AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Szervezet, igazgatás és személyzet a Széchényi Könyvtárban 1867-1875

Szervezet, igazgatás és személyzet a Széchényi Könyvtárban 1867-1875 SOMKUTI GABRIELLA AZ ÚJ FŐHATÓSÁG. ALAPÍTVÁNYI INTÉZMÉNYBŐL ÁLLAMI INTÉZMÉNY 1867 elején, a második magyar felelős minisztérium megalakulásával a Magyar Nemzeti Múzeum, mint kulturális célú alapítvány, a vallás- és közoktatásügyi miniszter irányítása alá került. Az új miniszter, Eötvös József 1867. március 16-án kelt levelében értesítette a Múzeum igazgatóságát, hogy a minisztérium március 10-én megkezdte működését s a jövőben a főhatósági jogokat ő, ill. a vezetése alatt álló minisztérium fogja gyakorolni.

1 A Magyar Nemzeti Múzeum mindeddig - mai szóhasználattal élve - „alapítványi intézmény" volt, melyet a magyar rendi országgyűlés az 1808. évi VIII. törvénycikkel hívott életre. Ekkor került az 1802-ben Széchényi Ferenc által alapított s azóta önálló intézményként működő Széchényi Könyvtár a Nemzeti Múzeum szervezeti keretébe.

2 A Magyar Nemzeti Múzeum anyagi alapját az ún. Nemzeti Múzeumi Alap képezte, amely már 1867-et megelőzően sem volt elegendő az intézmény fenntartására, így a Múzeum időről-időre rendkívüli államsegélyre szorult. Az új minisztériumra várt tehát a feladat, hogy a rendszeres állami ellátás feltételeit megteremtse s ezáltal a Múzeumnak, mint elsőrendűen fontos nemzeti intézménynek a kor színvonalán álló tudományos intézetté való fejlődését elősegítse. A feladat egyik része tehát pénzügyi volt: az intézmény fenntartására, ill. fejlesztésére az állami költségvetésből kellett biztosítani azt, amire az alapítványi jövedelemből már nem futotta. Ennek megfelelően az 1868. évi állami költségvetésben a Széchényi Könyvtár a VKM kiadásai között már külön tételként is szerepelt: a kormányzat 10 000 forintot irányzott elő „A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának kiegészítése, rendezése és felállítása céljábóli felszerelésére."

3 Az 1869. évi költségvetésbe ismét 10 000 forintot vettek fel: ugyanezen céllal és további 12 000 forintot az egész Múzeum részére. A fordulat 1870-től következett be: ettől az évtől kezdve a kulturális célú alapítványok kiadásai és bevételei már szervesen beépültek a művelődésügyi tárca pénzügyi keretébe. Befejeződött tehát az a folyamat, amelyet Farkas László tanulmányában találóan a Nemzeti Múzeum „államosításának" nevezett. 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeumra az állami költségvetés - a később megszavazott póthitelekkel együtt - 119 053 forintot költött, amihez még a Múzeum saját bevételeiből 26 690 forint járult. A két összeg összehasonlításából kitűnik, hogy az állam ekkor már az egykori Múzeumi Alapjövedelmének több mint négy227