AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

az állam által kinevezett bíróval és közvádlóval. 8 Ennek a kötelespéldányok be­szolgáltatási rendjénél lett később jelentősége. Az igazságügyminiszter ugyanis június 2-án kibocsátott rendeletében úgy intézkedett, hogy a hatósági köteles­példányt a törvényhatóságok elnökei június 16-tól, az esküdtszékek működésé­nek kezdetétől azok székhelyére, az említett öt város egyikébe kötelesek továb­bítani, az illetékes kerületi közvádlóhoz. 9 E rendeletet nyomatékosító körlevél külön is leszögezte, hogy mivel a hatósági (más néven „hivatalos", későbbiek­ben „sajtórendészeti") példány egyedüli célja „a sajtó fölötti hatósági őrködhe­tés", szükséges, hogy „a hivatalos példányok az illető közvádlóhoz azonnal át­tétessenek." 10 Nem nehéz elképzelni, hogy ez az eljárás hosszú és bonyolult volt s így nem is működhetett jól. A közigazgatás éppen csak kiépült szervezetei nehezen birkóztak meg az új feladatokkal és a szaporodó rendeletekkel. A törvényható­ságok csak március közepén kezdhették meg újjászerveződésüket, áprilisban történt meg a vármegyék önkormányzatának helyreállítása s a sajtóvétségben il­letékes esküdtszékek a kijelölt öt városban csak június közepétől működtek. Ha a nyomdák a helyi hatósághoz be is szolgáltatták a kötelező két példányt, a hivatalnak innen kétfelé kellett azokat továbbítania, méghozzá vidékről pos­tán: egyet Pestre a Nemzeti Múzeum Könyvtárának és egyet sajtórendészeti célra a megadott városokban működő közvádlónak (hacsak nem esett egybe a nyomda és a kerületi közvádló székhelye). A kormány hamar rájött, hogy a saj­tóvétségek hivatalból való üldözése így nem lehet hatékony, ezért az igazság­ügyminiszter július 17-i újabb rendelete a hatósági példánynak a közvádlóhoz való eljuttatását - a helyi hatóságok kiiktatásával - most már közvetlenül a nyomdák kötelességévé tette. 11 Eszerint a nyomdatulajdonosnak minden fajta nyomdatermékből egy példányt, a felelős személy aláírásával, a nyomdából való kikerülés, ill. a szétküldés vagy árusítás időpontjában azonnal a közvádlónak kellett megküldenie. A teher és a felelősség így a nyomdákra hárult. Ezen ké­sőbb annyit enyhítettek - bizonyára a vidéki nyomdák panaszára -, hogy a közvádlónak címzett küldeményeket a posta díjmentesen szállította, mivel ez is kötelespéldánynak minősült. (A tudományos célú kötelespéldányok postai szál­lítása ugyanis díjmentes volt, amennyiben a csomagon a „kötelespéldány" meg­jelölést feltüntették.) 12 A helyi hatóságnak beszolgáltatott második példánynak a Múzeumba való elküldése továbbra is a hatóságok feladata maradt. A fent ismertetett új rend kialakulásáig, ill. működéséig a Széchényi Könyvtárba 1867 első felében még a régi rend szerint érkeztek a kötelespéldá­nyok. Ez az 1852-es sajtórendtartáson alapult, amely könyvtári célra két pél­dányt rendelt: egyet a bécsi udvari könyvtárnak és egyet a helyi, országos jelen­tőségű könyvtárnak. Ez utóbbit a Széchényi Könyvtár helyett az Egyetemi Könyvtár kapta. A Széchényi Könyvtárat egy később hozott intézkedés a helyi rendőri hatósághoz még a megjelenés előtt beszolgáltatott ún. próba-nyomtat­ványok utólagos megküldésével kárpótolta. Ez lényegében a hatósági példány­nak a megküldését jelentette, akkor és olyan mértékben, amint ezek a példá­179

Next

/
Oldalképek
Tartalom