AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

terjedő adatgyűjtésének további részeit sajtó alá rendezni, és megjelentetését folytatni. Ennek során - a kezdeti lendület után némileg akadozva - 1995-ben sikerült közreadni a 18. kötetet az „M"-betű végéig. Ennek az új Gulyás-féle sorozatnak valamennyi kötetében az azt sajtó rendező Viczián János adatközlésre vonatkozó felhívása olvasható a Szinnyei-féle bio-bibliográfia tervezett, immár harmadik sorozatához. Miután ez - úgy tűnik - ismét követi elődeinek időhatárt szabni nem kívánó gyakorlatát, a történelmi tapasztalat alapján megvalósulásának kilátásait - egyedül ennek alapján is - sajnos igen borúlátóan lehet csak megítélni. Az ilyen rendkívül nagy lélegzetű vállalkozások, amelyek a legkedvezőbb körülmények között is csak hosszú évtizedek során több tucatnyi kötetben láthatnak napvilágot, már beprogramozottan magukban hordják az elavultságot, hiszen a vállalkozás befejeztével az eleje már bizonyosan hiányosnak minősül, így azonnal lehet már tervezni a következő sorozatot: Szinnyei-Gulyás, Gulyás-Viczián. A megoldás - a retrospektív nemzeti bibliográfia kapcsán a fentiekben előadottak alapján - egyedül a időegységekre történő bontásban kereshető. Mélyreható, az eddig eredmények összefoglalása mellett érdemi újat is nyújtó vállalkozás csakis így képzelhető el. Ezzel párhuzamosan egyben szükséges a más téren történő szűkítés is. így az „író" fogalmának meghatározásánál az önálló kiadványok szerzőin túlmenően ugyanis aligha képzelhető el pl. az összes napilapban, folyóiratban stb. nyomtatásban megjelent valamennyi cikk szerzőjét mind feltárni. Ez a feladat alighanem az egyes kiadványtípusok (pl. hírlap) vagy szakmák (pl. orvosi) szerinti speciális bio-bibliográfiák feladata lesz. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a régi hungarus (leegyszerűsítve: hazai) szerzők külföldön megjelent munkáinak még jelentős része feltáratlan: minden negyedik-ötödik munka, amely - pl. külföldi gyűjtemény katalógusából - előkerül, korábbról ismeretlen e gyűjtés számára. A régi nyomtatványnak csupán egy részét (pl. a szerzőhöz intézett üdvözlővers) író hungarusok esetében ez az arány még ennél is sokkal rosszabb, szinte minden második újdonságnak minősül. így biztosan még sok munka van hátra ahhoz, hogy érdemes legyen olyan részletes, új feldolgozásba fogni, amint ez a nyelvi és területi kategória esetében a RMNy keretében történik. Ott ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy csak minden negyven-ötvenedik újonnan regisztrált példány új bibliográfiailag. Az ilyen arány azután már megnyugtatóan biztos alapot nyújt a munkában és időben egyaránt igencsak igényes új feldolgozáshoz. Az anyaggyűjtésnek ilyen viszonylagos teljessége alapján szinte bizonyos, hogy több évtizedig, akár egy évszázadig nem fog annyi új adat gyűlni hozzá, amely szükségessé tenné majd az újabb bibliográfiai összefoglalást. A várható kiegészítések megoszlása azonban igen aránytalan: számuk ugyanis az időrendben haladva jelentősen növekszik. Már szó volt róla, hogy az ősnyomtatványok feletti igényes áttekintés a GW-vel remélhetőleg megoldódik. Miután ennek szerkesztőségében a még nem publikált rész anyaggyűjtése megvan, onnan lehet információt szerezni ez ebbe a csoportba tartozó kiadványokról is. A 16. századi nyomtatványok feltárása terén éppen az utolsó évtizedekben jelentős előrehaladás történt nemcsak Magyarországon az OSZK nyomtatásban közreadott kataló331