AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: A hírlapok, folyóiratok kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

végeztetni. A költséges vállalkozás megjelentetéséhez az Akadémiának lenne csak megfelelő „erkölcsi súlya és tekintélye", valamint anyagi eszköze, ezért Váradi azt indítványozta, hogy a „nagytekintetű" testület adassa ki minden évben az előző év hírlapanyagát „kimerítően" feldolgozó repertóriumot.

124 A Benedek Elek által szerkesztett Magyar Kritika - leközölve az „igen talpraesett indítványt", a következőket fűzi hozzá: „Természetesen az indítványt ad acta fogják tenni. Mert az Akadémiának - szegénynek - nincs pénze."

125 Benedek Eleknek igaza volt. Esztegár László, a Széchényi Könyvtár segédőre 1901-ben, a Magyar Könyvszemlé-ben lehangoltságának adott kifejezést: „Talán soha sem beszéltünk annyit a bibliográfia fontosságáról, mint az utóbbi években. Ismerjük a külföldi mozgalmakat is. S még sem történik semmi, hogy kellően működő gépezet jöjjön létre, mely évről-évre létrehozza sajtó-termelésünk pontos bibliográfiáját." Ez a gépezet, a már évekkel korábban elképzelt magyar bibliográfiai intézet volna, melyben meg lehetne oldani - egyéb fontos bibliográfiai feladatok mellett - „a hírlapok repertóriumának problémáját is. [...] Végre is a bibliográfia a nemzeti kulturmunka egyik legnevezetesebb részének tükre, beszámolója."

126 Esztegárhoz hasonló nézeteket vallott 1903-ban Gyalui Farkas is, aki a kolozsvári egyetemen a könyvtári tudományok magántanára volt: „Nem szabad már tovább késnie a hazai folyóiratok és lapok rendszeres, hetenként, vagy legalább havonként megjelenő bőséges repertóriumának [...]" A retrospektív, illetve a kurrens nemzeti bibliográfiák folyamatos szerkesztésére véleménye szerint is „egy létesítendő magyar bibliográfiai intézet" lenne a legalkalmasabb.

127 Gulyás Pál, még az Országos Széchényi Könyvtár őreként - kifejtve egy magyar tudományos könyvészet eszméjét - 1912-ben így vélekedett a bibliográfiáról: „Nélküle a legkiválóbb elme, a legélesebb szemű megfigyelő is ép oly tehetetlen, mint az iránytűjétől megfosztott hajós a nyílt tengeren: egyetlen biztos lépést sem tehet s ha mégis tovább merészkedik, soha nem tudja, hogy előre halad-e, vagy pedig járt úton hánykolódik." Megállapítja, hogy híjával vagyunk az „évi tudományos könyvtermés és folyóiratcikkek egyetemét feldolgozó kurrens bibliográfiának". Az általa javasolt kurrens magyar tudományos könyvészet gyűjtőkörébe a folyóiratokban megjelent eredeti tudományos cikkek bibliográfiai feldolgozását is beleértette, mellőzendőnek szánta azonban a napilapok és a nem tudományos jellegű hetilapok ismeretterjesztő tárcáit. A cédulaformában megvalósítandó szolgáltatás munka-menetét hollandiai minta nyomán ismerteti, példát hozva többek között a folyóiratcikkek címleírására. Úgy gondolta, hogy tervének megvalósítására „elsősorban aM. N. Múzeum Országos Széchényi Könyvtára volna hivatott".

128 A kurrens hírlap-repertórium hiányának felpanaszolása történt meg több oldalról is a következő évben a könyvtári szaksajtóban. A könyvkereskedők lapja, a Corvina hasábjain a kurrens könyvészet lehetséges reformjával kapcsolatban 1913 júniusában kialakult vitához szólt hozzá a Könyvtári Szemlé-ben a Bibliográfus álnevű szerző. Kitért a kurrens hírlap-repertórium kérdésére is: „Id. Szinnyey [sic!] József hírlaprepertóriuma [...] régen megrekedt s azóta haszontalan massza a Múzeum hírlapkönyvtárában felhalmozott hírlapanyag. Egy hírlapkönyvtár repertórium 287