AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

eltávolítására szövetkezik az emberiség. [...] A dolgok természetében rejlik, hogy ily egyetemes feladatok megoldásánál általános lelkesedésre s minden művelt nemzet buzgalmára és érdeklődésére van szükség." ígéri, hogy a saját nemzeti feladataink „kifejtésében" a Magyar Könyvszemle kellő időben ki fogja venni a részét.

84 A nemzeti feladatra való utalás Esztegár cikkének a végén célzás volt arra, hogy a főváros tudományos köreiben, éppen a brüsszeli nemzetközi vállalkozásból merítve az ötletet, szervezkedés indult meg egy olyan tudományos társaság létesítésére, mely elsősorban a hazai nemzeti bibliográfia tudományos alapokon történő elkészítését szorgalmazná. A Nemzetközi Bibliográfiai Intézet képviseletében Henri Lafontaine 1896 telén látogatott Budapestre, s tárgyalt a társaság megalakításán tevékenykedő gróf Teleki Sándor országgyűlési képviselővel, Fejérpataky Lászlóval, a múzeumi könyvtár vezetőjével és Schönherr Gyulával, a Könyvszemle szerkesztőjével. A megbeszéléseken részt vett Mandelló Gyula egyetemi magántanár, a brüsszeli kezdeményezés lelkes híve is. (Korábban ő hívta fel Ötlet figyelmét Dewey tizedes rendszerére.)

85 A látogatásnak is része lehetett abban, hogy Paul Ötlet, a Nemzetközi Bibliográfiai Intézet főtitkára, 1897. június 30-án kelt levelében mint a Nemzetközi Bibliográfiai Intézet Magyarországi Bizottsága elnökét, illetve titkárát hívta meg gróf Teleki Sándort és Schönherr Gyulát a brüsszeli második nemzetközi konferenciára.

86 A konferenciára a Széchényi Könyvtár is meghívást kapott. A könyvtár vezetője, Fejérpataky László július 1-én, a meghívással kapcsolatban készített előterjesztésében Szalay Imre múzeum-igazgató számára felvázolja a brüsszeli kezdeményezés lényegét, majd megállapítja, hogy e „nagy mozgalomban, melyet e nagyszerű terv okozott, hazánknak eddig vajmi csekély része volt." Beszámol arról, hogy Lafontaine-en kívül az intézet bécsi titkárságának vezetője, Kari Junker is ellátogatott a Széchényi Könyvtárba, „mely hívatva van Magyarországon ez irányban a vezető szerepét vinni." Elérkezettnek látja az időt arra, hogy e mozgalom erkölcsi támogatásán túl a támogatás tettekben is megnyilvánuljon: „a szélesebb körű actio a jelen év őszén fog megindulni, mikor a társadalmat, könyvtárakat, könyvkedvelőket, könyvkiadókat közreműködésre egy, a brüsseli központtal összeköttetésben álló bibliographiai társaság létesítésére fogjuk felhívni." Gondoskodni fog arról, hogy működésében az intézmény vezető szerepe megmaradjon. „E társaság feladata lesz Magyarország teljes bibliographiáját, a hírlapok és folyóiratok czikkeit is beleértve, egységes rendszer szerint feldolgozni és beleilleszteni a brüsszeli központ által tervezett és évek óta serényen előrevitt nagy alkotásba." Az ügy érdekében Fejérpataky arra kéri Szalayt, hogy a minisztérium - a múzeumi költségkeret kimerülése miatt 300 forintnyi úti segéllyel tegye lehetővé azt, hogy a második nemzetközi bibliográfiai konferencián az intézményt Esztegár László képviselhesse, „a ki képzettségével, fogékonyságával és tárgyszeretetével garantiát nyújt arra, hogy az ott elsajátított ismereteknek buzgó hirdetője, a létesítendő nagy vállalat szorgalmas munkatársa lesz."

87 241