AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

zatlanságokat felmutató konglomerátummal van dolgunk, amelynek összefoglaló neve a Magyar Nemzeti Múzeum s a könyvtár ennek csak egyik - egyre kevésbé fajsúlyos - tagját képezi. Az ekkor még alapítványi jellegű intézménynek Eötvös József által történő „államosítása" és Pulszky Ferenc erőskezű irányítása vezetnek oda, hogy a szervezeti keretek tisztázódnak s ettől kezdve az egyes tárak elkülönítve, több-kevesebb önállósággal végzik egymástól meglehetősen eltérő munkájukat. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium első ízben az 1870-es állami költségvetésbe vett fel olyan tételt, amely kifejezetten a Nemzeti Múzeum könyv- és folyóirat-gyarapodását volt hivatva szolgálni. Ez az összeg már az állami költségvetést terhelte, ekkorra szűnt meg ugyanis a Múzeum alapítványi jellege, pénzforrásait, a Nemzeti Múzeum Alapot ekkor építették be a költségvetésbe. (A Széchényi Lajos-féle alapítvány, mint magán-alapítvány, továbbra is külön maradt.) Az ekkor kiutalt 5000 forint, amelyhez az év során még további 2500 forint póthitel járult, még mindig együttesen tartalmazta a Széchényi Könyvtár és a múzeumi tárak szakkönyvtárainak gyarapítására fordítható öszszeget. 1871-től a keretet 7500 forintra emelték s a költségvetésben mint ún. „rendes kiadás" változatlan maradt 1886 végéig. 1887-től választották szét a Széchényi Könyvtár és a múzeumi tárak kézikönyvtárainak gyarapítására szánt összeget. Annak kimutatása, hogy a 7500 forintos keretből milyen arányban részesült a Széchényi Könyvtár, az 1867-1874 közötti időszakról nem lehetséges, mivel a szerzeményi naplóban a vételárat az esetek többségében nem tüntették fel.

43 Egyes utalásokból azonban arra következtethetünk, hogy a múzeumi tárak kedvezőbb helyzetben voltak, mint a könyvtár s a pénzből esetenként nemcsak a tárak kézikönyvtárait, hanem ezek tárgyi gyűjteményeit is gyarapították.

44 Ezzel szemben tény s ezt az alábbiak is bőven igazolják, hogy a nagyobb könyv- és kéziratgyűjtemények vételi ajánlataira a minisztérium minden esetben előteremtette a szükséges fedezetet a könyvtár részére mint „rendkívüli kiadást". Az állami költségvetésből juttatott rendkívüli dotációval 1869-ben két jelentős vételre került sor. Az elsőt maga Eötvös József intézte: 3000 forintért megvásárolta a könyvtár részére Jászay Pál történetíró (1809-1852) okmánygyűjteményét. Az indíttatás erre a Magyar Tudományos Akadémiától érkezett, ahol a Történeti bizottság ülésén 1868. júl. 6-án Toldy Ferenc ismertette a hagyatékot s javasolta annak megvételét akár az Akadémia, akár a Nemzeti Múzeum Könyvtára részére. A gyűjtemény 950 lap kéziratos másolatot tartalmazott, melyeket az elhunyt tudós bécsi állami és hazai magán levéltárakból gyűjtött.

45 A másik vétel révén Érdy Jánosnak, a Régiségtár nyugalomba vonuló őrének régészeti szakkönyvei a Régiségtár kézikönyvtárát gazdagították.

46 1870-től megélénkült a vétel: 10-12 alkalommal, de pl. 1873-ban 22 esetben vásároltak. (Itt és a következőkben mindig a Széchényi Lajos-féle alapítványon kívüli vételekről van szó.) Nyilvánvaló az összefüggés a rendszeresen biztosított évi állami kerettel és Pulszky Ferenc aktív vételi politikájával. A minisztérium is 190