AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Batári Gyula: Kozocsa Sándor

KOZOCSA SÁNDOR (1904-1991) Kozocsa Sándor egyike volt az Országos Széchényi Könyvtár azon jelentős munkatársainak, akiknek a neve országosan, de a határokon kívül is ismertté vált. Vele kapcsolatban azért kell ezt a körülményt hangsúlyozni, mert ezt ő lényegében a munkahelyével kapcsolatos működésével szerezte. Ugyanis sok itt dolgozó irodalmi, történelmi, nyelvészeti vagy más jellegű tevékenységgel jutott hírnévhez. Hiszen túlzás nélkül mondhatjuk ki, hogy nincs hazánkban könyvtáros, bibliográfus, irodalomtörténész, könyvgyűjtő és könyvkedvelő ember, aki ne ismerné dr. Kozocsa Sándor nevét és legjelentősebb alkotásait, az úgynevezett „Kozocsákat" - ahogy szakmai körökben emlegetik nélkülözhetetlen munkaeszközzé vált bibliográfiáit. Egyébként az OSZK-ban mintegy negyven esztendeig dolgozó munkatársunk, közel harminc éve, 1964-ben vonult nyugállományba. Meg kell említeni, hogy irodalomtörténeti, irodalomkritikai, szépírói, oktatási és lapszerkesztési területen is jelentőset alkotott. Mostani írásunknak az a sajnálatos*oka, hogy Kozocsa Sándor 1991. június 6-án csendben elhunyt. Kozocsa Sándor 1904. szeptember 25-én született az erdélyi Diszőszentmártonban. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Státus-gimnáziumban kezdte, majd Konsza Samu tanítványaként a szászvárosi református Kuún Kocsárd kollégiumba került. 1920-ban szüleivel együtt áttelepült Erdélyből Budapestre, ezután a Tavaszmező utcai gimnáziumba járt, és ott is érettségizett. Saját vallomása szerint ötödikes korában, a Szondy két apródja című Arany János 57