Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
A KÖZÉP TISZA FEJLŐDÉSE. 32 Egyes esetből ugyanis a nagyviz lefolyásának viszonyaira nagyon bizonytalanul lehet következtetni; de minél több eset adatai vehetők tekintetbe, annál inkább kiküszöbölődnek az egyes esetlegességek, az állandó okok és körülmények hatásai pedig annál biztosabban felismerhetők. 6. Kikerestettek továbbá az 1876—80-ik évi uagyvizek állásai: Győröcske, Dombrád, Vencsellő, Tokaj, Polgár, Tisza- Fiired, Sajfok, Szolnok, Tisza-Ugh, Csongrád, Szeged, Zenta, Török-Becse és Titelnél. Szintén csak azok a vízállások vétettek tekintetbe, melyek Tokajnál a + 5 m. vízállást túlhaladták, vagy legalább is nagyon megközelítették. E vízállások az A) mellékleten számokban vannak kimutatva és a Vl-ik rajzlapon fel vannak rakva. Ezen a táblán felrakatott az 1881. évi ápril havi nagyviz is, mivel e nagy- vizuél mutatkozott legnagyobb mértékben Szeged vidékén a Tisza kedvezőtlen fejlődése, és e nagyviz lefolyásán még nem mutatkozott az 1881-ben foganatba vett nagymérvű meder- szabályozási munkák hatása. 7. Kikerestettek végül az 1881/5. évi nagyvizek állásai az előbbi pontban megnevezett helyeken. E vízállásokból már észrevehető az újabb időben Szeged vidékén végrehajtott nagymérvű mederszabályozási munkák kedvező eredménye. E vízállások is az A) mellékleten számokkal ki vannak mutatva és a Vilik rajzlapon fel vannak rajzolva. 8. Osszeállittattak azonkívül a lefolyó nagyvizek magasságai az A) alatti mellékletben, 1 méteres vizrétegenkéut és évcsoportok szerint a tokaji vízállásokból kiindulva: Tisza- Ftired, Szolnok, Csongrád, Szeged, Török-Kanizsa és Zenta főfontosságú helyekről. 9. Ezeken kívül összeállittatott folyam szakaszonként az átmetszések száma, hossza és fejlődési aránya. 10. A térképekről levétettek szakaszonként az előforduló kanyarok száma, görbületi sugara és hossza. 11. Legvégül a veszélyes partszakadások, zátony s szigetképződések és jégdugulások tekintetében is összehasonlítás tétetett a tokaji, szolnoki és szegedi folyamszakaszok állapota közt. A fent elősorolt kimutatások, grafikai összehasonlítások és egybevetések alapján most már vizsgálat alá vévén a 2-ik §-ben körülirt kérdéseket: az alább következő eredményeket találjuk. 4. §• Mennyiben változtak meg; a Tisza medrének legnagyobb mélységei a szabályozás megkezdése óta? (I. rajzlap.) Az egész Tisza 1884-ik évben volt legutoljára felvéve. E felvételek lehetővé teszik, hogy a Tisza mostani és szabályozás előtti állapotát összehasonlíthassuk. Ugyanis az 1884. évben teljesített felvételek alkalmával a lehetőségig ugyanazokon a helyeken vétettek fel a keresztszelvények a Tisza medréről, a hol a szabályozás megkezdése előtti időkben is voltak keresztszelvények felvéve. Az 1884-ik évi felvételek czéljánál fogva azonban nem valamennyi régi keresztszelvény vétetett fel újból és igy a szabályozás óta beállott változás ki nem mutatható valamennyi régi keresztszelvénynél. De mégis felvétetett annyi szelvény, a mennyiből jelen feladatunkat elegendő biztossággal megoldhatjuk. Felvétetett ugyanis 1884-ik évben: a tokaji szakaszon . . 35 keresztszelvény a szolnoki „ . . 37 „ a szegedi „ . . 40 „ összesen . 112 keresztszelvény; miután pedig e három szakasznak összes hossza 631 kilométer, minden 51/, kilométerre esik egy keresztszelvény; a mi egy általános összehasonlításra már elegendőnek mondható. Az alább következő összehasonlítások kiindulási pontjául az 1884. évben felvett keresztszelvények helyei úgy vétettek, hogy minden 2—2 keresztszelvény közti folyamszakaszban külön kikerestettek a régi és újabbi keresztszelvények fenék mélységének, vagyis a keresztszelvények legnagyobb mélységeinek középértékei és e középértékek az illető szelvények közti szakaszok közepére felrakattak. Megjegyeztetik még, hogy a dolog természeténél fogva a szabályozás előtti szakaszonként kikeresett középmélységek a szabályozás előtti kanyarok hosszában vett koszszelvényekből, az 1884-ik évben talált középmólységek pedig az átmetszéseken átmenő koszszelvényekből állapíttattak meg grafikai utón olyképen, hogy a hoszszelvényeknek kisviz alatti területe elosztatott a szakasz megfelelő hosszával, és az úgy nyert érték vétetett középmélységnek. A szakaszonként igy megállapított középmélységek tehát nem az illető szakaszokban létezett mélységek számtani közepei, hanem a szakaszok mélységeinek grafikai utón kikeresett középértékei. Az ily módon készült I. alatti rajzolatból kitűnik, hogy a Tisza mederfenekének legmélyebb pontjai hol sülyedtek mélyebbre? és hol emelkedtek fel a szabályozás megkezdése óta ? Összegezvén a Tisza medrének ama hosszúságait, melyekben a mederfenék legmélyebb pontjai emelkedtek, vagy mélyedtek, kitűnik, hogy a Csap és T.-Füred közti úgynevezett tokaji szakaszban a mederfenék legnagyobb mélysége 86'3 kilométer hosszban növekedett, és 113'3 kilométer hosszban fogyott. A Tisza-Füred-Csongrád közti úgynevezett szolnoki, vagyis közép tiszai szakaszon a mederfenék legnagyobb mélysége 101T kilométer hosszban növekedett és 74'3 kilométer hosszban fogyott. A Csongrád-Titel közti úgynevezett szegedi szakaszon pedig a mederfenék legnagyobb mélysége 118T kilométer bossz- ban növekedett és 138’0 kilométer hosszban fogyott. Ennélfogva a tokaji szakasz egész hosszának 43‘3°/o'hban a mélység növekedett, és 56'7°/0-ában fogyott. A szolnoki szakasz egész hosszának 57’6°/0-ában a mélység növekedett és 42'4%-ában fogyott. A szegedi szakasz egész hosszának 46T °/0-jában a mélység növekedett, és 53-9°/0-ában fogyott. Mind a három eredményt összehasonlítva pedig az tűnik ki, hogy a mi a Tisza mederfenekéuek legmélyebben fekvő pontjait illeti, ezek a szolnoki, vagyis közép tiszai szakaszon 14‘3"/0-kal kedvezőbben fejlődtek, mint a tokaji szakaszon, és ll'50/o-lcal kedvezőbben, mint a szegedi szakaszon. Vagyis, hogy e tekintetben legkedvezőbb fejlődés konstatálható a szolnoki közép tiszai szakaszon, összehasonlítva a vele szomszédos
