AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: A hírlapok, folyóiratok kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

nélkül annyi, mint egy könyvtár katalógus nélkül. A mit e téren egyes szakfolyóiratok produkálnak, a tárgyuk körébe eső folyóiratczikkek közlésével, meg sem közelítheti egy hírlaprepertórium szolgálatait. [...] Váradi Ödön indítványának benyújtása óta ebben a kérdésben mi sem történt."

129 Kőhalmi Béla, a Könyvtári Szemle szerkesztője, a Fővárosi Könyvtár munkatársa, folyóiratának hasábjain, majd önálló kiadványban is elemezte nemzeti bibliográfiánk fogyatékosságait. A retrospektív ciklusok kiegészítésével, valamint a kurrens könyvészet megreformálásával foglalkozva, érdekes módon nem terjedt ki figyelme a kurrens cikkrepertórium hiányára, bár megállapítja azt is, hogy a mai folyóirat-irodalom „egyjelentőségű a könyvirodalommal, mert újabb tudományos vagy gyakorlati eredményekről sokszor csakis innen vehetünk tudomást." A repertóriummal kapcsolatos teendők során azonban inkább retrospektív irányba tekint csak, amikor így fogalmaz: „szélesebb alapon kell folytatni és kiegészíteni a Szinnyei-féle hírlaprepertóriumot, mely 1874-ben, illetőleg 1880-ban lezárult."

130 Gulyás Pálnak, az 1917-ben tett - korábban a sajtóbibliográfiák kapcsán ismertetett - javaslatában, a Magyar Nemzeti Múzeum keretében létesítendő, és az Országos Széchényi Könyvtárral szoros kapcsolatban álló Magyar Bibliográfiai Intézet feladatai között az 5. pont szerint az intézet: „Elkészítené és kinyomtatná a hazai folyóiratok egyetemes repertóriumát". (Mint korábban láthattuk, Gulyás nem tekintette tudományos értékűnek a hírlapok közleményeit.) Az elképzelt intézet által készítendő általános katalógusok egy központi közkönyvtári lelőhelyjegyzéket, a retrospektív nemzeti bibliográfiák kiegészítését, kurrens általános cikkrepertóriumot és a hazai sajtótermékek teljességének kurrens bibliográfiáját eredményezték volna. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa átiratban kérte a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy nyilvánítson véleményt a Gulyás Pál által készített tervről. Amúzeum igazgatójának kérésére a könyvtár véleményét Melich János megbízott igazgató fogalmazta meg. Úgy gondolta, hogy hálával és köszönettel kell fogadni a Tanács átiratát, mivel ez alkalmat nyújt arra, hogy a Országos Széchényi Könyvtár egyrészt ismertethesse legújabb fejlesztéseit, másrészt újra előadhassa a már régóta tervbe vett, és a vallás- és közoktatásügyi miniszternek korábban már beterjesztett fejlesztési terveit, melyek „helyiség-, személyzet- és pénzhiány" miatt eddig nem valósulhattak meg. A kurrens és retrospektív nemzeti bibliográfiai feladatokkal kapcsolatban a következő az álláspontja: „Ezeket a munkálatokat csakis az Orsz. Széchényi-Könyvtár kebelében, a köteles példányok átvételére rendezett helyiség kibővítésével kapcsolatban lehet megoldani. A Könyvtár keretén kívül, [...] ezt sem hivatali (technikai, hatásköri), sem tudományi tekintetben jól megoldani nem lehet".

131 A véleményes javaslat csak a Tanács átiratának tartalmi összefoglalásában tesz említést a folyóiratcikkek tudományos repertóriumának megszerkesztéséről. Azzal az állásfoglalással azonban, hogy a magyarországi és magyar szerzőktől származó szellemi termékek tudományos bibliográfiájának elkészítésére csakis az Országos Széchényi Könyvtár keretén belül megvalósuló szervezet alkalmas, a könyvtár vezetése hitet tett a mellett, hogy a nemzeti általános bibliográfia szerkesztése (benne a kurrens sajtóbibliográfiával és a cikkrepertóriummal) kizárólag a nemzeti könyvtár feladatköre lehet. 288