Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
A FKÁNCZIAORSZÁGI HIÜROMETRIAI ÉS ÁRVIZJELZÉSI SZOLGÁLAT MEGISMERTETÉSE. 85 és a vízfolyások száma, mely egy □ kilométerre esik, továbbá az árvizek jellege szolgál. Ez utóbbiak grafikonja a vizáthatlan gyűjtő-területeknél hirtelen felemelkedő, de rövid ideig tartó csúcsokat mutat, mig a vizátbocsátó területeken lassan múló, lapos árhullámok keletkeznek. A talaj átbocsátó voltának megítélésére végül a természetes rétek megmivelésének kiterjedése is szolgál (lásd IV. fejezet). Az erre vonatkozó tanulmányok eredménye azon pontoza- tokba vannak foglalva, melyek a IV. fejezet szakaszaiban meg- emlittettek. Az említett 4 alappont igen részletes kifejtése képezi Belgrand müvének főbb tartalmát. Mindenekelőtt a völgyek alakulásának érdekes leírása van adva a mocsarak képződésével. Ezután a Szajnavölgy folyóinak osztályozása következik a gyiijtő-területeknek geológiai alkotásai szerint, evvel kapcsolatosan van a Szajnavölgy hidrológiai térképe, mely a IV. fejezetben le van írva s Belgrand ezen munkájában állított össze és mely egyikét a legértékesebb alkotásainak képezi. Igen kimerítően foglalkozik Belgrand a földből kibugygyanó és a földalatti források képződésével és viszonyaival, az azokra vonatkozó minden adattal és részlettel, vizeiknek vegyi alkatával, vizszolgálmányával. Egyátalán a mü egyik terjedelmes része a források tanulmányozásának van szentelve, mi főleg Páris városának vizzeli ellátására vonatkozik; a mivel e helyen bővebben nem foglalkozunk. A folyók természetének tanulmányozására egy külön terjedelmes fejezet van szánva, melyben minden geologiailag kiváló csoportnak külön leírása van adva és az illető csoportnak speczi- fikus tulajdonainak az illető terület folyóira vonatkozó befolyása ki van tüntetve. A folyóknak ezen leírása, mely a geológia érdekes alkalmazása a folyók természetének tanulmányozására, egyike Belgrand legoriginálisabb és kitünőbb alkotásainak. Ezekben minden gyüjtőterület-csoportnak és a hozzátartozó folyóknak jellege akképen van okszerűen leirva, hogy az illető gyűjtő terület alakulásából és alkotásából lesz a folyó természete magyarázva. Ezen fejezet az általános felosztás szempontjából előbb két csoportra: a vizáthatlan és vizátbocsátó területekre osztja a Szajna egész medenczéjét. Az egyes nagyobb, geologiailag összetartozóbb, területek leírásában alcsoportok vannak az alakulás tekintetében egybetartozó csoportok szerint képezve. — Ezen fő és alcsoportokban minden folyó, mellékfolyó, sőt kisebb mellékfolyó legkisebb részleteiben le van írva. Minden leírásban az osztályozás fentemlitett alapjaira különös súly van fektetve, és az ezekre vonatkozó körülmények különösen kiemelve. A fentebbiekben említett leírások előzményeit képezik a szajnai hidrológiai viszonyok tulajdonképeni tanulmányozásának, mely a következő röviden ismertetendő fejezetekben foglaltatik. Belgrand a Szajnavölgynek 1854—1870-ig tartó csapadék és vizmércze észleleteit egy terjedelmes grafikai táblázati gyűjteménybe foglalta össze. — Feldolgozásuk modora ugyanaz, mint az évenkint megjelenő évkönyveké, melyek a VI. fejezetben ismertettek meg: ezekre nézve csak a következők jegyzendők még meg: A folyók vízállásai két csoportban állítattak össze. A kisebb vízfolyások és az ezekből eredő nagyobb folyók vizállási grafikonjainál a torrens és nem torrens jelleg szerinti megkülönböztetés még élesen vihető keresztül és ezek vízállásai is akként vannak csoportosítva. A nagyobb folyók már inkább kevert jeleggel bírván, ezen megkülönböztetés élesen keresztül nem vihető. A vízállások grafikai összeállításából az árvizek jellege lett tanulmányozva. Ugyanis különválasztva az egyes geológiai csoportokat az illető folyók vizállási jelenségeiből le lettek vonva azon következtetések, melyek azután az illető folyó árvizjellegzésére szolgáltak. Az árvíz jellegzés tanulmánya kiterjed külön minden gyűjtőterületi csoportra és folyóira. — Ezen jellegzés főbb pontjait, melyek már a IV. fejezetben előadattak, főleg a torrens folyók gyors, de rövid tartama és a nem torrens folyók lassú, de hosz- szantarfcó árvizei természetének és feltűnőbb tüneményeinek részletes leírása képezik. — Ezen tünemények sorozatába tartozik úgy a vízállások, mint az iszaptartalom változása. Főleg az iszaptartalom kipuhatolása és annak a vízállással miként való változásának tanulmánya egyike a legérdekesebb fejezeteknek. Az árvizek tanulmányozásában fontos segédeszközt képez azok évszakok szerinti elválasztása, mely főleg a Szajnavölgy speczifikus csapadékviszonyainál fogva birt különös fontossággal. A leesett csapadéknak lefolyásra kerülő része a téli és nyári évszak alatt lényegesen különböző. Ezek tanulmányozásánál Belgrand vizsgálatai első sorban arra terjedtek, hogy a vizátbocsátó területeknél a telítés, a vizáthatlan területeknél a csörgedezés beálltát és az avval összekötött körülményeket megvizsgálja, vagyis azon időpontot és csapadékmennyiséget meghatározta, melyen túl a leesett csapadék már a föld felett, vagy az alatt a folyó táplálásához hozzájárul. — Erre vonatkozólag csak azt akarjuk megemlíteni, hogy ezen telítési pont meghatározására, valamint arra vonatkozólag, hogy az egyes évszakokban és az egyes gyüjtő-területeken a leesett csapadék hányadrésze és mikép kerül lefolyásra, Belgrand müveiben terjedelmes fejezeteket szánt, melyeket terjedelmüknél fogva, nagy érdekességük daczára, sem lehet e tanulmány szükebb keretébe foglalni, csak megkívánjuk említeni, hogy főleg a nyári és téli feltűnő árvizek és kisvizek szolgáltak e tekintetben alapul. A folyóvizekről általában és a Szajna völgy folyóinak vízviszonyairól szól különösen Belgrand müvének következő fejezete, melynek tartalma legjobban a «folyó élet-viszonyainak jellegzésével» jelezhető. — A Szajna és más francziaországi folyók vízállás-jelenségeinek tanulmányozásából a következő főbb általános törvények vonattak le, melyek közül nehány már a IV. fejezetben közöltetett. A kis torrens folyók áradásai igen hevesek, de igen rövid tartamuak, a nem torrenseké (vizátható gyüjtő-területekkel bírók) kisebb magasságúak, de hosszantartók. Minden nagyobb vizáthatlan gyüjtő-területtel biró völgyben van egy pont, a honnan kezdve a feláradások nagysága megszűnik növekedni, ez azon pont, mely alatt a főfolyó árhullámja már nem találkozik a mellékfolyónak már lefolyt árhullámjával. — A torrens jellegű folyó-
