AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

ajándékozási kedvnek mind a magánosok, mind az újonnan létrejött intézmények és testületek körében. Kisebb, bár nem elhanyagolható szerepe volt a gyarapodásban az állami juttatásnak. A KÖTELESPÉLDÁNY-SZOLGÁLTATÁS ÚJ ALAPOKRA HELYEZÉSE A hazai nyomtatványokkal való gyarapodás alapját a nyomdák kötelespéldány szolgáltatása volt hivatva biztosítani. Ismeretes, hogy e rendszer a könyvtár előző, 1802-1867 közé eső korszakában sem működött zökkenőmentesen s ez a továbbiakban sem változott lényegesen.

5 Az alkotmányos korszak helyreálltával - egy hónappal az Andrássy-kormány hivatalba lépése után - a belügyi és az igazságügyi miniszterek március 17-én kelt együttes rendelete újra hatályba léptette az 1848-as sajtótörvényt, az 1848. XVIII. törvénycikket.

6 Ennek 40. paragrafusa kimondta, hogy a nyomdatulajdonosok kötelesek kiadványaikból - mind a szöveges, mind a képes nyomtatványokból - két példányt a helybeli hatóságnak beszolgáltatni. Az egyik példány a hatóságot, a másik - bekötve - a Nemzeti Múzeumot illette. E törvény 1849 nyarán megjelent végrehajtási utasítása további részletes intézkedéseket is tartalmazott, sőt egy pontban változást is hozott. E szerint a Múzeumot illető példányt nem a hatóságnak, hanem egyenesen a Nemzeti Múzeumnak kellett beküldeni, a fővárosból közvetlenül, vidékről postán.

7 Ennek az intézkedésnek hatása azonban már nem lehetett, a hadi események miatt ismertté sem válhatott az ország egész területén. A 67-es intézkedés sajnos nem szól az 1849-es végrehajtási utasításról, így nem lehetett tudni, hogy azt továbbra is irányadónak tekintette-e vagy nem. Ez a jogbizonytalanság lehetett oka annak, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium későbbi rendelkezéseinek ellenére is számos nyomda a múzeumi (Széchényi) Könyvtárnak való közvetlen küldés útját választotta, a 49-es végrehajtási utasításnak megfelelően. Erre időnként a Könyvtár is bátorítást adott, felismerve az áttételesen történő küldés nehézségét és bizonytalanságát. A kötelespéldány-beszolgáltatás a gyakorlatban szorosan összefüggött az államnak a nyomtatott sajtó fölött gyakorolt ellenőrző szerepével. A 48-as törvény szerint beszolgáltatandó két példány egyike is éppen ezt a cenzurális célt szolgálta. Ezért került a tudományos, tehát könyvtári célú kötelespéldány ügye mindig közös szabáyozásra a cenzurális, kiegyezés utáni szóhasználattal élve a sajtórendészeti példánnyal való közös kezelésre. E tény magyarázza a továbbiakat is. A sajtóviszonyok rendezése tbn. 1867-ben kiadott rendelkezés egy lényeges pontban eltért a 48-as sajtótörvénytől. Míg ez utóbbi a sajtóvétségek fölött ítélkező esküdtszékek felállítását valmennyi törvényhatóságnál meg kívánta szervezni, a 67-es rendelet csak öt helyen (Pesten, Debrecenben, Eperjesen, Kőszegen és Nagyszombaton) látta ezt szükségesnek, élükön nem választott, hanem 178