AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

Szerzői" (RNyMSz). Amielőbbi megjelentetés és a jobb áttekinthetőség érdekében két korcsoportra kellett osztani az anyaggyűjtést: a nyomtatás kezdeteitől a 17. század végéig és a 18. századra. (A jelentős adattömegnek különböző szempontok szerinti tagolása teszi a gyakorlatban lehetővé az ezzel történő eredményes munkát, amit bibliográfiai „szalámi-taktiká"-nak lehet nevezni. Ellenkező esetben a hatalmas mennyiségű adat - a fentiekben több példával is igazoltan - „megüli a gyomrot", vagyis a munkálat befejez(het)etlenné válik.) A négy patriotika kategória egyben értékelő sorrendet is jelent. Az első kettő (nyelv és terület) ezek közül a legfontosabb, amelyek összevonva kerülnek bibliográfiai feltárásra, míg a harmadik (szerzői) kategóriába tartozók anyaggyűjtése akár az előzőekkel együtt is végezhető, azonban a könyvészeti feldolgozása ezektől függetlenül. A legterjedelmesebb negyedik hungarikum csoport (tartalmi) áttekinthetővé tétele az előzőektől eltérő, teljesen már módszereket igényel. A hazai szerzők munkái a fenti kategóriák között megoszlanak: közülük a külföldön magyarul az első, az itthon idegen nyelven nyomtatottak a második, míg a külföldön előállított idegen nyelvűek a harmadik, végül az őket érintő (pl. nekik ajánlott) kiadványok a negyedik csoportba kerülnek. Az adatoknak szerzők szerint rendezett áttekintését, abio-bibliográfiát tehát már csak a fentiek is szükségessé teszik. Az ehhez a műfajhoz tartozó művek általában három csoportra oszlanak: az életrajzra, a művekre és az előző kettőre vonatkozó szakirodalom jegyzékére. Jóllehet a magyar nemzeti bibliográfia irányában tett első próbálkozások is ilyen szerzőközpontúak voltak (Czvittinger, Bél, Bod, Horányi, Weszprémi stb.), a korszerű igényeket e téren elsőként azonban Szinnyei József alapvető munkája elégítette ki (Magyar írók élete és munkái. I-XIV. 1891-1914.). Óriási feladatot vállalt és végzett el ő ezzel. Mivel szoros kapcsolatban kívánt maradni az élettel, ezért adatgyűjtésének időkörét nem zárta le, hanem az újakat folyamatosan bedolgozta. Ennek azután az lett a következménye, hogy az első kötetek még viszonylag gyorsan haladtak az ábécében, de későbbiek egyre lassabban. így műve eleje és vége között jelentős egyenetlenség mutatkozott. Miután ezt ő maga is érzékelte, és be kellett látnia, hogy képtelenség napra késznek lenni akárcsak egyetlen köteten belül is, ezért a harmadik kötettől a nyomdai ívek végén legalul jelölte, hogy annak kéziratát mikor adta nyomdába. Munkájának használói azonban e korábbi kötetek kapcsán is igényelték azt a korszerűséget és az új adatoknak azt a bőségét, amelyet a későbbi kötetekben volt alkalmuk tapasztalni. Ezért már Szinnyei utolsó kötetének megjelenését követő évben, 1915-ben a MTA megbízta Gulyás Pált a kiegészítő sorozat elkészítésével. Az első kötet azonban az első világháborút követő számtalan nehézség miatt csak 1939-ben jelent meg. A második világháború vége felé 1944-ben, számolva az azt követő gondokkal, amelyek hosszú ideig megakadályozhatják a további publikálást, a hatodik kötetet bár, erősen csökkentett terjedelemben, de még gyorsan megjelentették a „D"-betű végéig. A borúlátó aggodalom teljesen megalapozott volt: Gulyás kéziratának, ill. cédulaanyagának további megjelentetése, amely a Szinnyei-féle sorozattal együtt immár összesen kb. 80 000 személy adatait rögzítette, hosszú évtizedekre ismét megakadt. Csak 1990-től sikerült Gulyás kb. 1950-ig 330