AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

W. Salgó Ágnes: Soltész Zoltánné dr. Juhász Erzsébet (1921-1997)

időn túl is a gyűjteményben dolgozott, az ősnyomtatványok meghatározásával illetve könyvművészeti kutatással foglalkozott, s eredményei egymás után jelentek meg nyomtatásban is. Ősnyomtatvány-unikumokat publikált a Gutenberg-Jahrbuchban és a Magyar Könyvszemlében. 1958-ban jelent meg a második magyar ősnyomdáról, az ún. Confessionale-nyomdáról szóló alapvető cikke, melynek megállapításait átvette mind a hazai, mind a külföldi szakirodalom, 1961-ben pedig kiadták A magyarországi könyvdíszítés a XVI. században című munkáját, amely azóta is nélkülözhetetlen kézikönyv a kutatásban és az oktatásban. Ugyanebben az évben három hónapot töltött a berlini Deutsche Staatsbibliothek meghívására a világ ősnyomtatványállományát feltáró katalógus, a Gesamtkatalog der Wiegendrucke szerkesztőségében. Az ezideig megjelent publikációi alapján már jól ismerték nevét, sőt két évvel korábban már részt is vett egy berlini ősnyomtatvány-konferencián, amikor személyesen is megismerkedhetett a téma külföldi kutatóival. Munkáját tudományos alapossággal végezte, és szinte minden szabadidejét kutatásainak szentelte. Tanulmányait, előadásait igényesen fogalmazta meg, jó és megfontolt előadó volt. Korábbi főnöke, Sajó Géza külföldre távoztával, a könyvtár vezetősége 1962. október elsejével a Régi Nyomtatványok Tára osztályvezetőjévé nevezte ki, nyugdíjazásáig, 1989. december 31-ig töltötte be ezt a munkakört. A sok éven át tartó ősnyomtatvány-kutatás, a nemzeti könyvtár és más gyűjtemények példányainak ellenőrzése, ill. az adatszolgáltató kollégák anyagának átnézése sikerrel fejeződött be, 1970-ben megjelent a két kötetes katalógus (Sajó Géza-Soltész Erzsébet: Catalogus incunabulorum quae in bibliothecis publicis Hungáriáé asservantur. I-II. Bp.) Ez a munka 56 magyar könyvtárban őrzött, kereken 7000 ősnyomtatvány adatait tartalmazza, közel tíz évi közös munka eredményét. Angol nyelven megjelent előszavában Soltész Zoltánné összefoglalta a magyar könyvkiadás kezdeteit, bemutatta a hazai ősnyomtatványgyűjteményeket és ismertette ritkaságaikat. 1972-ben egy rövidebb, francianyelvű tanulmányával jelentmeg a Magyarországon nyomtatott első könyv, a Budai Krónika hasonmás-kiadása, a következő évben, az ötszáz éves évfordulóra pedig egy hosszabb magyar nyelvű tanulmánnyal újra. Későbbi publikációi is főképp a magyarországi nyomdászattörténethez kapcsolódtak - Hess András, Tótfalusi Kis Miklós működése -, illetve a könyvművészet, elsősorban a miniatúrafestészet és agrafikai illusztrációk területéről vették témájukat. Számos kódex hasonmás kiadásához írt kísérő tanulmányt (pl. Biblia pauperum, 1966., Mátyás Graduale, 1980., Flamand hóráskönyv, 1982, Flamand Kalendárium, 1983.) A köteteken kívül gyakran jelentek meg cikkei folyóiratokban is (GutenbergJahrbuch, Beiträge zur Inkunabelkunde, Librarium, Marginalien, Festschrift für Hans Widman, OSzK Évkönyv, Magyar Könyvszemle stb.) Lappangó hungaricumok feltárása céljából többször végzett kutatásokat külföldi gyűjteményekben, s így sikerült újabb ritkaságokra bukkannia. Nagy szakértelemmel és gondossággal végezte a tár gyűjteményeinek gyarapítását is. Igényességet és precizitást követelt mindenkori munkatársaitól, szigorú főnök volt, az állományvédelem és a gyűjtemény rangjának megőrzése, gyarapítása és minél teljesebb feltárása volt legfőbb feladata. 52