AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Szervezet, igazgatás és személyzet a Széchényi Könyvtárban 1867-1875

hangsúlyozta; „részemről minden innen kikövetkeztethető jogcsorbulás elleni óvás mellett.. ."

22 Az egyszerűnek éppen nem nevezhető eljárás a következő volt: Mátray Gábor több folyamodó közül kiválasztotta a legalkalmasabbat, Pulszky Ferenc ezt írásban terjesztette Széchényi Pál elé, aki válaszában megtette az illetőre vonatkozó személyi jelölést. Ezt most már Pulszky felterjeszthette a Minisztériumba s a miniszter a jelöltet kinevezte. Akinevezésről a Múzeum hivatalosan értesítette a Széchényicsaládot, így zajlott le ez egy egyszerű könyvtári szolga esetében, de így volt néhány évvel később a könyvtárvezetés utódlásának valóban lényegi kérdésében is. Az alapítólevél értelmében a jelölés joga a Széchényi-családnak azt a tagját illette, aki a legmagasabb közjogi funkciót éppen betölti, vagy betöltötte. Széchényi Ferenc ezzel a család azon tagjainak előjogát kívánta biztosítani, akik a köz, a nemzet javára a legtöbbet nyújtották. Ez az elképzelés azonban, párhuzamosan az arisztokráciának a hivatali életből való fokozatos visszavonulásával, a nem arisztokrata - de általában nemesi - származású értelmiség előretörésével, már nem volt tartható. Bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy a családban kialakult az a gyakorlat, miszerint e jog a család szeniorát, azaz legidősebb tagját illette meg, ez időben Széchényi Ferenc három fia közül a még egyedül életben lévő, konzervatív szellemű Széchényi Pált (1789-1871). Maár Péter Pál utódául Széchényi Pál Fábry Nándor soproni írnokot jelölte, a kinevezés meg is történt, Fábry Nándor azonban állásáról leköszönt, még mielőtt azt gyakorlatilag elfoglalta volna.

23 Ekkor az állásra 1869. március l-jén Décsy István (7-1871) könyvkötő segédet nevezték ki, aki 1865-től szolgai állást töltött be a könyvtárnál, s külön díjazásért könyvkötői munkát is végzett.

24 Ez nyilán valóban átmeneti, vagy talán emberbaráti intézkedés volt: a már ekkor betegeskedő Décsy bizonyára nem volt már fizikai munkára alkalmas. 1871-ben bekövetkezett halála után az addigi írnoki állást könyvtári segédi státussá minősítették át s arra érdemes személyt, Tipray Tivadart (1846-1880) nevezték ki.

25 Tipray Tivadar egyetemi tanulmányai befejeztével 1869-től mint napidíjas vett részt a Széchényi Könyvtár rendezési munkáiban. Már ekkor kitűnt felkészültségével, szorgalmával és pontosságával. Az évek során kiváló könyvtáros szakemberré vált Tipray fiatalon, 35 éves korában hunyt el. A Magyar Könyvszemle 1880-ban így méltatta: „...a könyvtani és a könyvtárismereti irodalomban oly tájékozottságra tett szert, hogy e téren méltán a szakférfiak közé számítottuk. Könyvtárnok volt testestől-lelkestől... alapos készültség, szigorú kötelességérzet s példás szolgálatkészség jellemzé, s működésében össze tudta egyeztetni a könyvtár érdekeit a közönség érdekeivel." A Magyar Könyvszemle irodalmi rovatát ő vezette, bibliográfiai munkásságának is a folyóirat adott helyt. A könyvtári státusok eggyel való növelésére 1871 szeptemberében került sor, amikor Eötvös Lajost (1848-1872) könyvtársegéddé nevezték ki. Eötvös Lajos ekkor már két éve állt a könyvtár szolgálatában. Eötvös József határozott intézkedésére, Mátray Gábor tiltakozása ellenére alkalmazták 1869. július l-jétől díjnoki minőségben egy számfeletti írnoki állásra. Mivel Mátray nem fogadta el munkatársául, Barna Ferdinánd mellé osztották be. Mátray azzal érvelt, hogy nem várható el rendszeres 239