AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában

za kezét, össze is zárja, s így marad mindaddig, amíg a bűnös lélek el nem megy. Éppen ezért a bűnösök ezt elkerülendő már korábban megbánják vétküket, vagy ha elvetemültek, meghalnak még mielőtt a szent elé kerülnének. Az ünnep eltelte után a tó vize ismét megemelkedik. A másik leírás, Odo apát levele, egy meg nem nevezett indiai érsekről szól.

26 Lényegesen rövidebb, nem tartalmazza a patriarcha városának a leírását, s lényegében Szent Tamás csodájára szorítkozik. Szövege több helyen is eltér a De adventii-tól, így egészen más az érsek Rómába jövetelének az oka. Odo szerint az érsek bizánci követekkel érkezett Rómába, s nem a pápaiakkal, mint az anonym szerzőnél. Ebben a palliumért ment eredetileg a bizánci császárhoz, ami teljesen nyilvánvalóan a keleti egyháztól való függésre utal, Odónál viszont világi szempont szerepel: a politikai kapcsolatokat megerősítendő egy herceget kért hazája számára. Kapott is egyet, de útban hazafelé a bizánci herceg meghalt, s ugyanez megismétlődött egy második herceggel is. Az érsek megint visszatért Bizáncba, de a császár megrémülve a sorozatos tragédiáktól, újabb herceget már nem küldött a messzi Indiába. A főpap ekkor könnyek között kérte, hogy adjon a császár mellé követeket, hogy Rómába mehessen tanácsért, így jött létre a látogatás, amiről Odo szemtanúként ír az egyébként nem datált levelében. A pápai curián, a püspökök jelenlétében, de a pápa távollétében mondja el az érsek az apostol csodáját. Tamás apostol temploma egy folyó által körülölelt helyen van, a víz itt is leapad a szent ünnepére. Az érsek leemeli fekhelyéről az apostolt, s a főpapi székbe ülteti. A hívek ezután az apostol elé járulnak, és ajándékokat adnak át neki. Ő kinyújtja a kezét, és mindazoktól átveszi, akik hívők, de ha valaki nem az, semmit sem fogad el. A pápa hallomásból értesült a beszámolóról, s maga elé hívatta az érseket, mert attól tartott, hogy tévtanokat hirdet. De az érsek meggyőzte őt, sőt esküt tett az evangéliumokra. A két szöveg leírása alapján ismét felvetődik a kérdés, melyik városba helyezhető Tamás apostolnak a nyughelye és a hozzá fűződő csoda? A De adventu leírása ráillik az indiai Mailapurra, hiszen ott a templom egy hegyen volt, a városon kívül, Edessában viszont a város területén. Mailapur közelében volt egy folyó, Edessán pedig keresztülfolyik a Daisan (Scirtus), s ennek a vízhozama nagyon ingadozó volt, s éppen emiatt építtetett Justinianus császár (527-565) mesterséges vízelvezető árkokat. Az időnként igen veszélyes áradások tavasszal jelentkeztek, Szent Tamás ünnepe pedig október 6-án volt, tehát a száraz időszakban. A későbbi források egyre inkább azt sugallják, hogy az apostolhoz fűződő csodás áldoztatás ill. az ajándékok elfogadásának színhelye Edessa volt. így például a későbbiekben tárgyalandó ún. János pap levél-nek egyik latin újrafordítása, ami egy korábbi latin szöveg francia nyelvű fordítása alapján készült, és számos betoldást tartalmaz, ezek egyike szerint a De adventuból a levélbe átvett áldoztatási jelenetben nem az indiai János patriarcha segédkezik az apostolnak, hanem az észak-szíriai Antiochia patriarchája, aki vi374