Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
A VÍZRAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1888. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL. 11 der maga (kiáradás nélkül) T.-Kürthnél épen felét képes az ottani legnagyobb víztömegnek, Szentesnél, Algyőnél és Szegednél nem egészen felét, Török-Becsénél és még inkább Titelnél az összes tömeg felénél többet bir el a meder; a miből kitűnik, hogy azon csatornának, mely a Tisza összes árvizeit külön levezetni volna hivatva, olyan nagynak kellene lenni, mint a Tisza jelenlegi medre. Egy további fontos következtetés vonható magából a «víztömegek vonalai» alakjából is; azt látjuk ugyanis, hogy ezen vonalak alulról kezdve bizonyos magasságig csak keveset térnek el az egyenestől, a mi azt jelenti, hogy a viz magasságával körülbelül vonalos arányban emelkedik a másodperczenkinti víztömeg is, mig felső részük (a nagyobb vizeknek megfelelő rész) hirtele- nül kanyarodik, vagyis ezen görbe vonal és a vizmérczét ábrázoló egyenes vonal közti szélesség, mint a megfelelő tömeg mértéke, fent nagyobb arányban növekszik; mi azt mutatja, hogy már aránylag csekély vizszin-emelkedésnek jóval nagyobb emésztés felel meg; például Szegednél, ha az eddigi legnagyobb viz csak 50 cm-rel lenne magasabb, a lefolyó víztömeg másodper- czenkint már 1000 m3-rel (az eddiginek mintegy Ve részével) szaporodnék meg. A sebességmérések eredményéből magyarázható ki továbbá annak a körülménynek is az oka, hogy a különböző vizmércze- állomásokon a vízállások miért oly különbözők, azaz: miért mutat fel a törökbecsei mércze legnagyobb vízkor csak 6‘51 m-t, holott Szegeden a viz 8'47 m., Algyőn pedig 8-76 m-en áll? Eltekintve ugyanis attól, hogy a mérczéink 0 pontjainak alapját képező (1842. évi) kis vizsín konstatált helyenkinti sülyedése (Török-Becsénél a szegedihez képest körülbelül 50 cm.) vagy emelkedése által is keletkeztek már decimeterekre menő különbözetek, íöokát a vízállások különbözőségének különösen két körülményben találjuk : 1. 528 m3-rel kevesebb az a vízmennyiség, mely Török- Becsén a legnagyobb vízkor elvonul, mint Szegednél; tehát ugyanazon helyi viszonyokat feltételezve, ott ezen oknál fogva már kisebb magasságra kell emelkedni a víznek, mint Szegednél. 2. A víztömeg vonala közötti szélesség (a víztömeg mértéke) a vízmagassággal Török-Becsénél leggyorsabban növekedik, Szegeden kevésbbé, Algyőnél még kisebb mértékben, úgy hogy Török-Becsénél sokkal kisebb, például 6‘0 m. vízmagasságnak felel meg ép akkora víztömeg, mint Szegednél 7‘60 méternek. A színig telt meder vezetőképessége is Török-Becsénél sokkal (350 ms-rel) nagyobb, mint Szegednél, tehát ezen okból is alacsonyabban marad Török-Becsenel a viz színe. H. Mérések a Tisza folyó felső szakaszán. Befejezvén a külső felvétellel, valamint az ezen felvételeken alapuló számításoknak és eredményeknek ábrázolásával járó irodai munkálatokat, azonnal átment a vízrajzi osztály feladatának másik részére: a Tisza víztömegének megmérésére a Szolnok feletti felső szakaszon. De mindjárt a munka megkezdésekor kellett tapasztalni, hogy az alsó szakaszon tavaszszal felmerült akadályok és nehézségek a felső szakaszon csak még fokozódtak. Itt ugyanis nem csak, hogy az alsó szakasznak 280 kméter hosszával szemben 400 km. hosszú folyamszakaszszal volt dolgunk, melyben az egyik állomástól a vasútra való átmenetei a legjobb viszonyok között is már tetemes időt vesz igénybe, de előállottak még a vizszin nagy eséséből, sebességéből, az előterek és vontató utak stb. rendetlenségéből folyó oly közlekedési nehézségek is, melyek miatt a felvételi eszközöket módosítani, uj járómüveket beszerezni, sőt némely esetben még változtatni is kellett azokon az elveken és mérési módozatokon, melyek az alsó szakaszon oly előnyösöknek bizonyultak és lehetővé tették ezen szakasz felvételi munkálatát rövid idő alatt befejezni. Az alsó szakaszon tudvalevőleg csak ritka esetben kellett beérni a vizsin felszíni sebességének közvetlen leolvasás utján való megmérésével, mert majdnem kizárólag az uszóhidról végeztetett a mérés, s az eredmény egy a Morse-féle távíróhoz hasonló gépen íródott le önmüködőleg. Erről az előnyös mérési eljárásról már eleve le kellett mondani, mert az uszóhidat, valamint az ezzel való méréshez szükséges egyéb eszközöket és felszereléseket tartalmazó szerhajót — a hosszan tartott kis vízállás miatt még csak fel sem lehetett vontatni a felső szakaszra, de még ha a vízállás a felvontatást meg is engedte volna, azon a hosszú szakaszon a helyváltoztatásokat gőzhajó nélkül megtenni, a vontató utak ottani állapota mellett, csaknem legyőzhetlen akadályokba ütközött volna. Hogy tehát könnyebben és biztosabban lehessen közlekedni és a mennyire lehetséges, mégis követhető legyen a mérésnél azon alapelv, hogy a mig a felszíni és középsebesség közötti összefüggés kiderítésére elegendő biztos adat birtokába nem jutunk, addig mindenütt egészen a meder fenekéig terjesztessenek ki a mérések, szükséges volt a mérési szakaszokra kettőnként egy csoportba foglalva külön könnyen kezelhető vizi járműveket beszerezni, ellátván ezeket oly szerkezetekkel, melyek ezeket a vizszin alatti sebességmérések végzésére is alkalmassá teszik. A műszerek és értékesebb mérési eszközök pedig helyről- helyre szekeren szállíttattak. A viz sebességének megmérése a Tisza felső szakaszán 1888-ban mindössze nyolcz helyen végeztetett, úgymint: 1. Mező-Várinál a Tiszaszabályozás és ármentesités kezdőpontjánál. 2. Tivadarnál annak kiderítése végett, hogy a Tisza a Szamos torkolata elé mennyi vizet hoz ? 3. Vásáros-Naménynád, hogy megkapjuk a Tisza és Szamos folyók együttes vízmennyiségét, s hogy úgyszólván visszafelé vonhassunk következtetést a Szamos folyó által hozott vizmeny- nyiségre. 4. Szabolcsnál, 9 kilométernyire a Bodrog torkolatán felül, annak megítélésére, hogy a V.-Namény és Szabolcs közötti 127 kilom. hosszú utón mennyi víztömeg marad el elpárolgás, beszivárgás és raktározás folytán. 5. Tisza-Eszlárnál a Bodrog lefolyásának kipuhatolása végett. Közelebb a Bodrog torkolatához nincs sebességmérésre alkalmas szelvény. 6. Palkonyánál, hogy megkapjuk a Tiszának a Sajó által megszaporitott vízmennyiségét.