AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

Jankovich tanulmányát is figyelembe vette, amikor a Széchényi Könyvtár létszámemelésére tett javaslatát azzal indokolta, hogy „az évi átlagos 10-12 000 db gyarapodásának feldolgozása, a külföldi irodalom figyelemmel kísérése, magyar vonatkozású könyvek felkutatása, a lajstromozás s a hézagpótlás a legnagyobb erőfeszítés mellett is annyira hátramarad, hogy jelenleg is a nyomtatványoknak nagy tömege vár még feldolgozásra".

79 Létszám hiányában nemhogy egy kurrens bibliográfiai szolgáltatás beindítására nem lehetett gondolni a könyvek vonatkozásában, hanem a az új szerzemények feldolgozásakor keletkezett elmaradás bepótlása is kezdett reménytelenné válni. A 1893 szeptemberétől 1894 szeptemberéig a könyvgyarapodás közel egyharmadáról,

80 az 1894. szeptember 1-től 1895. december 31-ig tartó időszak gyarapodásának kevesebb mint a feléről,

81 az 1896. évinek szintén a felénél kevesebbről készült csak címleírás.

82 Számszerűen ez azt jelenti, hogy az említett időszakban beérkezett összesen 34 036 db könyvből (melyből 14 148 volt a kötelespéldány) 17 155 darabnak a címleírására nem került sor, annak ellenére, hogy más osztályok tisztviselői alkalmanként besegítettek a feldolgozás folyamatába. Kísérlet egy magyar bibliográfiai társaság létrehozására A Magyar Könyvszemlé-ben, 1896-ban, a Széchényi Könyvtár fiatal tisztviselője, Esztegár László

83 ismertette az 1895. szeptember 2-a és 4-e között megtartott brüsszeli nemzetközi bibliográfiai kongresszust, amelyen Paul Ötlet és Henri Lafontaine kezdeményezésére elhatározták egy egyetemes általános repertóriumnak, nemzetközi /államok közötti/ összefogással, katalóguscédulák által történő szerkesztését a Dewey-féle tizedes osztályozási rendszer alapján. Alapszabálya nyomán bemutatta a repertórium létesítése érdekében, brüsszeli székhellyel létrejött Institut Internationale de Bibliografie-t (Nemzetközi Bibliográfiai Intézetet), valamint irodáját az ugyanott állami hivatalként működő Office International de Bibliografie-t, továbbá tájékoztatta az olvasót a tizedes osztályozás lényegéről. Esztegár pozitívan értékeli az eszmét: „Van valami lélekemelő abban, hogy épen a nemzeti öntudat erőteljes fejlődése idején a Szellemvilág Sorompóinak Esztegár László (1870-1905) 240