AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)
Wix Györgyné: Kelecsényi Gábor 1919-1991
mesén meginogtak, a visszavonulás sikertelen kísérletében kapkodni kezdett, és az éjszaka rémei között a legnagyobb erőszakkal próbált világosságot teremteni: máglyákkal." 8 Mégis, amikor fájó szívvel nekrológot írunk Kelecsényi Gáborról, megemlékezve a kiváló könyvtárosról, az elhivatott pedagógusról, a nagytudású és jótollú tanulmányíróról, nem hagyhatjuk említés nélkül mindannyiunk derűs, aranyos humorú (néha éles nyelvű) beszélgetőtársát, a szürke szolgálati perceket felderítő kollégáját sem. A Gyarapítási osztályon az őt körülvevő ifjú lánykák, tanítványai, egy időben, betűrendbe szedve, regiszteres füzetbe jegyezték fel mondásait, amelyeket nyelvi humor, a dolgok fonákjának meglátása jellemzett. (Az afganisztáni helyzet ellentmondásos. Mivel ellentmond annak, amit a Népszabadság ír. - Isten ujjai lassan malmoznak. - Akkor tud az ember elfogulatlanul hozzászólni valamihez, ha nem tudja miről van szó.) Egy papi anekdotagyűjtemény előszó helyetti formás tanulmányában így ír a humorról: „Ha filozófiai oldalról közelítjük meg a kérdést, Aquinoi Szent Tamás megállapítására hivatkozhatunk, amely szerint a nevetés a lélek tüsszentése. Márpedig a filozófiával ölelkező középkori természettudomány úgy tudta, hogy a tüsszentés, akárcsak a köhögés vagy krákogás - a késői latinságban mind ,tussis' - egyaránt az egészségre ártalmas nedveket távolítja el a testből... A nevetés a lélek tüsszentése, tehát a lélek egészségének ,reparálására' szolgál..." 9 A humorról írott kis esszé vége felé pedig a jó Isten humoráról szól imígyen. „Az egyetlen hatósági - hála néki, hogy mindenhatósági személy, aki előtt sokkal többek vagyunk, mint pusztán tizenegy jegyű személyi szám személytelenségébe rejtett adat. Szeretett gyermekeiként kezel bennünket, akiknek huncutságain az édesapa szerető humorával el-el tud mosolyodni... Csak egyre vigyázzunk. Ne essünk bele a nyelvi csapdába, és sohase tévesszük össze az örömöt a kárörömmel. A szelíd élcelődést pedig a gúnyolódással." 10 Ezekben a humorra vonatkozó mondatokban minden megcsillan valahol, ami Kelecsényi Gáborra jellemző volt: az emberszeretet, a tudás bősége és az ismeretek másokkal való megosztásának kényszere, csiszolt és egyszersmind közérthető kifejezésmód, meleg humor, humánus derű. Mégis, élete utolsó éveiben sokat szorongott, feltehetően az öregedés tüneteinek jelentkezése miatt. Nem volt egészséges, bár „Erzsébet főnővér" - ahogy a feleségét emlegette - féltő gonddal vigyázott rá. Apróságokon is rendkívüli módon izgatta magát. A kiállítások, amelyeknél ötletadó és a különleges összefüggések bemutatására vonatkozó részek megtervezője volt, egy idő után annyira aggasztották, nyomasztották, hogy a Szent István kiállítás után továbbiakban való közreműködésre nem vállalkozott, bár a kiállítási katalógusok, mappák pár oldalon is sokat mondó előszavait továbbra is ő írta. (Forgatókönyvet is fogalmazott az OSZK bemutatását célzó filmhez.) A halála előtti utolsó hónapokban pedig az izgatta, hogy egyre-másra szűntek meg azok a folyóiratok, amelyek korábban cikkekért ostromolták. A Múltunk neves könyvgyüjtői-ről írott remek könyvének második kötete is - úgy tűnt - hiába vár megjelenésre. 39
