabb. Legelsöbben Vásáros-Naményra lehet majdan megállapítani, a tiszaujlaki és szatmári vízállásokból, az árvíz oda érkeztének idejét és nagyságát. — Azután Tokajra nézve lesz ugyanaz megállapítandó, a bodrogi vízállás tekintetbe vételével; — ennek megtörténte után Tisza-Füredre nézve, tekintetbe véve a Sajó- Hernád vízállásait is. És igy tovább lefelé. Ezután megállapittatott az a programm, mely szerint a viz- állásokból való következtetéseknél el kell járni. De ezzel egyidejűleg már meg kellett indítani azokat az intézkedéseket is, a melyek a csapadékmérő állomásoknak, legalább a Tisza és Temes völgyében — vízrajzi szempontból — leendő rendezése és szervezése tekintetében szükségesek. A vízrajzi osztálynak e tárgyban tett tanulmánya szerint: a légcsapadékok észlelése Magyarországban legnagyobbrészt a meteorologiai és íölddelejességi m. kir. központi intézet, részben pedig a m. kir. erdőgondnokságok által szervezett meteorologiai állomásokon történnek, s valamennyien a meteorologiai intézet kezelése s felügyelete alatt állanak. Ilyen állomás 1888-ban 234 volt az egész országban, melyek részint az általános klimatológiai és csapadék-eloszlási viszonyok részint pedig aszerint vannak elhelyezve, amint az önkent jelentkező díjtalan észlelők erre vállalkoztak; minélfogva sem számra, sem elhelyezésre nezve az árvizjelzés, a belvizrendezés s folyamszabályozás követelményeinek nem felelnek meg; de még általános meteorologiai tekintetekből sem elégítik ki a szerényebb igényeket sem; mert mig helyenként 2—3 észlelő állomás igen közel fekszik egymáshoz, addig más területeken igen nagy távolságokban vannak egymástól; ezenkívül, miután az észlelések díjtalanul történnek, annyira hiányosak, hogy gyakran igen fontos állomásokon az észlelések hosszabb időn át szünetelnek. A fennálló meteorologiai összes állomásokból esik a Tisza és mellékfolyóinak 153.000 □ kilométernyi vízgyűjtő területére 97 állomás, vagyis átlag 1580 □ kilométerre egy állomás: holott például: Csehországban 295, — a badeni nagyherczegségben 350, — a Szajna völgyében átlag 528 □ kilométerre esik egy állomás. — Általában véve pedig azt lehet mondani, hogy a külföldön torrens természetű folyóknál 550, — csekély esésű folyóknál pedig 800 D kilométerre esik egy-egy csapadékmérő állomás. Ezekből kitűnik, hogy a tiszavidéki csapadékmérő állomások száma igen csekély, és ha azt akarjuk, hogy az észleletekből a lefolyásra jutó viz mennyiségére, az árviz magasságára, tartamára stb. legalább csak megközelitőleg következtethessünk: a csapadékmérő állomások okvetetlenül szaporitandók; az elhelyezésnél pedig ügyelnünk kell arra, hogy minden jelentékenyebb völgy légcsapadéka kellő számú állomáson történő észlelések alapján jusson tudomásra. Tekintettel kell azonban lennünk az állomások számának szaporításával járó költségszaporulatra is, és úgy véljük, hogy mindezeket tekintetbe véve a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtő területén már létező 97 állomáson felül még ^441 uj állomás volna létesítendő; összesen 238 csapadékmérő állomás legyen felállítva, a midőn egy-egy állomásra átlag 643 □ kilométer esnék, a mi a külföldi példákhoz képest még mindig nem mondható soknak. Ez a 238 állomás elsőrendű vizrajzi, vagyis oly állomásnak volna tekintendő, a melyeknél az észlelések, vizrajzi szempontból, különös fontossággal bírnak. Másodrendű állomásokul azok volnának tekintendők, a melyeknek felállítására és íeutartására, vizrajzi szempontból, kevesebb súly fektetendő. Az elsőrendű vizrajzi csapadekmérő állomásokból azok, a melyek különös fontossággal bírnak, s a melyeknek észleleteiből, a többi észleleteknek azonnali ismerete nélkül is, egyik-másik folyó, vagy folyószakasz áradására következtetni lehet, mint árvizjelzö állomások úgy az észlelésekre, valamint az észlelések közlésére nézve külön utasítással volnának ellátandók. Az uj állomások szervezetével azonban nemcsak a felszerelés költségei fognak felmerülni, hanem a beérkező adatok feldolgozásához egyrészt a meteorologiai intézet személyzetét keilend szaporítani, másrészt pedig a meteorologiai intézetnek módot kell nyújtani arra, hogy a csapadékmérő állomásokat, a helyszínén való megjelenéssel, folytonosan ellenőrizze és felügyelje. A vizrajzi osztálynak fenti értelemben tett előteijesztésére a volt közmunka és közlekedésügyi m. kir. minister úr ő nagyméltósága egy értekezletet hivott egybe, a melyben a meteorologiai intézet ez időszerinti vezetője is jelen volt. Ez az értekezlet a maga részéről is szükségesnek találta, hogy: 1. A csapadékmérő állomások megszaporíttassanak.
