AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Szervezet, igazgatás és személyzet a Széchényi Könyvtárban 1867-1875

könyvtári jelenlét és munka attól, aki egyidejűleg teológiai tanulmányokat folytat s ugyanakkor fél évig még önkéntes katonaidejét is tölti.

26 Ilyen látszatsegítségből Mátray nem kért, pedig elutasítása a fiatal nemzedék egyik legtehetségesebbjének szólt. A már előzőleg Kolozsvárott, Szabó Károly mellett, majd Pesten, a Ráday-könyvtárban könyvtárosi és bibliográfusi felkészültséget szerzett ifjú jelentős irodalomtörténetijártasággal rendelkezett és rendszeresen publikált. 1869-től a Széchényi Könyvtár anyagából is számos tudományos közleménye jelent meg. Lehetséges, hogy Eötvös Lajosból sohasem lett volna a könyvtárosi rutinmunkát végzők s a mindig mások szolgálatára készségesen állók mintaképe, de bizonyos, hogy 24 évesen bekövetkezett halála a Széchényi Könyvtárat egy leendő kiváló tudós-munkatárstól fosztotta meg.

27 A megüresedett állást 1872. május 16-án Major Lajossal (1836-1898) töltötték be, aki előzőleg a könyvtárrendezésnél Barna Ferdinánd mellett mint napidíjas dolgozott. Kinevezésétől Major Lajos 26 éven keresztül volt a könyvtár egyik legbuzgóbb munkatársa, akiben nemcsak kollégái, hanem a könyvtár látogatói is „a könyvtárnoki munkásság megszemélyesítőjét látták". A Magyar Könyvszemlé-ben könyvtártani témájú cikke jelent meg. Szerényebb képességű volt, őt nem sorolhatjuk a Széchényi Könyvtár tudós munkatársai közé.

28 Nehéz helyzetük volt a könyvtári szolgáknak. Munkakörükhöz nemcsak a takarítás és a fűtés, hanem az olvasótermi kiszolgálás, a raktári rend fenntartása, az állomány lebélyegzése, a hírlapok rendezése, sőt a kézbesítés is hozzátartozott. Kötelességük volt a teljes állomány portalanítása a könyvtár zárva tartásának idején. Csekély bérüket (1870-ben évi 300 Ft és 60 Ft szálláspénz) igyekeztek egyéb tevékenységgel, pl. könyvkötéssel kiegészíteni. Miután a könyvtárnak is hasznos volt, szívesen választottak könyvkötő segédet a szolgai állásra, így pl. 1866-tól Décsy Istvánt, 1870-től Szurmay Sándort. 1867-ben két szolgai állással rendelkezett a könyvtár (Molnár Viktor, Décsy István), 1873-ban már hárman teljesítettek szolgálatot (Mosonyi Antal, Szurmay Sándor, Fischer József). Miután a könyvtárrendezési munkák sok anyagmozgatással jártak együtt, a szolgák többnyire oda voltak kirendelve s Mátraynak hosszabb időn át egyetlen szolgával kellett az olvasók ellátását biztosítania. 1871-ben Mátray beadvánnyal fordult Pulszky Ferenchez s ebben 100 Ft fizetésemelést kért Szurmay Sándor részére azzal az indoklással, hogy Szurmay szabadidejének rovására is kénytelen hivatali teendőinek ellátásával foglalkozni, jóllehet az alatt könyvkötéssel pénzt is kereshetne.

29 Kárpótlásul Mátray méltányosnak tartott volna egy fizetéskiegészítést, nem így azonban a minisztérium. A VKM válasza értelemben egy tisztviselő vagy szolga csak abban az esetben kaphat jutalmat, ha idejét és erejét a méltányos mértéken túl veszik igénybe, de ez csak elvégzett munkáért, utólag adható. Rendszeres fizetéskiegészítésről tehát szó sem lehet, annál kevésbé, mert az 1870. november 25-én kelt 23.432 sz. rendelettel helybenhagyott utasítás 8. paragrafusa szerint a szolgák a rájuk bízott munkát hivatali időn kívül is végezni tartoznak. A nevezett szolgát tehát „szigorúan kötelezze mindazon teendők végzésére, melyek egy állandóan alkalmazott és kellőleg dijazott szolgától méltányosan követelhetők." Ez gyakorlatilag azt jelentette, 240