Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
A VÍZRAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1888. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL. 13 községekben oly szilárd épületek, leginkább templomok, melyekre vas-fixpont-táblákat lehet akképen befalazni, hogy azok a czél- nak szintén tökéletesen megfelelnek a nélkül, kogy azoknak elhelyezése annyi időt venne igénybe és annyi költségbe kerülne, mint a beton-alapra helyezett kő-fixpont. — Vannak továbbá olyan — már létező — magasságjegyek, melyek az állami fix- j pontok követelményeinek tökéletesen megfelelnek és ezenkívül épen arra — a távolság beosztása szerint kitűzött — helyre | ősnek, a hol a vízrajzi osztály részéről is voltak fixpontok elhe- lyezendők, indokolva volt tehát ezeket munka- és költség-kímélés tekintetéből szintén felhasználni. Az előadott körülményeknél fogva a már létezőkön kívül még 166 kő-fixpont építése mutatkozott szükségesnek és 96 vasmagassági jegynek befalazása; tehát az állam részéről még 262 darab uj fixpont volt elhelyezendő. A mi az állami fixpontok (magasság-jegyek) alakját és anyagát illetik, a következőket van szerencsém mély tisztelettel előadni. A kőből való fixpontok jóminőségü süttői mészkőből és mint egy 07 köbméter beton-alapból állanak, úgy hogy az egész építménynek súlya körülbelöl 2000 kilogramm. — A tulajdonké- peni fixpontot (magasság-jegyet) egy a kő tetejébe beeresztett vas hengerszeg legmagasabb pontja képezi. A vasból készült magasság-jegyek pedig 12/20 cm. méretű vastáblák, melyek 20 cm. hosszú karjaikkal a fal színéig vannak befalazva, hogy minél kevésbbé legyenek akár szándékos, akár véletlen sérülésnek kitéve; ezeknél a vastábla alján kiemelkedő kereszt középpontjába fúrt 1 Vi mm. átmérőjű lyuk szolgál fixpontul. Az ármentesitő társulatok tulajdonát képező magasságjegyek közül legczélszerüb beknek és igy a fixpont hálózatba felvehetőknek találtam egyrészt a beregmegyei, másrészt a Kőrös- Tisza-Maros közi ármentesitő társulatoknak fixpontjait, a melyek közül az elsők befalazott vastáblácskák, az utóbbiak pedig tégla alépítményen nyugvó jó minőségű kőből állanak, és az állami kő-fixpontok mintájára, szintén egy — a kő tetejébe beeresztett vashenger-szeggel vannak ellátva. Az összes fixpontok helyeinek kijelölése, a kő-fixpontokhoz szükséges műkövek megrendelése és helyreszállitása, valamint a kövek beépítésénél szükséges szerek és építési anyagok beszerzése, a munkánál alkalmazott kocsik és hajók béreinek kialkudása, végül az alkalmas előmunkások és napszámosok keresése s félfogadása után 1888-ban csak 33 darab fixpont-kő volt tényleg beépíthető, ezenkívül 32 drb műkő a helyszínére szállíttatott, 101 darab pedig a legközelebbi vasút-állomásnál elhelyeztetett. — Felmaradt tehát ebből a munkából 1889. évre 133 darab fixpont-kő beépítése és 96 darab vas-magasság-jegy befalazása, a melyek, ha valamennyien be lesznek építve, illetőleg falazva, j igen nagy szolgálatot fognak tenni, úgy az állami közegek által teljesítendő, valamint a társulati lejtezéseknél, vizszin-fixirozá- soknál, vizmérczék beállításánál, töltések magasságainak meghatározásánál, tervezéseknél stb. minthogy a felvétellel megbízott műszaki közegek azontúl sokkal könyebben, gyorsabban és biztosabban fognak a reájuk bízott teendőknek megfelelhetni, mint | az eddigelé az igen szórványosan elhelyezett s azonkívül egymástól különböző lejtezésen alapuló magasság-j egyek segítségével lehetséges volt. Y. A dunai árvizek lefolyási viszonyainak tanulmányozása, különös tekintettel a budapesti folyamszakaszra, A dunai árvizek lefolyási viszonyainak 1886-ban megkezdett tanulmányozása 1888-ban is folytatandó lett volna; minthogy azonban az 1887 évi 29595. szám alatt kelt ministeri rendelet következtében a vízrajzi osztálynak minden erejét a Tisza folyó alsó szakaszain teljesítendő vizsebesség-mérésekre kellett fordítani, és mivel a kebelbeli műszaki szolgálat újjászervezése tárgyában 1888. évi junius hó 2-án 1636. ein. szám alatt kibocsátott szabályrendelet értelmében a vízrajzi osztály tevékenysége, további intézkedésig, kizárólag a Tiszára volt fordítandó, a dunai árvizek lefolyási viszonyainak tanulmányozása későbbi időre halasztódott. VI. Az árvizjelző szolgálat berendezésének megkezdése a Tiszánál. Az árvizjelzésnek czélja részint a folyó vízgyűjtő területére eső csapadékok mennyiségéből, részint a folyó felsőbb vizmércze állomásain észlelt vízállásokból előre jelezni — legalább megközelítő pontossággal — az alsóbb mérczéknél bekövetkezhető vízállás magasságát és idejét. Az árvizjelzés berendezésénél tehát kettőre kell főképen figyelni: először, hogy rendszeresen felállított vizmérczék minél gondosabban észleltessenek, másodszor pedig, hogy kellő számú és mindenütt lelkiismeretes észlelővel biró csapadékmérő állomásaink legyenek. A vizmérczéket illetőleg a vízrajzi osztály,— fennállásának legelső évében, vagyis 1886-ban — már megkezdte a rendezést, és e tekintetben annyira haladt, hogy a nagyobb folyók közül 1889-ben már csak a Száva, Kulpa, Temes és Béga lesznek ren- dezendők. Törekvésünk 1888-ban pedig oda irányult, hogy a már meglevő vizmércze adatokból, daczára a fenforgó nehézségeknek — addig is, mig e tekintetben a vizsebesség mérések eredményeit is fellehet majdan használni, az árvizek levonulásának idejét és magasságát, legalább megközelítő pontossággal, előre jelezhessük, még pedig, a dolog természeténél fogva, mindenek előtt a Tiszánál, mint a mely folyónál az árvizjelzés országos fontosságúnak mondható. E czélból a meglevő vizállási adatok megbízhatóságának elbírálása után mindenekelőtt összeállítottuk a tiszai főbb viz- mérczéken 1876—1887 években észlelt vízállásokat úgy, amint azok tényleg leolvastattak, tehát a 0 pontnak azon magasságára vonatkoztatva, melylyel az illető vizmércze az észlelés idejében birt, és ez adatokat a volt közmunka és közlekedési minister úr ő nagyméltóságának engedelmével, illetve: rendeletéből «Vízállások a Tiszában 1876—1887. években» czim alatt külön kinyomatva a nagyközönség rendelkezésére bocsátottuk.
