AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Wix Györgyné: Kelecsényi Gábor 1919-1991

kássággal foglalkozna rabságban? Egyébként nem is lenne érdektelen az egész magyar irodalmat ebben a keresztmetszetben megvizsgálni: milyen művek születtek börtönben, fogságban, bujdosásban, száműzetésben, koncentrációs táborban? Elkezdhetné a sort az az Igen szép ének, amelyet Palatics György szerzett 1570-ben a budai Csonka-toronyban, és hány név sorakozhatna egészen Radnóti Miklósig..."

5 Voltaképpen a szó szoros értelmében is „kis bátor" mondatok voltak ezek, mert Radnóti Miklós után is sok-sok, akkor még kiadatlan mű született ez idő tájt „rabságban". Mindjárt Kelecsényi Ákos nevét is ideírhatnánk; andornaktályai „száműzetésében" ő is írt, egy csillagászati munkát, amelynek - mint Handlery említi - A csillagnéző ember címet adta. A kézirat - úgy tudom - elkészült, de nem jelent meg, ami az akkori időket és Kelecsényinek a Galileikérdésről alkotott és sokszor kifejtett, valamint a Vigiliá-ban megjelentetett véleményét, a napi politika, a történelem és társadalomtudomány összefüggéseit új megvilágításba helyező tanulmányait ismerve, nem meglepő. Az elmúlt negyven év nem adhatott lehetőséget egy hosszabb lélegzetű olyan munka megjelentetésére, amely a teológia, a filozófia, a szellemtörténet ideavilága és a társadalomtudományok konkrét tárgyszerűsége összefüggéseit keresi, összeolvasztását kísérli meg, s amely ugyanakkor közérthetően fogalmaz. Ráadásul még a Cs. Szabó László és Márai Sándor-féle esszéstílus legjobb hagyományait folytatja ilyesféleképpen: „A görög csoda a gondolkodás biztos bázisának lerakása. Ők verték a cölöpöket a gondolat Rialtóján, amelyekre azután zegzugosán felépült az európai kultúra, úgy, ahogyan régi palotákon látjuk: minden kor adott hozzá valamit, megtartott és lebontott..."

6 írásainak bibliográfiája mutatja, milyen széles körű humán és természettudományos ismeretek birtokában volt. S ha a címek elolvasásánál mélyebbre tekintünk, az egyes írások sorai közé, újra meg újra elámulhatunk azon az irdatlan mennyiségű ismeretanyagon, amit a feltárt összefüggésekben, hasonlatokban, mintegy mellékesen, megemlít. Ismeretterjesztő írásaiban nem úgy tölti ki ismereteink hézagait, mint egy tanár, hanem teljesen újszerű meglátásokkal, elgondolkoztató kérdésfeltevésekből kiindulva. A példákat a tőle sokszor emlegetett Galilei-kérdés hátterére, a skolasztikus gondolkodás tudományos vívmányaira vonatkozó írásaiból hozzuk, amelyekben meg tudott győzni arról, hogy a középkor nem is volt sötét, rá tudott venni arra, hogy elgondoljuk, a reneszánsz individualizmusa indította el azt a folyamatot, amely a eretnekégetés és boszorkányüldözés katolikus és protestáns máglyáihoz vezetett. „Nevethetünk egy kérdés feltevésén, hogy hány angyal fér el egy tű hegyén; de csak tisztelettel tekinthetünk rá, ha ebben az emberi szellem első erőfeszítéseit vesszük észre a tér kategóriájától való szabadulásra."

7 „A középkori egyetemesség felszámolásával a reneszánsz individualizmusában az emberiség olyan erőket szabadított fel, amelyek nála erősebbeknek bizonyultak. Mikor aztán látta, hogy ennek következtében a vallás, az állam, a társadalom és a tudományosság összefonódó, szolid középkori alapjai veszedel38