AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

összesített névmutató is (1996). A következő feladat e téren az 1712-1800 közötti időszakban készült nyomtatványok jól áttekinthető összefoglalása, mert ezeket ma még Petrik bibliográfiai kazaljából kell kihüvelyezni. Az ő adatai pedig - úgy tűnik a korábbi időszakban tapasztaltaknál is jelentősebb kiegészítésre szorulnak. A fentiekből már kiderült, hogy a szerzői hungarikumokra vonatkozó adatgyűjtés területén még sok a tennivaló. Ennek a feladatnak az elvégzése több vonatkozásban is más feltételek mellett történik, mint a nyelvi és a területi kategória esetében. Egyfelől könnyebb ez a munka, mert a könyvtárakban a katalógusokban a szerzők szerint aránylag jó áttekintés áll rendelkezésre, míg a régi, hazai nyomtatványokat legfeljebb a legrégibb, kéziratos leltárkönyvek átnézésével lehet keresni, ahol a nyomtatás helyét és évét sokszor egymás mellett kiemelve tüntetik fel. Másfelől azonban sokkal több és főleg külföldi gyűjteményben őriznek ilyen köteteket. A hazai nyomtatványok példányai ugyanis nem nagyon szóródtak: több mint kilencven százalékukat ma is a Kárpát-medencében őrzik. Ezzel szemben a szerzői hungarikumoknál ez az arány éppen fordított: jó, ha tíz százalékuk lelhető fel ezen a területen. Az ún. „szerzői" kategóriába a legrégebbi századokból nem csupán a nyomtatott művek szorosabb értelembe vett szerzői és társszerzői tartoznak, akik a könyvtári katalógusokban elvben felelhetők, hanem ezek köre lényegesen szélesebb. Vagyis mindenki, aki a mű, vagy annak csak egyetlen önálló része (ajánlás, üdvözlővers stb.) létrejöttében szellemileg közreműködött: ennek írója, fordítója, átdolgozója, sajtó alá rendezője stb. A részletmunkák kikutatása már lényegesen nehezebb feladat, hiszen ezeket a könyvtári címleírások általában nem tüntetik fel. így ezekre vagy a szakirodalom, esetleg a mű más kiadása alapján, és végül, de nem utoljára, a véletlen alapján lehet rábukkanni. A vakszerencse természetesen nem nyújt megfelelő alapot a módszeres anyaggyűjtéshez. A régi hazai szerzők nyomtatásban megjelent munkáinak a könyvtárakban történő felkutatását támogató segédletekre is szükség van. Ehhez jelentős támaszul szolgál a RMK III és annak pótlásaihoz készült és fentebb már említett betűrendes mutató. Kifejezetten az ebbe a kategóriába tartozó régi nyomtatványoknak a könyvtárak katalógusaiból történő kikereséséhez készült 1989-ben a „Régi Magyarországi Szerzők" (RMSZ) c. kötet. Ez a retrospektív magyar nemzeti bibliográfia legrégibb korszakának (a kezdetektől a 18. század végéig) az utóbbi évtizedekben történt megindítása során pontosított szempontok alapján (vö. Magyar Könyvszemle 1978. 303-313) tartalmazza a hazainak (hungarus) minősülő szerzők legfontosabb adatait (név és annak eltérő alakjai, születés hely és év, foglalkozás stb.), amennyiben az illető szellemi közreműködése 1801 előtt készült nyomtatványban kimutatható. A több mint tízezer nevet tartalmazó jegyzék egyelőre meglehetősen fogyatékosan és hibáktól sem mentesen látott napvilágot. Az átdolgozás során be kellett látni, hogy az egyre duzzadó adattömeg igényesebb feldolgozása érdekében szűkíteni kell a feltárandó személyek körét. így a továbbiakban kimaradtak azok, akiknek csak kéziratos munkájuk maradt fenn. Ennek megfelelően módosult a tervezett új kiadvány címe is: „Régi Nyomtatványok Magyarországi 329