AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

használta ki saját lehetőségeit; miközben a hungarikumok (nyelvi, területi, személyi és tartalmi) teljes körét átfogva a korszak könyv-, térkép- és zeneműkiadványainak teljességre törekvő, pontos alapregisztrációját igyekezett nyújtani, nem törekedett azok többszempontú feltárására, megelégedett a dokumentumoknak tematikájuk, valamint nyelvük szerinti éves statisztikai számbavételével. Megszűntetésében több tényező játszott közre: a folyóirat megjelentetésének akadozása; a könyvtár elégtelen anyagi és személyi ellátottsága; az érdemben való fellépés lehetőségének hiánya a kötelepéldány-szolgáltatást elmulasztó nyomdákkal szemben. Az újrainduló Magyar Könyv-Szemle-ben tett ígéretét - a hazai kurrens könyvészeti rovat más alakban történő közzétételét - a Széchényi Könyvtár, a dualizmus időszakában nem volt képes megvalósítani. A Corvina és a Magyar Könyvészet Az évek óta megjelenő, sokkal nagyobb teljességet fölmutató, „könyvárusi kezekhez való" jegyzékek említésekor Fejérpataky csakis a Magyar Könyvkereskedők Egyletének közlönyére, a Corvina című szaklapra, valamint annak Magyar Könyvészet című éves kumulációjára gondolhatott. A kezdetben hetenként, majd 1881 májusától havonta három alkalommal megjelenő Corvina az 1878. szeptember 5-én megjelenő első számtól kezdve Újonnan megjelent könyvek című rovatában, a kiadók betűrendjében rendszeresen közzétette a hazai könyvkereskedők által kiadott, vagy bizományban árusított (és a Corviná-nak bejelentett) magyar vagy idegen nyelvű újdonságokat, ugyanakkor törekedett a nyomdák illetve a szerzők saját kiadásában megjelenő művek regisztrálására is. Egyes időszakokban az Újonnan megjelent zeneművek című rovat is jelentkezett a könyvek mellett. Nem kívánt a hazai kiadványtermés teljes körű bibliográfiája lenni, csakis könyvkereskedői szempontból figyelemre méltatható irodalom közzétételére vállalkozott. Ezen a területen viszont igyekezett a lehető legnagyobb áttekintést biztosítani a lapra előfizető könyvkiadói és -kereskedői körnek. A lap szerkesztője,

59 Aigner Lajos (azonos az 1869-1870 között megjelent Magyar Könyvészet kiadójával és szerkesztőjével) a megfelelő teljesség szempontjából kevésnek érezte azt, hogy az újdonságok rovata kizárólag a kiadók által beküldött művekre támaszkodjék, ezért, hogy a rovat minél hiánytalanabb legyen, „egymás támogatása céljából" egyezséget kötött Fraknói Vilmossal, a Magyar Könyv-Szemle szerkesztőjével.

60 Az egyesület választmányának megbízásából Aigner - részben a Corvina anyagára támaszkodva - megkísérelte feléleszteni a korábbi Magyar Könyvészet című lapját, ismét havi közlönyként, „mely lehetőleg teljesen sorolja fel a hazai (magyar és nem magyar) termékeket, valamint külföldnek hazánkra vonatkozó jelenségeit." Az előfizetésre felhívó, 1878 decemberi tájékoztató kitér arra is, hogy a „célt előmozdítandó szíves volt a nemzeti múzeumi-könyvtár igazgatója megígérni, hogy az oda beküldendő művek jegyzékét közölni fogja velünk."

61 Arra gondolhatunk, hogy Aigner 234