Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
84 A FRANCZIAORSZÁGI HIDROME TRIAI ÉS ÁRVIZJELZÉSI SZOLGÁLAT MEGISMERTETÉSE. 1846—1854. években az «Annales des ponts et chaussées»-ban közzétett, általános feltűnést keltettek és alapját képezték egy rendszeres hidrológiai tanulmányozásnak. — Ezen eszmék tudományos és gyakorlati fontosságának elismerése folytán következett be a hidrometriai szolgálatnak az 1854-ben kelt rendelettel való szervezése, melynek főnökévé Belgrand, a Szajna párisi szakaszának főmérnöke, neveztetett ki. — De még mielőtt a hidrometriai szolgálat vezetését átvette volna, magán tanulmányaiban, értekezéseiben és tudományos munkálataiban már tökéletesen megalkotta volt azon elveket és rendszert, melynek alapján a hidrológiai tanulmányokat gyakorolni és fejleszteni szándékozta és melyeket összeségükben az 1872-ben megjelent «La Seine» czirnii müvében összeállított. Az 1854-ben kelt szervezési rendelet, melylyel a hidrometriai szolgálat életbe léptetett és mely a III. szakaszban közöltetett, egészen általános eszméket tartalmazott és benne a hidrometriai szolgálat munkaköre és irányzata egyáltalában nincsen előírva vagy megszorítva. Belgrand szükségesnek találta, hogy egy ily uj eszme kivitelénél, hivatalból előirt programm ne nyujtassék és hogy a tudomány és gyakorlat kívánalmaihoz úgy fejlődjék, a mint azt a tett tapasztalatok és azokból tett következtetések szükségesnek mutatják, egyébként teljesen szabad programmal lett a szolgálat életbe léptetve és Belgrand teljes ambiczióját kifejtve, évek hosszú során át tett kutatásainak eredményét gyakorlatilag bemutathatta és érvényesíthette. Belgrand tudományos és gyakorlati tekintetben nagybecsű tanulmányainak ismertetése terjedelmüknél fogva ezen tanulmány keretén kívül esvén, itt csak a «La Saine» czimü nagy munkájának, melyben tanulmányai legnagyobb részének eredményei felhasználva vannak, csak főbb elveit és modorát ismertetjük meg kivonatosan. Belgrand «La Seinen czimü munkája. Belgrand «La Seine» czimü munkája első kötetét képezi a «travaux souterrains des Paris.» (Páris földalati munkái) czimü nagyszerű munkájának, melyben ő mint Páris városa vízvezetéki és csatornáinak igazgatója, mindazt a mi Párisnak vizzel való ellátása és csatornázás tekintetében történt, annak úgy történelmi, mint adminisztratív és technikai részét a legkimeri többen tárgyalja, melyben minden e kérdésre vonatkozó adat összegyűjtve és a legvonzóbb modorban van feldolgozva. Ezen nagy munkának első kötetét, előmunkálat czime alatt a Szajna hidrológiai leírása képezi. Ezen munkában vannak a Szajna hidrológiai tanulmányozására tett összes észleletek és következtetések egy szerves egészszé fűzve és ezekből a hidrológiai alapelvek levonva. — Ezen tanulmány adatainak, eredményeinek és következtetéseinek fontosabb részei a Szajnavölgy hidrológiai kézikönyvébe fel vannak véve, a mely tulajdonképen Belgrand «A Szajna» czimü munkájának kivonatát képezi. Miután ezen kézikönyv tartalma a IV. fejezetben részletesen ismertetve van és ebből Belgrand tanulmányának eljárása, hidrológiai módszere eléggé kiviláglik, e helyen Belgrand nagy munkájának csak tárgyalási módját és néhány fontosabb alapelveit akarjuk megismertetni a czélból, hogy ezekből kitűnjék, mikép fogta fel Belgrand a Szajna folyó hidrológiai tanulmányozását és az általa alkotott hidrológiai eszméket. A hidrológiának, mint tudománynak nem az képezi fő czél- ját, hogy a csapadékra és annak lefolyására és egyáltalában a vizekre vonatkozó adatok összegyüjtessenek és összeállittassanak, hanem oknyomozó voltánál fogva a vizi viszonyokra vonatkozó összes tényezők mikénti összehatásával foglalkozik. Abban az irányban, melyben Belgrand ezen oknyomozást folytatta, a hidrológia: a «Geológiának alkalmazása a mérnöki tudományban». Tehát az összes hidrológiai viszonyoknak a talaj geológiai alkotása szerinti taglalása képezte az alapeszmét. A talaj vizátbocsátó vagy vizáthatlan volta szerinti megkülönböztetés úgy a csapadék lefolyásánál, a kisvizek és források viszonyainak, valamint az árvizek jellegének tanulmányozásánál alapul szolgáltak. A bevezetést a Szajnavölgy folyammedreinek (a régi és jelenlegieknek) általános geológiai képe és azoknak, valamint a mocsarak és turfának a történet előtti időkben miképen való képződése és átalakulásának leírása képezi. Alapul véve a tett fúrások és geológiai kutatások rendkívül érdekes eredményeit, ezen leírásban a történet előtti idők folyóiról, életműködéséről sok oly érdekes adatot tartalmaz, mely a mostani viszonyokra is igen fontos. A Szajnavölgy orografiáját tartalmazó fejezet, mely egy a Szajnavölgy geológiai alkotását ábrázoló igen tökéletes geológiai térképpel el van látva, (mely már a IV. fejezetben lett ismertetve) leírását adja a Szajnavölgy minden részének. A gyűjtő-terület minden csoportja a legkisebb részletekig, annak magassági, geológiai, lejtőségi és kulturális viszonyai a lehető legkimeritőbben vannak leírva. Mindezeknél természetesen a geológiai és főleg a vizáthatlan és vizátbocsátó voltuk szerinti megkülönböztetés lép előtérbe. Ugyancsak a gyüjtő-területek geológiai leírásának második részét az egyes geológiai formácziók külön részletes leírása képezi. Az említett leírások által a gyüjtő-terület geológiai alkotása a legkisebb részletekig jellegezve van. A csapadékviszonyok tanulmányozásánál első teendő a régi adatok felhasználása volt, e tekintetben a régi csapadékmérök méreteinek és elhelyezésének befolyása volt tanulmányozandó, hogy ezek az uj eredményekkel összevethetők legyenek. A csapadékmérési eredményeknek az egyes medenczék és állomásokra való összehasonlításából Belgrand két ismertetett alaptörvénye vonatott le, mely kimondja, hogy a csapadék meny- nyiséye a tengerezinfölötti magassággal egyenes és a tengertó'li távollal fordított viszonyban áll. Az egyes gyüjtő-területeknek helyzeti fekvése, főleg a páradús szelek irányához képest, külön fejtegetések tárgyát képezi. A csapadék és vízállások közti összefüggésből azon általános törvények vonattak, melyek a IV. fejezetben a nyári és téli évszak csapadékmennyiségének vizszolgálmányánál közöltettek. A csapadéknak lefolyásra kerülő mennyisége és annak mikénti lefolyása, egyikét képezvén a legfontosabb és legérdekesebb kérdéseknek, éz több szempontból vizsgáltatott, de mindezeknek alapját a talaj átbocsátó vagy vizáthatlan volta képezi; ennek megítélésére és kifejezésére: a gyűjtő területeken levő hidak árvízi szelvényének nagysága (debouché mouillé lásd IV. fejezet)
