AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában

szont az edessai érsek felettese volt.

27 A 12. századi Elisaeus pedig Szent Tamás templomát már egyértelműen egy Edessa közelében levő hegyre helyezte, a 14. századi Johannes de Hese szerint Hulna négy napi útra van a szíriai várostól.

29 A keresztes háborúk idején az arabok is a világ egyik csodájának tartották az edessai katedrálist, és a város is egykor egy igen jelentős erődítés volt, külső és belső fallai. E két fal között a késő római korban egy magasított út vezetett, s nagyon valószínű, hogy ennek a maradványai még a középkorban is láthatók voltak 29 A zarándokok az ősi szokást követve a szent helyeken ajándékokat helyeztek el, s ebből alakulhatott ki az a felfogás, hogy maga a szent fogadja el az adományokat. Az áldoztatás későbbi betoldásként került a legendába, s az is valószínű, hogy a szentélyek leírása is a későbbi századok zarándokainak elbeszélése nyomán keletkezett. Edessa szerepe tehát rendkívül fontos, s az sem elhanyagolandó szempont, hogy a közelében levő Batnae városában a 2-3. század folyamán messze földön híres, évenkénti vásárt tartottak, ahová még a messzi Indiából is érkeztek kereskedők.

30 Az áruk cseréjén kívül a hírek is terjedtek, s így könnyen összekapcsolódhatott az indiai és az edessai szentély, aminek eredményeképpen létrejött az egységes legenda. A téma kutatói egyetértenek abban, hogy valóban érkezhetett Rómába egy ún. indiai patriarcha, de minden valószínűség szerint nem a mai fogalmaink szerinti Indiából, hiszen onnan már azért sem volt ez lehetséges, mert az 1122. évben a tatárok támadásai miatt a külső területeken, Perzsia nagy részén és Közép-Ázsiában megvalósíthatatlan lett volna egy ilyen utazás. így tehát lehetséges, hogy az a bizonyos patriarcha valahonnan Észak-Szíriából, sőt esetleg éppen Edessából érkezett.

31 India földrajzi kiterjedése a kereszténység első századainak geográfusai szerint sokkal nagyobb volt, mint ahogy az ókori ill. a mai földrajztudomány tartja. A keresztény szerzők a közeli és távoli kelet területének nagy részét Indiának nevezték, így Arábiát, Ethiópiát és természetesen a mi fogalmaink szerinti Indiát is.

32 A János pap (presbyter) alakja köré szőtt legenda elterjedésében a legnagyobb szerepet a neki tulajdonított levél játszotta. Az ennek meglétéről szóló első tudósítást Albericus Trium Fontium, 13. századi, cisztercita szerzetes krónikájában olvashatjuk. A Chálons vidék különböző kolostoraiban tevékenykedő szerzetes világkrónikájában az 1165. évre vonatkozóan a következőket írja: „Abban az időben János presbyter, az indiaiak királya, egy sok csodás dologról szóló levelet küldött különböző keresztény királyoknak, különösen pedig Manuelnak, a konstantinápolyi császárnak és Frigyesnek, a rómaiak császárának..." Majd ezután Albericus idézi a levél címzésének kezdetét, ami egyébként csak Manuelt említi.

33 A levél datálatlan, így éppen a címzett, Manuel Komnenosz uralkodásának idejéből lehet kiindulni, vagyis az 1143-1180-ig terjedő évekből. Az viszont biztos, hogy a levél nem íródhatott Freisingi Ottó tudósítása előtt. Albericus történeti munkásságának megítélésében eltérnek a vélemények, éppen Magyaror375